FAQ

A rövid válasz erre: jó esetben igen. A kicsit hosszabb: természetesen hitelesen, hiszen a képalkotó eszközök megörökítenek dolgokat, mi pedig azt adjuk tovább. Hiszen hiteles az, amit a képalkotó eszköz természetellenes manipuláció nélkül megörökít.

A kifejtős válasz már hosszabb, hisz a kamera mindenképp többet mutat meg, mint amit szabad szemmel láthatunk. Amikor átalakítatlan tükörreflexes fényképezőgéppel fotóztam, az elkészült RGB kockák a látható fény tartományában adták vissza azt, ami fentről jön. Ez ebben az RGB tartományban hiteles. Mikor átalakított géppel, vagy célzottan asztrokamerával készül színes kép, akkor az abban a kibővített tartományban hiteles. Azonban ez már kiterjesztett valóság, a szem érzékelési tartományán túl nyúló érzékenység. Hiteles, de többet mutat, mint amit szabad szemmel valaha is látni képesek lennénk. A kép részleteinek aránya az előhíváskor nem lineárisan változhat (dinamika, kontraszt), ennyi játéka mindenképpen van a kép alkotójának. Illetve egyes esetekben a részletek pontosabb megkülönböztetése érdekében Hubble paletta színeiben történik az un hamisszínes feldolgozás, nem a látható tartomány színeiben. De ezt mindig feltüntetem ilyen esetekben.

Fontos megemlíteni, hogy a fenti felsorolás nem összekeverendő a durva digitális manipulációval. Sajnos az interneten -főleg a nyugati közösségekben – se szeri se száma az asztrofotó alapú Photoshop “művészeknek”). Ez nem elfogadható alternatíva.

Hogy könnyebben érthető legyen, mutatok egy példát arra, mennyit “változik” egy kép az egy nyers kocka –> sok nyers kocka összegzése, majd a kép utólagos finomhangolása között. Ezeknél a képeknél rögzítettem az 5-10+ óra feldolgozás munkát egy speciális time-lapse videóban. Szerintem tanulságos, látszik hogy bújik elő a szín, a részlet, illetve az, hogy már az elején ugyanazok a színek vannak ott, mint a végkifejletnél:

További példák – a legalulra tekerve találhatóak a videók az alábbi linkeken:
https://fenyeslorand.hu/ic1396_elefanto … nanasszal/
https://fenyeslorand.hu/m27/
https://fenyeslorand.hu/irisz_ngc7023/

Ahogy látható, a nyers képeken érzékelhető halvány objektum minden részletet tartalmaz már a szóló expónál is. Az összegzésnél és az utólagos finomhangolásnál a már eleve érzékelhető részletek erősödnek fel élvezhető szintre. Nincs benne semmi digitális rajz. Ez fényképezés. Azonban többet mutat, mint amit szabad szemmel egy nagy távcsőben valaha is érzékelni tudnánk, hiszen a kamera kiterjesztett érzékenysége, kiterjesztett “valósága” itt a mérvadó.

Az asztrofotográfia a valóság megörökítése tehát. Kiterjesztett valóság természetesen, az emberi érzékelés korlátainak kitolása. Ez egyébként minden olyan aktivitásra igaz, ahol eszközt használunk a képességeink kiterjesztésére. Ezt tesszük a távcsővel vizuális észlelésnél is: a nagyítással, az átmérővel, a szűrőkkel. Ha úgy nézzük, az egész természetfotográfia is megközelíthető így: éjjeli fotókat készítünk olyan záridővel, amik képeket eredményeznek, amiket szabad szemmel soha nem látunk úgy. Világító felhőkről, sarki fényről. Ám válthatunk nappali példára is – akár csak egy hosszú záridő alatt fátyollá váló vízesésről. Mivel ezek természetfotók, a kiterjesztett valóság nem hitelteleníti őket, hanem értékesebbé teszi. Így gondolkozom én a csillagászati fényképezésről is.

