Tinikorom óta nézem távcsövel az eget – kisebb, vagy nagyobb megszakításokkal. Komoly asztrofotográfiát 2010 óta végzek, ám ez 2020-ig teljesen a mélyűr fotózásra korlátozódott. Ez a terület fogott meg, a távoli galaxisok, csillagködök, csillaghalmazok világa az, amiben egészen mélyen képes vagyok elmerülni, amiben örömöm lelem. Azonban most örömmel fedezem fel a naprendszerünk “közeli” világát is.

2022.10.19 - A Szaturnusz színei

Készítés ideje: 2022.10.19, 20:00 – 20:10. 206/1620mm lencsés távcső, Fornax 150, Explore Scientific 4K Astrocamera, 3x Explore Scientific Focal Extender, ZWO ADC, Astronomik L2 IR/UV-Block. Feldolgozás: AutoStakkert!, RegiStax, WinJUPOS, PS.

A Szaturnusz felhői. Nekem még mindig szokatlan, mennyire színes ez a bolygó!

2022.10.19 - Az Io átvonulása a Jupiter előtt

Készítés ideje: 2022.10.19, 00:27 – 00:30. 206/1620mm lencsés távcső, Fornax 150, Explore Scientific 4K Astrocamera, 3x Explore Scientific Focal Extender, ZWO ADC, Astronomik L2 IR/UV-Block. Feldolgozás: AutoStakkert!, RegiStax, WinJUPOS, PS.

A közel ötméteres fókuszú csillagászati távcső végén kifejezetten a bolygók és a Hold megörökítésére készített csillagászati kamera öt percen át videófolyamként 15 ezer felvételt készített a bolygóról, amiből a legjobb 1500 képkockát felhasználva készült el ez a rendkívül részletes fénykép. A Jupiter megörökítésénél csak az izgalmasabb, amikor egy holdja – elhaladva előtte – árnyékot vet a bolygóra. Ezen a fotón éppen ez történik. Az egyik Galilei-hold, jelen esetben az Io árnyéka vetül a bolygó felhőzetére. Tulajdonképpen napfogyatkozás jelensége következett be a Jupiteren. A képet speciális szoftverrel kellett feldolgozni, mert ennyi idő alatt az Io is mozgott, és a bolygó elfordulása is érzékelhető volt. Ezeket a mozgásokat a szoftver kompenzálta.

Az idei év a Jupiter éve: 60 éve nem észlelhettük ennyire fényesnek, mint 2022 őszén. Ennek az oka a bolygó oppozíciója: az a helyzete, mikor a keringési szakaszában a Földről nézve pontosan a Nappal ellentétes oldalon van, a Földünk pedig pont a Nap és a Jupiter között helyezkedik el. Ilyenkor található a legközelebb hozzánk: ebben az esetben ragyog a legfényesebben és mutatja legnagyobbnak magát a csillagászati távcsövekben. Ilyen szembenállás 13 havonta következik be. Azonban a nyújtott ellipszis pályája miatt még ebben az évente tapasztalható közelségben is van egy ingadozás. Idén egyszerre volt a bolygó oppozícióban és ellipszis pályáján legközelebb a Naphoz, így értelemszerűen hozzánk is. 2022 szeptemberében ez 591 297 millió kilométert jelentett, és a kép októberi készítésekor sem haladta meg sokkal a 600 000 millió kilométert. Persze ez hatalmas távolság, de ha figyelembe vesszük, hogy a jövő tavasszal már több, mint 890 000 millió kilométerre jár, akkor belátható, hogy ez valóban szuperközelség.

Naprendszerünk legnagyobb bolygójának tömege több, mint két és félszerese az összes többi bolygó tömegének. A hatalmas méretét másképp is megbecsülhetjük: a képen látható Nagy Vörös Folt (egy több, mint 300 éve tomboló hatalmas anticiklon) átmérője nagyobb, mint az egész Földünké. A bolygónak 79 holdja ismert, ebből a köztudatban a Galielo Galilei által felfedezett négyest már egy egyszerű binokulárral is észlelhetjük ragyogó ékszercsoportként a bolygó körül. Ennek a négyesnek a tagja az Io, ami a képen markáns árnyékot vet a Jupiter felszínére. A mérete a mi Holdunkéhoz hasonló, ám annál sokkal aktívabb égitest. A Jupiter gravitációs hatása a belsejét folyamatos mozgásban tartja: ennek köszönhetően vulkanikus értelemben kiemelten aktív.

2022.10.16 - Szaturnusz a holdjaival

Készítés ideje: 2022.10.16, 20:10 – 20:20. 206/1620mm lencsés távcső, Fornax 150, Explore Scientific 4K Astrocamera, 2x Explore Scientific Focal Extender, ZWO ADC, Astronomik L2 IR/UV-Block. Feldolgozás: AutoStakkert!, RegiStax, WinJUPOS, PS.

A két Jupiter kép után megpróbálkoztam a Szaturnusz megörökítésével is. Első nekifutásra – ahogy a Jupiternél – nagyobb nyújtás nélkül, csak tapasztalva a bolygó jellegzetességeit, hisz még soha nem próbáltam képet készíteni róla ezelőtt. Így látszanak a holjdai is, amiket megjelöltem. Sokkal nehezebb fotózni, mint a Jupitert, mert alacsonyabban van és nagyon remeg ott a levegő. A látszó mérete a távolsága miatt, meg eleve is kisebb. Az ADC-re nagyon szükség volt. Nagyon érdekes számomra, mennyire színes a felszíne, hány árnyalatban játszik. Megnéztem D. Peach kiváló képeit, ott ugyanezeket a színeket látom, így megnyugodtam, hogy nem csak a szemem káprázik az előhívás alatt. Az eredeti kép még kisebb, ezen egy pici méretnövelést alkalmaztam, ami persze a részleteket picit rombolta. Ezért a következő estéken el fog készülni az optikailag nyújtott közeli kép is – amennyiben lesz megfelelő ég.

