legnagyobb felbontás / képernyőre méretezés

Fiastyúk és csibéi

A képen látható csillaghalmaz az ókor óta ismert az emberiség előtt. Szabad szemmel is észlelhető feltűnő formája miatt a bibliai Jób könyvében, Homérosz írásaiban és más ősi művekben is megjelenik ez a gyönyörű égi ékszercsoport. A különböző kultúrák mind-mind saját nevet adtak az objektumnak. A görögök Plejádokként ismerték, a japán kultúrában Subaruként jelenik meg (az autómárka emblémájában felismerhetjük a névadó objektumot), a maorik Matarikinek, a perzsák Parveennek nevezték. Mi magyarok Fiastyúkként ismerjük. A fő csillagai a görög mondakörből származnak: a mitológia az M45 szabad szemmel is látható csillagait hét nővérnek, Atlasz és Pléioné lányainak tartotta, ők voltak a Hyádok (szintén közeli csillaghalmaz) féltestvérei. A hét nővért Orion, a Vadász (ismert csillagkép) üldözte az égbolton, de Zeusz galambokká változtatta őket, hogy megmenekülhessenek. A nővérek: Celaeno, Electra, Taygeta, Maia, Asterope, Merope, Alcyone, a szüleik: Atlas és Pleione – ezeket a neveket viselik a halmaz legfényesebb csillagai.

Helye a világegyetemben

A halmaz a Bika csillagképben található, becslések szerint nagyjából 115 millió éves nyílthalmaz, nem sokkal kevesebb, mint 400 fényévre található Napunktól. Katalógusszáma a Messier féle besorolásban M45. Szabad szemmel általában 7-10 csillagot tudnak külön azonosítani a jó szemű megfigyelők. Egy egyszerű binokulárral a csoport sok-sok csillagra bomlik. A fényképfelvételeken pedig látszik, hogy a teljes csillagmező több mint 500 tagból áll, és körülbelül négy teleholdnyi területet foglal el az égbolton.

Plejádok - Hold méretarány

 A telehold és a Fiastyúk szabad szemmel látható mérete

Érdekességek

“Becslések szerint a csillagászok több fényképet készítettek a Plejádokról, mint a csillagvilág bármely másik objektumáról.” – Struve, 1951

Valóban így van: ha megnézzük az idehaza készült őszi és téli fényképeket, a Plejádok majdnem minden galériában erős többséget alkot. Gyönyörű képződmény, a ragyogó csillagcsoport és a körülötte derengő seprűs szerkezetű köd nagyon sok fotós fantáziáját mozgatja meg. Persze nem csak a fotósok kedvelt célpontja. A vizuálisan észlelők is könnyen gyönyörködhetnek az objektumban, hisz már binokulárban is gyönyörűen mutat. Kis felületi fényessége miatt a ködösség azonban nehezen észlelhető. Legkönnyebben megpillantható része talán a Meropétől délre elterülő NGC 1435 katalógusszámú diffúz-köd. Bátorító hír, hogy felfedezője, Ernst Wilhelm Leberecht Tempel 1859-ben 10 cm-es refraktorral észlelte. Igaz, azonosításához a korabeli feljegyzések szerint is inkább tiszta ég és megfigyelési rutin szükséges, mint nagy távcső. Ezen a fotón a köd tágabb átfogásban látható, így felsejlenek a központi fényes régiót körülölelő egyéb ködösségek is. Bár a legtöbb esetben a halmazokat az a gázfelhő veszi körül, amelynek anyagából a csillagok létrejöttek, a Plejádok esetében nem ez a helyzet. Ennél az objektumcsoportnál a csillagcsoport egyszerűen csak keresztülhalad a csillagközi porfellegeken. Miután a halmaz eltávolodik a felhőtől, megszűnik interakcióba lépni vele – miközben a Plejádok folytatja útját az űr sötétjében a porfelhő számunkra ismét láthatatlan lesz. A Fiastyúk látható mozgása ugyanakkor nagyon lassú – évtizedes távlatban is csak töredék ívmásodpercnyi -, azt tudjuk, hogy a csoporthoz tartozó csillagok mind egy irányba sodródnak: tőlünk nézve az Orion csillagkép északi része felé. Haladásukban egyben távolodnak a Napunktól, ezért lehet, hogy mozgásuk látszólagos iránya összetartó.

A fénykép készítéséről

A fénykép eredetileg 2015 decemberében és 2016 januárjának első három hetében készült. Az időjárás nem volt kegyes: az átlagnál sokkal ködösebb-párásabb télkezdést kaptunk. Ezért nem is sikerült kiexponálni a képet egy-két nap alatt. Az összesen öt hét alatt a különböző felhőlyukakból összevadászgatott expók végül 20 órányi felvétel után bizonyultak arra elegendőnek, hogy a külső tartomány megmutassa magát. Sajnos pont Szilveszterkor volt igazán jó ég, de az akkor készült fotókat nem tudtam végül használni: a tűzijátékok teljesen tönkretették a fotókat…

Kiegészítés:

Utólag kiderült, hogy a kép első verzióján hibás színek szerepeltek. A gyenge ég miatti háttérgradienst megpróbáltam eltüntetni, de sajnos emiatt sérült a kép színvilága. Ezt korrigálandó 2016 februárjában immáron sötét és felhőtlen égen újra fotóztam a színeket. A képet ezután újra feldolgoztam, így a színek immáron hűen adják vissza az égi objektumok árnyalatait.

A felvétel adatai

  • Objektumok
  • Messier 45
  • Dátum
  • 2015.12.
  • Helyszín
  • Piliscsév
  • Expozíciós idő
  • 14 óra
  • 08 x 1200 Luminance
  • 12 x 1200 Astronomik CLS
  • 42 x 600 RGB (2×2 bin)

A felszerelés

  • Távcső
  • SkyWatcher Esprit 100/550
  • Mechanika
  • SkyWatcher AZ-EQ6 GT
  • Kamera
  • QHY IC8300
  • Korrektor
  • Riccardi Reducer 0.75x
  • Szűrők
  • QHY L filter 36mm
  • Astronomik CLS 36mm
  • QHY R filter 36mm
  • QHY G filter 36mm
  • QHY B filter 36mm
  • Vezetés
  • QHY5L-II