A csillagászati felvételeken rendszerint a szabad szemmel alig látható, vagy láthatatlan, nagyon halvány objektumokat találunk. A fotók előhívása során ezért a szín-egyensúlyt, a kontrasztot, a dinamikát rendkívül finoman kell hangolni ahhoz, hogy az eredmény értékelhető legyen. A képek SRGB színterű rendszerben, jól beállított monitorral élvezhetőek igazán. Ennek hiányában esetleg túl kontrasztosnak, vagy túl szaturáltnak (színesnek) tűnhetnek.

A monitorokon használható beépített szűrők (mozi mód, játék mód, sport mód, stb…) természetesen nagyon kellemes élményt adnak egy film, játék, vagy focimeccs közvetítés  esetén, azonban a hű színvisszaadást semmiképpen nem várhatunk tőlük. Fényképek megtekintéséhez – és ez nem csak az asztrofotókra igaz, hanem bármilyen természetfotóra – érdemes a monitort natural üzemmódba állítani. Drágább készülékeken pedig feltétlen az SRGB színteret válasszuk, az tökéletes színegyensúlyt ad. A monitorok színegyensúlya pár klikkeléssel nagyon jól behangolható. Ehhez jó szívvel ajánlom a Calibrize nevű programot. 1 percet kell rászánni, utána valós színeket fogunk látni a monitorunkon, vagy a notebookunk kijelzőjén.

Gyors ellenőrzésre pedig az alábbi ábrát javaslom. Az összes árnyalat külön érzékelhető kell legyen:

Csillagászati fényképezés alatt minden olyan fotográfiai tevékenységet értünk, ahol az éjszakai égbolt csodáit örökítjük meg. Beszélhetünk asztrotájkép készítésről, mikor a földi környezet és az égbolt szépségei együtt jelennek meg az exponált képkockán. Ezt bárki kipróbálhatja egy fényképezőgéppel és egy állvánnyal, bár ez a műfaj is komoly felkészülést igényel azoktól, akik komolyan szeretnék űzni. Magyarországon számos kiváló asztrotájkép fotóst találunk.

A következő kategória a naprendszerünk égitestjeinek megörökítése. A Napunk, a Holdunk, vagy a Nap körül keringő bolygók lefényképezése speciális felszerelést, feldolgozási technikát igényel, a képek csillagászati távcsöveken keresztül készülnek. Saját világomban az asztrofotózás “királykategóriája” az úgyneveztett mélyég, vagy mélyűr fotózás. Ebben az esetben a naprendszerünkön túli, a saját galaxisunkban található csillagködöket, vagy akár a Tejútrendszeren túl elhelyezkedő távoli galaxisokat örökítünk meg.

példa a három asztrofotó kategóriára

Ebben az esetben általában szintén egy csillagászati távcsőhöz van illesztve a képalkotó eszköz (fényképezőgép, vagy csillagászati CCD kamera), a rendkívül halvány és távoli objektumok megörökítéséhez pedig nagyon hosszú idő szükséges. Emiatt az égbolt látszó elmozdulását követő óragépes mechanikára is szükségünk van.

Természetesen a múltban is a szakcsillagászok használták először a tudományos munkák támogatására a csillagászati fotográfiát. Ez ma sincsen másképpen, a legtöbb felfedezés, illetve kutatás a különböző tartományokban (optikai, infra, UV, stb…) rögzítő képalkotó eszközök segítségével történik. Az amatőr mozgalom nagyon sokáig távolról csodálta a tudományos munka “melléktermékeit” a nagyon szép és izgalmas világot bemutató asztrofotókat. Ezt kifejezetten elősegítette a világ legismertebb csillagászati eszközének, a NASA által üzemeltetett Hubble űrteleszkópnak a nagyközönségnek szánt, esztétikai élményt is nyújtó fantasztikus képei.

