A Messier 64 igen különös formájú csillagváros. Véletlenül fotóztam le (lásd alább), a készítés körülményeinél. Típusa spirál, a Coma Berenices csillagképben található. Előterében egy látványos, sötét porsáv húzódik, amely a fényt elnyeli a galaxis fényes magja előtt. Innen ered a neve: Feketeszem-galaxis.
A fénykép a Bay Zoltán Tehetséggondozó Alapítvány Csillagászati és Környezetvédelmi Oktatóközpontjának támogatásával készült el. Köszönet a műszerek rendelkezésre bocsátásáért!
A Feketeszem-glaxist Edward Pigott fedezte fel 1779 márciusában, illetve Bode is észlelte ugyenazon év áprilisában. Charles Messier 1780-ban járt erre, aki a 64-es számot adta az objektumnak a híres katalógusában.
A galaxis igen fényes, sötét égen még binokulárral is észlelhető halvány pacaként. Első látásra az M64 hagyományos spirál galaxis, csupán a rendkívül erős porsáv különbözteti meg a társaitól. Azonban a kutatások bizonyították, hogy a csillagközi gáz a külső és a belső régiókban ellentétes irányban áramlik, forog. Ez mindenképp érdekes és viszonylag ritka tulajdonsága. Ennek okát többféleképp magyarázzák, a leginkább elfogadott verzió egy szatellit galaxis beolvadása, nagyjából egy milliárd évvel ezelőtt. Az elmélet szerint ez a kis galaxis teljesen megsemmisült ugyan, ám a hatalmas galaktikus karambol okozza az ellentétes irányban áramló csillagközi anyag mozgását.
A galaxis belső régiójának átmérője nagyságrendileg 3 000 fényév, a külső régió még 40 000 fényév. Aktív csillagkeletkezési régiók is észlelhetők benne. 17 millió fényévre található Földünktől.
Ahogy a bevezetőben is említettem, a galaxis a Bereniké Haja csillagképben található. Ha egy képzeletbeli egyenest húzunk a Diadem és az Dafirah között, akkor az előbbihez közelebb fekszik, az egyenes nagyjából egyharmadán.
A fénykép 2019 májusában készült. Fátyolfelhős ég volt, ezért az űrháttér kevésbé mély, a galaxis azonban részletesen kivehető. Emiatt az utómunkával kissé meggyűlt a bajom. A nyugodtság jó volt, ezért a részletek is szépen jönnek a galaxis kis mérete ellenére.
A képet véletlenül készítettem el. Eredetileg az M63-at akartam fotózni, de elütöttem a távcső kézivezérlőjében a számot. Mivel a két galaxis nincs nagyon messze egymástól és az előképen csak a halvány galaxismag látszott, nem vettem észre, hogy egyszerűen rossz objektumra álltam. Az M64 – Feketeszem-galaxis nem volt a célpontjaim között, mivel kicsi és kicsit homogén a látszó képe. Azonban egyedi a formája ezzel a sötét porsávval, ezért utólag már nem bánom a tévedésem. A fénykép az első fotó az új kamerával, a színes, 24 MP-es QHY 247C-vel.
A QHYCCD-vel való, most már évekre visszanyúló együttműködés rendre lehetőséget ad, hogy új termékeket tesztelhessek, vagy használhassak. A 247C nagy felbontású, 24 megapixeles eszköz, a Nikon tükörreflexes gépeiben már nagyon jól bevált Sony IMX193 szenzorral. Csak ez teljesen csillagászati munkára fejlesztve, egyedi érzékelő bevonattal, kiváló hűtéssel és párátlanító technológiával. Az egész QHY COLDCMOS sorozatban ennek a modellnek a legjobb a zajszintje, míg a dinamika nagyon jó marad emellett.
A fotó készítése egy hosszabb esős időszak végén kezdődött el. Emiatt nem jártam a csillagdában közel másfél hétig. Az eső elvonultával, mikor bementem beállítani a témát, ez alábbi látvány fogadott.
Mire lefutott a téma kifotózása (két hét, mivel újra esni kezdett az eső), már ki is keltek az új kis csillagászok…