Félbehagyott Fotók – Az Orion-köd
Az asztrofotózás időigényes és energiaigényes hobbi. Számos esetben fordul elő, hogy hosszú tervezést követően nekiállok egy fényképnek, de a körülmények, a lehetőségek meghiúsítják annak befejezését. Ezek a félkész képek azonban annyi időt, munkát raboltak el, hogy sajnálnám teljesen a szemeteskosárba hajítani őket. Ha nem is a kész projektek között, de időnként ebben a blogban megosztok egyet-egyet közülük. Az első a híres Orion-köd félkész képe lenne. Maga az objektum az északi égbolt legfényesebb ködössége, a téli egünk emblematikus objektuma. Annyira fényes, hogy szabad szemmel ködfoltként nagyon is jól látható! A Vadász kardjában levő Théta Orionis nevű csillagot öleli körül. Egyszerű binokulárral pedig fantasztikusan bomlik szerkezetére. A valóságban a Messier 42 és Messier 43 halvány ködök hatalmas tengerének legfényesebb része. Az M42 a legnagyszerűbb példa az ionizált hidrogén tartományokra, amely gyakran az olyan forró, fiatal csillagokat veszi körül, mint a Théta Orionis többszörös rendszer. Ennek a többszörös rendszernek a négy legfényesebb csillaga alkotja a Trapéziumot. Az Orion-köd centrális részének kora kb 30 000 év, a fénylő gázfelhő távolsága nagyjából 1 000 fényév. A ködben és szomszédságában több, mint ötszáz ismert változócsillag található. Ezen a képen a mono L réteg készült el részben (az sem teljesen), a színeket már nem volt lehetőségem hozzá fotózni. Sajnos Piliscséven új közvilágítást alakítottak ki, szűrőtlen fotózást már nem tudok végezni. Ehhez az objektumhoz pedig az RGB színvilág illene. Ezért megosztom így, félkészen, fekete-fehérben.