Azonban az utóbbi évtizedben az amatőrmozgalom számára elképesztő eszközök váltak elérhetővé, a korábban elképzelhetetlen mára már valóság: a kertünk udvarából Hubble szerű fényképeket tudunk már készíteni. Természetesen ettől még az amatőrök 99%-a nem tudományos munkára használja a felszerelését. Csak nagyon kevesen végeznek folyamatos méréseket, vagy  kutatómunkát. A legtöbbünknek ez hobbi, a hihetetlen univerzumra való rácsodálkozás.

két példa amatőrök által felfedezett objektumokra

Én is így vagyok ezzel, a képeim készítésénél bár kifejezetten törekszem a hitelességre, a valóság hű visszaadására (erről alább bővebben), elsősorban esztétikai élményt nyújtó asztrofotókat készítek, tudományos jelentőségük csekély. Legfeljebb az ismeretterjesztő funkció az, amit betudhatok ezeknek a képeknek, igaz ez kifejezetten értékes dolog véleményem szerint. Persze véletlenek mindig előfordulhatnak. Az utóbbi években több esetben hallottunk amatőr felfedezésekről. Olyan sok távcső kémleli már az eget, hogy nem meglepő, ha néha nem a NASA, hanem egy amatőrcsillagász botlik bele valami egészen különleges dologba…

Ez egy régi kérdés és egészen az utóbbi évekig nagyon mást válaszoltak erre a természetfotósok és az asztrofotósok. 🙂 Ám az olló mára záródni látszik – ami nagyon kedvező tendencia. A véleménykülönbségnek két fő oka volt.

Az egyik kissé persze leegyerűsítve ugyan, de lényegében az ismeretlentől való ódzkodás. A csillagászati fényképezés nem könnyen ellenőrizhető, értelmezhető területe a fotográfiának. A képeken szabad szemmel nem látható nonfiguratív részei láthatóak a világunknak. Nincsenek igazi fogódzók, a megfelelő ismeretekkel nem rendelkező szemlélő nem tudja megállapítani, hogy a képek valójában azt adják -e vissza, mint ami “fönt” van, vagy van benne utólagos beavatkozás. Mivel a természetfotózás rendkívül érzékeny a beavatkozásmentes képalkotásra, ezért fogódzók és megfelelő felkészültség híján egyszerűen képtelen volt megállapítani, hogy a fényképek megfelelnek -e a saját szigorú etikai elveinek.

A másik ok pedig technikai: a csillagászati mélyég fotózás hihetetlen hosszú expozíciókkal kell dolgozzon. A rendkívül halvány objektumok megörökítéséhez nem elég egy “elkattintott” kép, egy halványabb ködösség 5-10-20 órát is igényel! Ezt pedig természetesen nem lehet egy menetben elkészíteni. Mélyebben nem belemenve ennek a technkai feltételeibe (azt egy másik kérdésnél alább) már csak az éjszaka hossza is behatárolja azt, mennyit tudunk egy objektumra “lőni”. És akkor még nem beszélünk az eget össze-vissza bejáró repülőgépek tömegéről, a műholdakról, a fotókba beleeső meteoritokról, a felhőkről, stb… Tehát az asztrofotográfia egy objektumot sokszor fotóz le, majd ezeket az expozíciókat összesítve kapja a végeredményt. Ez a természetfotózásban szokatlan gyakorlat, sokáig bele is botlottak a kollégák.

hosszú expozíciós felvételekre alkalmas felszerelés

Azonban el kell mondani, azért, mert a természetnek a megörökítéséhez speciális szakismeret kell (és annak hitelesség ellenőrzéséhez is), még nem zárható ki a természetfotózás kategóriájából. Sőt! Ezt mára a természetfotós fórumok egyre inkább elismerik. Ugyanis nem szabad megfordítani a logikát. Azért, mert az egyszeri szemlélőnek esetleg nincs olyan tudás a birtokában, hogy megítélje, hiteles – e, amit lát, attól az még hiteles. Csak épp a mércéje más tudást igényel. Én általában csak azt szoktam fájlalni, hogy a logika kap egy kis gellert: “mivel nekem nincs meg a tudásom, hogy megállapítsam a hitelességet, el sem hiszem”. Azonban ez az attitűd már egyre kevésbé lelhető fel – és ez így is helyes.

