Az Ikrek csillagkép medúza alakú, egy szupernóva robbanást követő alakzata a hidrogén és az oxigén sugárzó tartományában gyönyörű formában tölti ki a csillagközi teret.
A címadó objektumot az Ikrek csillagképben találhatjuk meg. Azon belül is Castor sarkánál, a Propus nevű csillag közvetlen közelében. A csillagkép számos szép mélyég objektumot rejt, ebből néhány kifejezetten könnyen megtalálható, fényes is távcsővégre kerülhet. Az M35 nyílthalmazt és az Eszkimó-ködöt mindenképp érdemes felkeresni. Az IC 443 jóval halványabb, ám asztrofotón nagyon szépen megmutatja magát!
A IC 443 (Sharpless 248) durván 5 000 fényévre található a földünktől. Ez már nem kis távolság, nem csupán térben, hanem időben is. A fény utazási sebessége miatt nem nehéz kiszámolni, hogy az objektum ebben a formában Trója alapkövének letételekor, az Alsó-Egyiptomi és Felső-Egyiptomi királyságok kialakulásakor nézett ki így. Persze azóta sem változott valószínűleg olyan sokat, de a fotó valójában mindenképp a Kr.e. 3000 körüli állapotokat tükrözi.
A köd egy korábban felrobban szupernóva maradványa. A robbanás ideje egyelőre nem pontosan meghatározott. Nagy távlatokban becsülhető csak: valahol Kr.e. 3 000 és 30 000 közé teszik a kialakulását. Az IC 443 az egyik legjobb iskolapéldája annak, ahogy a szupernóva maradványok interakcióba lépne a környező molekulafelhőkkel. Ugyanez a szupernóva esemény hozta valószínűleg létre a CXOU J061705.3+222127 neutroncsillagot is.
Az objektum látszó kiterjedése mintegy 50 szögperc. Ez – ha nem lenne annyira halvány – igen látványosan ragyogna az egünkön. Érdemes belegondolni, hogy a Telehold látszó kiterjedése 30 szögperc. Tehát szabad szemmel nézve ez az objektum közel két teliholdnyi méretű. Kár, hogy nem fényesebb! A valós méret egyébként is hatalmas: 70 fényév az átmérője. Azaz a fény 70 évet utazik az egyik oldalától a másikig, míg útja végére ér. Gondoljunk bele ezekbe a méretekbe…
AZ IC 443 morfológiája kagylóhéj-szerűen épül fel – ez egyébként nem ritkaság az SNR-eknél. Érdekesség, hogy két kapcsolódó hullám is felfedezhető, eltérő központtal. A harmadik, jóval nagyobb hullám pedig, ami már az objektum szélén van, valószínűleg egy közel 100 000 évvel korábbi szupernóva maradványa.
Az objektumot korábban nem különösebben szerettem az RGB képeken. A vörös túlságosan dominált, a medúza forma önmagában nem keltette fel a figyelmem. Ám a keskenysávú fotózás itt kifejezetten értelmes, hasznos, jó iránynak bizonyult. Az OIII régiók kéklő ragyogása nagyon szépen elválik a hidrogén vörösétől. Ezzel gyönyörűen kibontva ennek az ősi felhőnek a mélyebb formavilágát.
A fénykép, hála a “gyors” távcsőnek, hamar elkészült. Csupán pár éjszakára volt szükség az összes sorozat befejezéséhez. Ehhez hozzájárult a nagyszerű Fornax mechanika, ami most dolgozott először nálam. Nagy élmény, rendkívül pontos, hibátlan munkát tesz lehetővé. Ez mindenképp újszerű az eddigi harcos éjszakák után!
A diffrakciós tüskékről: sokan kérdezték, hogy ezen a távcsövön hogy lehetnek diffrakciós tüskék, hisz nincs segédtükör tartó pókláb a fényútban. Ez igaz. A kamerám okozza a tüskéket. Elég tompán, de a fényerős távcső miatt nagyon láthatóan. Két lehetőségem van a fotó feldolgozásnál: vagy utómunkával eltüntetem őket, vagy kiemelve megmaradnak. Én az utóbbi megoldást választottam.