2022.10.14 - Jupiter

Készítés ideje: 2022.10.14, 22:38 – 22:42. 206/1620mm lencsés távcső, Fornax 150, Explore Scientific 4K Astrocamera, 3x Explore Scientific Focal Extender, ZWO ADC, Astronomik L2 IR/UV-Block. Feldolgozás: AutoStakkert!, RegiStax, WinJUPOS, PS.

A feldolgozásban eltértem a bolygófotósok technikájától és az általam a korábbi mélyégfotózásban kidolgozott saját folyamatokat használtam. Érdekességképpen megmutatom egy time-lapse videóban az “előhívás” folyamatát, honnan hova jut el a kép. Kb két órát ölel fel: https://youtu.be/yuDgusfTNrg

2022.10.08 - Jupiter a holdjaival

Készítés ideje: 2022.10.08, 00:11 – 00:33. 206/1620mm lencsés távcső, Fornax 150, 2x Explore Scientific Focal Extender, Explore Scientific 4K Astrocamera, Astronomik IR-cut. Feldolgozás: AutoStakkert!, RegiStax, WinJUPOS, PS.

Bármilyen különös is, hiába végzem magas szinten az asztrofotográfiát immáron 12 éve, soha egyetlenegyszer nem fotóztam le egy bolygót sem. Annyire lekötött a mélyég fotózás, hogy nem álltam neki ehhez megfelelő felszerelést összerakni. Ugyanakkor pár hete egy egészen nagyszerű lehetőség mentén (nagyon komoly műszer érkezett hosszabb időre a csillagdába) váltottam és elkészítettem életem első bolygó fotóját. A hatalmas távcső nagyon komoly képet ad, hamarosan készítek hosszabb fókuszon (3x, vagy 5x extenderrel) még közelebbi képeket.

2020.05.01 - növekvő tányér

61% megvilágítottság, távolság 380 688 km. Készítés ideje: 2020.05.01, 21:02 – 21:30. 300/1200 Newton, TeleVue Paracorr Type-II kómakorrektor, Explore Scientific 7.1 kamera, IDAS LPS-D1 szűrő.

A Holdról

A Hold az egyetlen természetes mellékbolygónk, egyúttal a legközelebbi szomszédunk az űrben. Évezredek óta csodálat tárgya, minden kultúra meséiben, legendáiban szerepel. Sokáig sokféle elképzelés keringett, mit találhatunk a felszínén, erre a XX. század űrversenye, a Holdra lépő asztronauták beszámolója tett pontot.

Igen fontos égitest, gravitációja stabilizáló hatással van a Földre. Így a bolygónk tengelye nem imbolyog szabálytalanul, ami kedvezően hat az éghajlatra, áttételesen pedig a földi élet nyugalmára. A tőlünk való távolsága 384 400 km (több, mint 1 fénymásodperc), évi 4cm-el távolodik tőlünk. Átmérője 3 476 km.

Valahányszor a Holdra nézünk, ugyanazokat az alakzatokat látjuk a felszínén. Ami azt jelenti, hogy a Hold mindig ugyanazt az arcát fordítja felénk. Ez nem véletlen, a Hold keringése a Föld gravitációjának (pontosabban az árapályerőknek) hatására kötötté vált, ami azt jelenti, hogy pontosan ugyanannyi idő alatt fordul meg a tengelye kölül, amennyi idő alatt megkerüli a Földet. A holdfázisok a Hold Föld körüli keringésének eredményei. A fázist a Hold, a Föld és a Nap helyzete határozza meg. Bár a Hold 27,32 nap (egy sziderikus hónap) alatt kerüli meg a Földet, a teljes ciklus valamivel hosszabb, mint 29 nap: mivel a Föld is halad a saját pályáján, a Hold megvilágítottsága nem pontosan felel meg a fázisciklus elején tapasztalhatóval. A Holdnak kissé tovább kell haladnia, hogy “utolérje” a fázisciklust.

A Hold földről látható félgömbje jellegzetes. Legfeltűnőbbek a sötét foltok: az úgynevezett mare alakzatok. Latin szó, tengert jelent, hisz korábban annak vélték őket. Gyönyörű nevekkel rendelkeznek: Mare Nubium (Felhők Tengere), Oceanum Procellarum (Viharok Óceánja), Mare Tranquillitatis (Nyugalom Tengere), stb… Mára már tudjuk, ezek valójában óriási kiterjedésű, láva töltötte medencék. Ezen kívül még a rima néven ismert barázdák, hatalmas kráterek és hegységek is felsimerhetőek a felszínén. A kráterek nagyon látványos része: akkor keletkeznek, mikor egy aszterioda, vagy üstökös a bolygó felszínébe csapódik. A becsapódástól keletkező rezgéshullámok a becsapódási zónától kifelé terjednek, összehúzzák, megolvasztják a felszíni réteg alatti kőzetet, széles mélyedést formálva. Ez az anyag kidobódik, réteges lerakódásokat, néha másodlagos krátereket hoz létre. A nagyobb kráterek fala megsüppedl teraszos elrendezésűvé válik. A becsapódási terület alatt a talaj gyakran “visszapattan”, központi csúcs jön létre. A legfiatalabb kráterekből hosszan elnyúló, fehér sugarak indulnak ki. A sugarakat a becsapódáskor kidobódott kőzet alkotja, különösen teliholdkor fénylenek. A kráterek kora változó, a hatalmas -egyben az egyik legfiatalabb – Tycho-kráter körülbelül 100 millió éves.