Illetve az is rögzíthető, hogy az, hogy a képek elkészítéséhez speciális felszerelés és technika szükséges, még egyáltalán nincs logikai kapcsolatban a hitelesség kérdésével. Speciális területek speciális eszközöket és megoldásokat igényelnek. A tenger alatti fotózás vízálló búvárfelszerelést, a makrofotós speciális ikervakukat és makroeszközöket, a csillagászati fotográfia pedig távcsövet, égkövető mechanikát és multiexpót. Ez nem lehet elvi probléma, ez műfaji szükségszerűség. Egy 40 órát igénylő fotót nem lehet egy 6 óráig tartó éjszaka alatt kiexponálni.

Summa summarum, mára ezek a kérdések egyre inkább elfogadottá válnak. Ahogy említettem, záródik az olló. Ezért magam is sokat teszek. Nyílt és meghívásos zárt (profi) fórumokon, megfelelő versenyeket (pl. Az év természetfotósa) igyekszem bemutatni az asztrofotózást, mint a természetfotózás egy spciális ágát. Hálistennek egyre több sikerrel.

Az a helyzet, egy-egy hatalmas kiterjedésű égterületen, ebben a végtelen univerzumban nagyon is lehet komponálni, képet alkotni, tervezni. Majdhogynem művészi igényekkel. Lehetőségünk van dolgozni geometriai formákkal, átlókkal, metszéspontokkal, súlyozással – ha meglátjuk ezeket a végtelenben. A képalkotás örök szabályai pedig itt is érvényesülnek. Csodálatos képeket lehet készíteni, mert majdnem korlátlan az előttünk álló lehetőség. És ezt egyre inkább értékelik. Az, hogy az asztrofotósok egy része ebben járatlan (mivel sokak érdeklődési területe természetesen elsősorban a csillagászat és nem az esztétikum, csillagászokról beszélünk, akik fotózni kezdtek és ritkán fordítva) még nem azt jelenti, hogy ebben nincs fantasztikus tartalék. Ez a kérdés a szívügyem, az oldalon néhány újságcikkem és előadásom is található a témában. Ha szabad személyes hitvallást tenni ide, engem az motivál, hogy a lehető legfontosabban (már szakmai értelemben) tudjam úgy bemutatni ezeket az elképesztő méretű és távolságra lévő objektumokat, hogy közben esztétikai élményt is nyújtsanak.

Ezt a kérdést számos esetben felteszik nekem. Valóban kialakult egy olyan kép, hogy ez a “gazdagok sportja”. Pedig ez nem igaz. Tagadhatatlan, hogy az asztrofotózáshoz kell némi induló tőke. Ám a minap hallottam, hogy mennyi egy profi (azaz a fotózást megélhetésként alkalmazó) esküvői és modell fotós komolyabb alapszettje. Nos, ehhez képest egy használható asztrofotós indulószett annak a negyede – ötöde. Természetesen mindig van több, mindig van mit fejleszteni. De ez nem feltétlen van kihatással a végeredményre. Ezen az oldalon található fotók számos elismerést kaptak már nemzetközi szinten is. Ám a szívemnek az egyik legkedvesebb páros egy 2011-es balatoni nyaralás alatt készített két kép (a Buborék-köd és az Elefántormány). Akkoriban, újoncként egy nagyon alap felszereléssel fotóztam, gyakorlatilag ma a kezdők sokkal jobb cuccot vesznek maguknak. Ennek ellenére az a két kép pont jó eredményt ért el a NASA munkatársai által üzemeltetett APOD oldalán, illetve a Brit Királyi Obszervatórium által rendezett Astronomy Photographer of the Year versenyen. Utóbbinál a zsűri ki is emelte, hogy a versenyen megszokott sok(tíz)ezer eurós felszerelések mellett a kép egy egyszerűnek mondott kínai áruházi felszereléssel készült egy sima Canon 1000D-vel. Számomra ez fontos visszajelzés, valóban messze nem a hiper-szuper felszerelés a legfontosabb eleme az asztrofotónak.

Erre a kérdésre szeretném ajánlani a többek között általam is írt útmutatót. Nem könnyű ez a hobbi, de kezdetnek nagy segítség lehet…