A csillagos ég palástja előtt fátyolként lebegő ködösség szinte térszerű élményt nyújt. A fotó a Tejút egy ismert részletét ábrázolja a Hattyú konstellációban. A színpompás képződmény egy – hozzávetőleg ötezer-tizenötezer évvel ezelőtt bekövetkezett – szupernóvaként felrobbant csillag maradványa.
A tőlünk 1470 fényévre található ködösség látható tartományban megfigyelhető részeit Fátyol ködként ismerjük. Maga az objektumcsoport hatalmas területet birtokol el az égen; megközelítőleg a telihold átmérőjének hétszeresét. A köd színeiért az ionizált gázok – főleg a hidrogén, az oxigén és a kén – felelősek, melyek a csillag szupernóva robbanását megelőzően a külső héjak ledobásakor kerültek a térbe. A robbanás során keletkezett lökéshullám utolérte a lassabban távolodó gázokat, melyekben hirtelen nyomás- és hőmérséklet-növekedést idézett elő. A megemelkedett hőmérséklet, valamint a csillag ionizáló sugárzása együttesen kelti fénylésre a ködöt.