Hitélet

A PTF szervezésén belül Sitku Tibor egy beszélgetés sorozatot kezdett el, ahol különböző területekről hív meg gondolatokkal bíró embereket. Puzsér Róbert, Bolyki László, Pajor Tamás, Gera Zoltán, Lackfi János, Sterczer Hilda, Vona Gábor járt már nála. Belehallgattam én is ezekbe a beszélgetésekbe, láttam, hogy Sytka mély kérdéseket tesz fel és tartalmas irányba tereli a témákat. Ezért én is elvállaltam, bár az “elődjeimhez” képest kevésbé tartottam magam érdekes embernek, vissza is kérdeztem, biztos -e a meghívás. Ez a beszélgetés ugyanannyira komolyan érinti az asztrofotográfiát, mint a hitet, vagy az elmúlt éveim jellemformáló dolgait, legyenek azok magasságok, vagy mélységek.

A beszélgetés két részből áll: már az első részben levő asztrofotográfiával kapcsolatos pontok is megfelelően alaposak, a beszélgetőtársam Steiner József megtisztelt azzal, hogy komolyan átgondolt, felkészült kérdéseket tett fel. És ugyanígy a második részben viszont a mélyebb hitről, a konfliktusokról, az elmúlt évek kihívásairól beszélgettünk és ezt is hasonló mélységekben. Meg a végén két percben a betlehemi csillagról, de azt a másikban sokkal jobban kifejtettem…

Ebben a közvetítésben számomra két kedves terület – a vallástörténet és a csillagászat – metszetében beszélgetünk a karácsonyt érintő történelmi és természettudományos érdekességekről.

Az első adásban az időszámításunk pontatlanságáról (mikor születhetett valóban Jézus), illetve a betlehemi csillag néven ismert jelenségről (mi lehetett, mi nem lehetett) diskurálunk. A második részben a korábban elkezdett csillag témát kerekítjük le, majd beszélgetünk a keleti bölcsekről és magáról Heródesről is. A harmadik, befejező adásban Jézus pontos születésének napjáról, a december 25 eredetéről, a karácsonyfáról, de ami a legfontosabb: az örömhírről beszélgetünk. És egy dalunk is van a végén…

Ebben a beszélgetésben az első öt perc szokásos kérdéseit letudva a tudományos hátterű asztrofotográfián át a hitéleten és az istenkeresésen keresztül egészen a Fényes család eredetéig jártatta velem be a témákat Vincze Eszter. A teljes anyag a jobb felső sarokban levő három vonalra kattintva, vagy ide bökve érhető el.

Idén ezzel a posttal kívánok mindenkinek áldott év végét. Manapság már csak kisjézus, meg angyalka (vagy még ez sem) szintjén van a mondanivaló, miközben az evangélium Logosza sokkal intelligensebb üzenet. Ezért némiképp ellenpontozva írtam ezt a dalt – gyakorlatilag János evangéliuma első versének a szövegére építve. Tündi pedig leült mellém a számítógép mellé és segített elénekelni. A dallam egyszerű, de az evangélium üzenete is egyszerű. Az űrfotók, amiket a képeimből alá válogattam azok, amik leginkább illeszkednek a mondanivalóhoz. Mert szerintem a kozmosz mérhetetlen nagysága éppúgy dicsőíti a teremtőjét, mint a kis ember egy gitárral a Földön. Ha valakinek van kedve, kicsit halkítsa le maga körül a világot, nyissa meg és hallgassa meg, akár ossza meg, ez az én karácsonyi üdvözletem.

Az alább meghallgatható felvételek a Tündi számára írt kislemezről származnak.

• Ének: Tündi.
• Dalszerzés (szöveg, zene), klasszikus gitár: Lóránd
• Vokál, szólamok: Bögös Edit.
• Lead gitár: Gyárfás István (aki a hangszereléshez is rengeteget tett hozzá)
• Basszusgitár: Zámbó Róbert
• Billenytűk: Révész Celesztin
• Dob: Hidász Tamás

“Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján, hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, “

“Öltözzétek fel tehát mint Istennek választottai, szentek és szeretettek a könyörületes belsőt, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést, viseljétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak.”

“Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta.”

“Hívlak s bátorítalak titeket testvérek, az Isten irgalmára: szánjátok oda a testeteket Isten számára élő, hibátlanul tiszta áldozatul, ami megnyeri a tetszését. Ez legyen a ti ésszerű, igei szolgálatotok. És nehogy ugyanarra a mintára formálódjatok, mint ez a világkorszak. Hanem értelmetel megújulásával alakuljatok át úgy, hogy kipróbáljátok, mi az Isten akarata, mi az ami nemes, hasznos és jó, mi az, ami megnyeri a tetszését és mi az, ami beteljesült, tökéletes…”

“Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket. Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Íme, Istenetek bosszúra jő, az Isten, aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! (…) Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben. És tóvá lesz a délibáb.”

Nehéz a ma élő hívőknek ebben az egyre furcsább világban eligazodni, a mostani korszellemnek bölcsen és józanul ellenállni. Emberi okoskodás már nem látszik elegendőnek. Jézus mintája – aki szintén nehéz időkben élt – ugyanakkor felüdítő. Az igehirdetés az Ő útjára, az ő példájára támaszkodik, szorosan végig követve Jézust az ebben a tekintetben két különösen fontos pillanatában. Utazás a szamáriai asszony kútjától a kaphernaumi zsinagógáig.

Jézusról.

Jézus és Péter kapcsolata egyfajta önmagába visszatérő történet. Jézus, aki ugyanazokkal a mondatokkal indítja el ezt a felkavaró néhány évet, mint amivel búcsúzik Pétertől. Ám köztük elhangzott szavak az első találkozáskor és az utolsókor mennyire mást jelentenek már.

A küzdelmek és a szenvedés ritkán vonzó prédikáció téma a mai – elsősorban élménykereső – kereszténységben. Ugyanakkor az egész krisztusi üzenet át van itatva azzal az alapgondolattal, hogy ez az út vele nem lesz komfortos – és akkor még nagyon árnyaltan fogalmazunk. Ám szerintem van lehetőség felülkerekedni a küzdelmeket körüllengő aggodalmon, vagy épp kétségbeesésen – bátran fordulva ahhoz, aki a szívek vizsgálója.

Az Istenben megélhető személyes életelhívás megtalálásának szükségességéről, amit kikerülhetetlenül és szükségszerűen ölel körbe az önátadás.

A félreértett áldásról, a hitéletben való felnőtkor öröméről (ami merőben más, mint a megtérés öröme), próbákról és felfrissülésről.