legnagyobb felbontás / képernyőre méretezés

Karácsonyi kép: kitárt karú alakok a csillagközi porban

A Cepheus csillagképben található molekuláris felhő része A vdB 141 katalógusszámú komplexum. A nyugati világban Ghost Nebula néven fut a ködből formálódó emberalakok végett. Mint látjátok, nekem a kezét az ég felé táró emberalakról más jutott eszembe… Ezért a karácsonyi ünnepkör miatt egy rendhagyó posztot osztok meg minden kedves látogatómmal. A kép apropója ennek, ezért a megszokott csillagászati leírás előtt kicsit foglalkoznék azzal is, amit ebben az időszakban fontosnak tartok.

A világűr és a Biblia

A karácsonyi ünnepkör annak ellenére nagyon fontos a nyugati világban, hogy igazság szerint nem mondható tisztán bibilai hátterű ünnepnek. Ám a hozzá köthető üzenet miatt volt, hogy elfogadtam egy meghívást, ahol szóba kerül az égen történő utazástól indulva a betlehemi csillag kérdésén át a megváltóig több dolog, ami ebben az időszakban érdekes lehet. Ennek az előadásnak a felvételét ide rakom a mai dátum miatt. És ezzel kívánok áldott ünnepet!

Sajnos csak telefonnal felvett hang, de azért azt gondolom, követhető.

Egyébként – ha már kivételesen ezen az egyébként kifejezetten az asztrofotográfiával foglalkozó oldalon is  beszélek erről – rendre felmerül, hogyan hihetek azok után, amiket lefotózok Istenben. Erre őszintén az a válaszom, hogy ez az empirikus élményem a tudomány határmezsgyéjén csak megerősít és nem elválaszt. Számomra a két terület nem kioltja egymást, hanem mindkettő ugyanarra mutat, csak más módon.

Meg persze azt is meg szokták kérdezni, hogy láttam -e már UFO-t és hiszek -e bennük. Erre a fentiek alapján azt szoktam válaszolni, hogy igen, én hiszek a földön kívüli intelligenciában, csak az éppen nem szén alapú. 🙂 A hitéleti témákról elég ennyi itt, bővebben a másik oldalamon amúgy is kifejtem, mit gondolok.

Az objektumról

A ködösség a van den Bergh katalógusban a 141-es számot kapta, a Sharpless katalógusban az Sh2-136 azonosítón szerepel. A Cepheus Flare elnevezésű molekuláris felhő komplexum legszélén helyezkedik el, nagyjából 1200 fényévre a Földünktől. Ez azt jelenti – a szokásos számítás szerint – hogy az objektumból érkező fény már 1200 éve úton volt, mire ide érkezett hozzánk. Másképp mondva ez a kép valahol a 800-as évek elején indult el, azaz a viking kalandozások idején, mikor többek között ennek hatására Egbert wessexi király egyesítette az angolszász fejedelemségeket

A ködöt azért látjuk egyáltalán, mert a a közeli csillagok beragyogják. Ennek híján csak egy lenne a Tejútban található számos sötét porfelhőből. Az emberalakok sem aprók: nagyjából két fényév kiterjedésű az általam fent kiemelt legnagyobb figura.

Itt találjuk...

A területet egyáltalán nem könnyű megtalálni, mivel szabad szemmel nem észlelhető, nagyon halvány. Mindenesetre a Cepheus Aldemarin és Alfirk nevű csillagai között helyezkedik el. Én a koordináták segítségével kerestem fel.

A készítés körülményei

A fénykép változó időjárásban készült, igen sok expóból, hogy a halvány porködök is előhívhatóak legyenek. Nem volt a legjobb az ég, sokszor fátyolfelhők zavarták az átlátszóságot, ezért megszenvedtem a halvány részletek előbújtatásával még úgy is, hogy igen sok expó készült. Ennek ellenére a fentiek miatt örömmel osztom meg a karácsony keretében. Így a végén tehát újra: áldott ünnepet!

A fénykép a Bay Zoltán Tehetséggondozó Alapítvány Csillagászati és Környezetvédelmi Oktatóközpontjának támogatásával készült el. Köszönet a műszerek rendelkezésre bocsátásáért!

A felvétel adatai

  • Objektumok
  • vdB 141
  • Dátum
  • 2018.12.
  • Helyszín
  • Balatonalmádi
  • Expozíciós idő
  • 24 óra
  • 240 x 360 LRGB

A felszerelés

  • Távcső
  • 300/1200 Newton távcső
  • Mechanika
  • Fornax 52
  • Kamera
  • QHY 9
  • Szűrő
  • Optolong LRGB
  • Korrektor
  • TeleVue Paracorr Type-II
  • Vezetés
  • QHY5L-II