Csokalyi Fényes Elek (Csokaly, 1807. július 7. – Újpest, 1876. július 23.) magyar statisztikus, közgazdasági statisztikai és földrajzi író, a honismereti szemlélet és munkálkodás hazai megteremtője, a magyarországi közgazdasági statisztika első jelentős képviselője.
A Magyar Tudományos Akadémia első tagja volt 1837-ben. A reformkori polgári haladás harcosa. Nagyváradon bölcsészeti tanulmányokat, Pozsonyban jogot végzett. 1836-ban Pesten telepedett le, különböző gazdasági területeken működött, elsősorban azonban statisztikai munkásságot folytatott. Munkáiból ismerték meg a kortársak a korabeli Magyarország gazdasági, népességi, statisztikai állapotát. A nemzet anyagi és szellemi erőforrásainak számbavételén túl fejlődésében ábrázolta az ország állapotát, összehasonlította a külföldi viszonyokkal, hogy az elmaradottság még jobban szembetűnjék. Műveinek leíró része hatalmas értékű néprajzi forrás is. 1848-ban Szemere Bertalan az Országos Statisztikai Hivatal szervezésével bízta meg. A szabadságharc bukása után börtönbe került. Elképzelései 1867 után főként Keleti Károly munkásságában valósultak meg.
Az 1848. március 15-én tagja lett a Közcsendi Bizottmánynak, a forradalom győzelme után csatlakozott a Madarász László vezette, radikális Egyenlőségi Társulathoz. A Batthyány-kormány megalakulása után Szemere Bertalan belügyminiszter minisztériumi osztálytanácsossá nevezte ki és megbízta az Országos Statisztikai Hivatal megszervezésével, illetve vezetésével. A hivatal 1848 májusában jött létre és a szabadságharc végéig működött. 1848 májusától 1849 júniusáig a Radical Kör alelnöke volt, 1849-ben a pesti vésztörvényszék elnökévé nevezték ki. A világosi fegyverletétel után egy ideig – Csokalyon és Gödöllőn – bujdosott, majd 1849 októberében önként jelentkezett a császári hatóságoknál. A pesti haditörvényszék néhány hónapos börtönbüntetésre ítélte.
A magyar honismereti és statisztikai tudomány egyik megalapítójának tekintik. Műveinek többsége ma is forrásértékű. Első nagy műve első kötetének megjelenése után, 1837. szeptember 7-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. E művel 1839-ben elnyerte az MTA nagyjutalmát. 1858-ban beválasztották a rendes tagok sorába, 1867-ben azonban megfosztották akadémiai tagságától, mivel az ellenzéki Pesti Hírnökbe írt cikkeivel kedvezőtlen hírbe hozta magát.
Főbb művei
- Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben, I–VI. (Pest, 1836–1840)
- Magyarország statistikája, I–III. (Pest, 1842–1843)
- Statistik des Königreichs Ungarn, I–II. (Pest, 1843–1844)
- Magyarország leirása, I–II. (Pest, 1847)
- A magyar birodalom statistikai, geographiai és történeti tekintetben. I. Komárom vármegye. (Pest, 1848; reprint: Tatabánya, 1992)
- Magyarország geographiai szótára, I–IV. (Pest, 1851; reprint: Budapest, 1984)
- Ungarn im Vormärz. Nach Grundkräften. Verfassung, Verwaltung und Kultur dargestellt. Aus dem Ungarischen (Leipzig, 1851)
- Az orosz-török háború (Második kiadás, 1854)
- A török birodalom leirása, történeti, statistikai és geographiai tekintetben (Pest, 1854)
- Az ausztriai birodalom statistikája és földrajzi leirása (Pest, 1857)
- Magyarország 1859-ben statistikai, birtokviszonyi és topographiai szempontból, I/1–8. füzet (Pest, 1859–1860)
- Magyarország ismertetése statistikai, földirati s történelmi szempontból, I. Dunántúli kerület (Pest, 1865–1866)
- A magyar birodalom nemzetiségei és ezek száma vármegyék és járások szerint (Pest, 1867)
