Az IC443 szupernóva-maradvány

Az Ikrek csillagkép medúza alakú, egy szupernóva robbanást követő alakzata a hidrogén és az oxigén sugárzó tartományában gyönyörű formában tölti ki a csillagközi teret.

Hol találjuk?

A címadó objektumot az Ikrek csillagképben találhatjuk meg. Azon belül is Castor sarkánál, a Propus nevű csillag közvetlen közelében. A csillagkép számos szép mélyég objektumot rejt, ebből néhány kifejezetten könnyen megtalálható, fényes is távcsővégre kerülhet. Az M35 nyílthalmazt és az Eszkimó-ködöt mindenképp érdemes felkeresni. Az IC 443 jóval halványabb, ám asztrofotón nagyon szépen megmutatja magát!

Ikrek

A képen látható objektumokról

A IC 443 (Sharpless 248) durván 5 000 fényévre található a földünktől. Ez már nem kis távolság, nem csupán térben, hanem időben is. A fény utazási sebessége miatt nem nehéz kiszámolni, hogy az objektum ebben a formában Trója alapkövének letételekor, az Alsó-Egyiptomi és Felső-Egyiptomi királyságok kialakulásakor nézett ki így. Persze azóta sem változott valószínűleg olyan sokat, de a fotó valójában mindenképp a Kr.e. 3000 körüli állapotokat tükrözi.

A köd egy korábban felrobban szupernóva maradványa. A robbanás ideje egyelőre nem pontosan meghatározott. Nagy távlatokban becsülhető csak: valahol Kr.e. 3 000 és 30 000 közé teszik a kialakulását. Az IC 443 az egyik legjobb iskolapéldája annak, ahogy a szupernóva maradványok interakcióba lépne a környező molekulafelhőkkel. Ugyanez a szupernóva esemény hozta valószínűleg létre a CXOU J061705.3+222127 neutroncsillagot is.

Az objektum látszó kiterjedése mintegy 50 szögperc. Ez – ha nem lenne annyira halvány – igen látványosan ragyogna az egünkön. Érdemes belegondolni, hogy a Telehold látszó kiterjedése 30 szögperc. Tehát szabad szemmel nézve ez az objektum közel két teliholdnyi méretű. Kár, hogy nem fényesebb! A valós méret egyébként is hatalmas: 70 fényév az átmérője. Azaz a fény 70 évet utazik az egyik oldalától a másikig, míg útja végére ér. Gondoljunk bele ezekbe a méretekbe…

AZ IC 443 morfológiája kagylóhéj-szerűen épül fel – ez egyébként nem ritkaság az SNR-eknél. Érdekesség, hogy két kapcsolódó hullám is felfedezhető, eltérő központtal. A harmadik, jóval nagyobb hullám pedig, ami már az objektum szélén van, valószínűleg egy közel 100 000 évvel korábbi szupernóva maradványa.

Röviden a kép készítéséről

Az objektumot korábban nem különösebben szerettem az RGB képeken. A vörös túlságosan dominált, a medúza forma önmagában nem keltette fel a figyelmem. Ám a keskenysávú fotózás itt kifejezetten értelmes, hasznos, jó iránynak bizonyult. Az OIII régiók kéklő ragyogása nagyon szépen elválik a hidrogén vörösétől. Ezzel gyönyörűen kibontva ennek az ősi felhőnek a mélyebb formavilágát.

RASA3

A fénykép, hála a “gyors” távcsőnek, hamar elkészült. Csupán pár éjszakára volt szükség az összes sorozat befejezéséhez. Ehhez hozzájárult a nagyszerű Fornax mechanika, ami most dolgozott először nálam. Nagy élmény, rendkívül pontos, hibátlan munkát tesz lehetővé. Ez mindenképp újszerű az eddigi harcos éjszakák után!

A diffrakciós tüskékről: sokan kérdezték, hogy ezen a távcsövön hogy lehetnek diffrakciós tüskék, hisz nincs segédtükör tartó pókláb a fényútban. Ez igaz. A kamerám okozza a tüskéket. Elég tompán, de a fényerős távcső miatt nagyon láthatóan. Két lehetőségem van a fotó feldolgozásnál: vagy utómunkával eltüntetem őket, vagy kiemelve megmaradnak. Én az utóbbi megoldást választottam.

A felvétel adatai

  • Objektumok
  • IC 443
  • Dátum
  • 2017.02.
  • Helyszín
  • Piliscsév
  • Expozíciós idő
  • 16 óra
  • 101 x 360 Ha
  • 37 x 360 OIII 2×2 bin
  • 19 x 360 SII
  • 9 x 180 RGB

A felszerelés

  • Távcső
  • Celestron RASA 11″
  • Mechanika
  • Fornax 52
  • Kamera
  • QHY 9
  • Szűrők
  • Baader Highspeed Ha
  • Baader Highspeed OIII
  • Baader Highspeed SII
  • Optolong LRGB
  • Vezetés
  • QHY5L-II