Crux, Coalsack, Carina

A Szeneszsák sötét profelhője felett ragyogó Crux a kedvenc déli csillagképem. A szabályos forma uralja a Tejutat, ráadásul a látogatásunkkor a sötétedés után épp delelés közelben kettémetszette a hömpölygő csillagösvényt. Ha valami igazán hiányzik nekem itt északon, az ez az élmény. Nem beszélve arról, hogy Kernya Jani már a repülő ablakából rendszeresen észlelte, így általában ez az első déli élmény, ami már út közben ér minket Namíbia felé haladva.

A fényképen nagyobb, 50mm-es látószögben örökítettem meg ezt a csodás csillagképet. Ebben az átfogásban a Crux alatt szépen elfér a Szeneszsák sötét foltja, mellette balra látszik az Ékszerdoboz, majd jobbra haladva először az IC 2499 ködösséget érjük el, ezt követően pedig az északi testvérénél kevésbé látványos Déli Plejádokba botlunk bele, hogy végül elérjük a Nagy Carina-köd szikrázó területét. Jobbra, a kép szélén még épp elfért az NGC 3114 nyílthalmaz is.

A Dél Keresztje

A Dél Keresztje talán a legismertebb déli csillagkép. Egyben egyébként a legkisebb kiterjedésű is az egész égbolton, csupán 68 fokot fed le. A Kentaur csillagkép öleli át, a “Szeneszsák” alatti szomszédja a Légy. Az északi féltekéről csak a 20. szélességi kör alatt látható, a horizont közelében. Ezért önálló identitást csak a 15. századot követően kapott, mikor az északi keresztény nemzetek felfedezték a déli kontinenseket is. Akkoriban a Crux segítette a korai európai tengerészeket a déli félgömb felé való navigációban. A kereszt hossztengelye ugyanis a déli sarkpont felé mutat.

Érdemes megemlíteni, hogy az európai felfedezések előtt a déli félgömbön élő civilizációk hogyan nevezték ezt a területet. Mivel a keresztény kultúrkör keresztfogalma nem állt rendelkezésre, egyes kultúrák gyakran nagyobb alakzatok részeként használták fel (pl az Emu formációhoz). A Maorik önállóan is elnevezték: Te Punga, azaz a Horgony nevet kapta. Dél-Amerikában pedig a híres-nevezetes Machu Picchu hegyi város egyik vésetén ismerték fel: az inka kultúra Chakanának nevezte el, ami magyarul lépcsőt jelent.

A csillagkép legismertebb mélyég objektuma az aprócska NGC 4755 csillaghalmaz, más néven az Ékszerdoboz. A képen a bal oldali csillag alatt balra található.

A kereszt csillagairól

A Crux nevét a négy legfényesebb csillaga alkotta keresztről kapta, ezek: Acrux, Mimosa, Gacrux, Crucis. Az Acrux kettős csillag, kék-fehér páros, 1.4 és 1.9 magnitúdóval. A 14-ik legfényesebb csillag az egünkön. Távolsága 320 fényév, az óriások 25 000x és 16 000x fényesebbek a Napunknál. A Beta Crucis szintén kék-fehér csillag, 1.3 magnitúdós, a 20. legfényesebb csillag az egünkön. 34 000x fényesebb a központi csillagunknál, 350 fényévre található. A Gamma Crucis a harmadik legfényesebb tagja a csillagképnek, a vörös óriási 1.6 magnitúdós. Csupán 88 fényév távolságban található, 1 500x fényesebb a napunknál. Egy 6 magnitúdós kísérője is van.

crux

A nagyobb mélyég objektumok a fotón

Szeneszsák

A Szeneszsák fantasztikus szabadszemes élmény, hatalmas sötét porfelhő a kereszt lábánál. Önálló NGC katalógusszáma nincs, azonban Caldwell 99 néven ismerhetjük még. Távolsága nagyjából 600 fényév, átmérője pedig meghaladja a 70 fényévet! Ugyanazon okból, amit fentebb a Crux csillagképnél is említettem, az északi nemzetek viszonylag későn fedezték fel: 1499-ben írta le először Vincente Yanez Pinzon. Ezzel szemben a déli félgömbön már az ősidőktől ismert ez a Tejutat megszakító mély verem.

