legnagyobb felbontás / képernyőre méretezés

Alpok, Kaukázus, Appenninek

A második Hold képem is elkészült, immáron nagyobb nagyítással, mint a múltkori teljes látómezős fotó. Kicsit olyan érzés a mélyűr fotók után, mintha űrhajóval szállnék az égi kísérőnk felett… Továbbra is gyűjtenem kell a tapasztalatokat, nagyon más ez, mint a mélyég fotózás, de élvezem. A Hold felszíne rendkívül gazdag, a jól ismert tengerek és kráterek mellett hegységek is szabdalják felszínét. A fotón a három emblematikus vonulat látható. Úgy tűnik, hogy az érzékelő nagyobb, mint amit kómamentesen le tudok képezni, ezért még kicsit dolgozni kell a rendszeren (a következő kép már ott is korrigált lesz).

Az objektumokról

Már egy egyszerű binokulárral is elképesztő mennyiségű részlet tárul elénk a Hold felszínét böngészve. Láthatunk különféle méretű kráterekkel tarkított sima síkságokat, amiket tengereknek nevezünk, annak ellenére, hogy a Holdon nincs és nem is volt folyékony víz. Ezeket a kisbolygó becsapódások következtében létrejövő hatalmas medencéket a Hold belsejéből származó vulkáni láva töltötte fel, ami megszilárdulva szép fennsíkokat alkot. A fotón a Mare Imbrium a Mare Frigoris, illetve a Mare Serenitatis közötti hegységeket örökítettem meg. A magyar nevük: Esők tengere, Hidegség tengere, Derültség tengere. A köztük levő hegyek pedig a földi vonulatokról kapták a neveiket. Így találhatjuk meg a Holdon az Appennineket, a Kaukázust, vagy az Alpokat. A “közelben” található Jura hegység és a holdbéli Kárpátok már nem fért rá a képre, de amúgy is az árnyékos részben voltak még, mikor ez a fotó készült.

A Montes Apenninus 3.8-3.9 milliárd éve alakult ki, mikor a Mare Imbrium a fent már taglalt meteorbecsapódás miatt létrejött. A becsapódás gyűrte fel a hegységet, ami körbeöleli a medencét. A Montes Apenninus része a Hold legmagasabb hegye, a Mons Huygens csúcs, ami 5.5 km-rel magasodik a felszín fölé. A hegység keleti végén pedig az Apollo 15 misszió landolási helyét találjuk. A Montes Alpes a Mare Imbrium északkeleti oldalán található, a Plato kráter közelében. Emblematikus vidéke az Alpesi völgy, ami kettévágja a vonulatot. A hegységben jellemzően 1800 m és 2400 m közötti csúcsokat találunk, ám a völgy innenső oldalán magasodó Mons Blanc meghaladja a 3.6 km-t. A Montes Caucasus a fenti két hegység között helyezkedik el, gyakorlatilag az Apenninus folytatása. 444 km átmérővel terpeszkedik a két tenger között. A képen a Mons Pico csúcsa már az árnyékban levő régióból emelkedik ki, önmagában fényesedve. Az Esők tengerében látható, hosszú árnyékot vető magányos hegy pedig a Mons Piton. A kráterekről most nem mesélek, azok majd más képnél kerülnek sorra…

A készítés körülményei

Sajnos nem volt túl jó a nyugodtság, ezért az élesebb eredmény érdekében 16000 képkockából mindössze a legjobb 5%-ot használtam fel a végleges fényképhez. Ezek sem voltak feltétlen ideálisak, de utómunkával ki lehetett hozni a képből azt, amivel így a “második Hold fotó” szinten elégedett lettem. A 7.1 megapixeles csillagászati kamera teljes látómezejébe az 1200-as fókuszt 3600mm-re nyújtva értem el ezt a látómezőt. Úgy tűnik, hogy az érzékelő nagyobb, mint amit kómamentesen le tudok képezni, ezért még kicsit dolgozni kell a rendszeren.

A felvétel adatai
  • Objektumok
  • Hold
  • Dátum
  • 2020.06.
  • Helyszín
  • Balatonalmádi
  • Expozíciós idő
  • 800 képkocka
A felszerelés

  • Távcső
  • 300/1200 Newton távcső
  • Mechanika
  • Fornax 52
  • Korrektor
  • Explore Scientific 3x focal extender
  • Kamera
  • Explore Scientific 7.1
  • Szűrők
  • IDAS LPS-D1
  • Vezetés