Futó Csirke

Bár rendkívül idegenkedem ettől az elnevezéstől, nagyon elterjedt csillagász berkekben. De nincs mit tenni, már így ismerik. 🙂 Az IC 2948 a Lamda Centauri csillag körülötti emissziós ködösséget fedi le. Royal Harvard Frost fedezte fel 1906-ban. A ködösség homogén vörösségét az apró, de annál jelentőségteljesebb Bok globulák törik meg. Ám ezeknek élvezetéhez már távcsöves közli átfogásra van szükség. Az IC 2944 aktív csillagkeletkezési régió.

Crux tábla

A Déli Plejádok

Ezt a fantasztikus halmazt Abbe Lacaille fedezte fel 1752-ben, Dél Afrikából. A teljes fényessége 1.9 magnitúdó, több mint 60 csillag adja a ragyogását. Leginkább binokulárban élvezhető a látványa, magam is sokat vándoroltam ezen az égterületen a fotózás alatt. 479 fényév távolságra helyezkedik el tőlünk. a kora több, mint 50 millió év.

A Nagy Carina-köd

Az NGC katalógusban a 3372 besorolást kapó Nagy Carina köd-négyszer nagyobb, mint az itthonról is jól látszódó, jól ismert Orion-köd. Ez a lenyűgöző diffúz ködösség a Hajógerinc csillagkép (Carina) irányában látszik, -60 fokos deklinációja miatt a déli féltekéről figyelhető meg igazán, Magyarországról nem észlelhető. Néhány nyílthalmazt, valamint a Tejút két igen nagy tömegű csillagát, az Eta Carinae-t és a HD 93129A-t tartalmazza. Maga a köd egy porból és gázból álló felhő. Központi átmérője is jóval több, mint 200 fényév, de a belőle kiinduló halvány szálak 300 fényév távolságig is elnyúlnak. Hatalmas kiterjedése miatt több egyedi területre is felosztják. Első csillagai mintegy 3 milliárd évesek, és egy hideg molekulafelhő összesűrűsödése révén jöttek létre. A csillagok között az ismert legnagyobb tömegű O3 színképtípusú csillagok néhány példánya is megtalálható. Érdekesség, hogy ezt a csillagtípust először éppen a Carina-ködben fedezték fel. A terület egyik legismertebb tagja a már említett Eta Carinae szuperóriás. Valójában kettőscsillag, nagyobbik csillaga 100 naptömegnél nehezebb, társa 30 naptömeg körüli. A kettős rendszert sűrű anyagfelhő veszi körül, mely az Eta Car kitörése során ledobott gázokból áll. A kitörés fénye 1840-ben érte el a Földet. A legújabb infravörös észlelések alapján tudjuk, hogy a Carina-köd egyes részei, a csillagszéltől hajtva, eltérő irányban mozognak. Sebességük a becslések alapján elérheti a 828 000 km/h-t. Az intersztelláris felhők ekkora sebességgel bekövetkező ütközése olyannyira felforrósítja az anyagot, hogy az nagy energiájú röntgensugárzást bocsát ki.

A Nagy Carina-ködről korábban 200/800-as távcsővel készítettem képet, ami a NASA napi képgalériájában, az APODon is szerepet. Itt nézhető meg.

A fénykép készítéséről

A fénykép remek időjárási körülmények között készült el átalakított Canon 1200D fényképezőgéppel, Sigma ART 50 objektívvel. A pontos csillagkövetést a SkyWatcher által gyártott mobil Star Adventurer mechanika biztosította.

A felvétel adatai

  • Objektumok
  • Szeneszsák
  • NGC 4755 – Ékszerdoboz
  • IC 2944 – Futó Csirke
  • IC 2602 – Déli Plejádok
  • NGC 3372 Carina-köd
  • NGC 3114
  • Dátum
  • 2016.05
  • Helyszín
  • Isabis, Namíbia
  • Expozíciós idő
  • 5 óra
  • 160 x 120 ISO 800

A felszerelés

  • Objektív
  • Sigma ART 50mm f/1.4
  • Mechanika
  • SkyWatcher Star Adventurer
  • Kamera
  • Canon EOS 1200D (átalakított)
  • Vezetés