Laevens 3
Amatőrök által tudtommal még nem fotózott távoli gömbhalmaz a Tejútrendszer halojában.
Sh 2-94 szupernóva-maradvány
30 000 évvel ezelőtt, amikor őseink még barlangrajzokat készítettek, egy hatalmas csillag robbant fel a Tejútban. Ennek az eseménynek a mementója a képen szereplő objektum.
TÁVCSŐ TIME-LAPSE
Sokan sokszor kérdeztétek már, hogyan lehet ilyen hosszan egy távoli objektumra exponálni a távcsövet, hogy lehetséges, hogy sok órás felvételek készülnek. A legegyszerűbbnek végül az látszik, ha megmutatom… 🙂 A feltöltött videóban látszik, ahogy az ég fordul el, de vele a felszerelés is, egészen pontosan. Illetve az is látszik, hogy mikor szemmel alig látható fátyolfelhők úsznak be a képbe, valójában azok mennyire sokat takarnak ki…
ET ujja: sh2-86 (NGC 6820 és 6823)
A ragyogó NGC 6823 csillaghalmaz felé mutató ujj, az ezt körülölelő csillagközi por remek kompozícióra adott lehetőséget az Sh 2-86 komplexumban.
Tekergő sárkány: NGC 6979
A Fátyol-komplexum egyik ritkán fotózott, kis méretű részlete található a képen, ami jóval halványabb, mint az ismert szélső régiók.
M57 Gyűrűs-köd
A Lant csillagkép csodálatos objektuma a Gyűrű, az egyik legszebb planetáris-köd (M57).
Tű-galaxis
A Tű-galaxis keskeny sávja szinte pontosan a fősíkja felől látható, lenyűgöző csillagváros. NGC 4565 néven is ismerjük. A Bereniké Haja csillagképben találhatjuk meg, a csillagkép által kirajzolt háromszög jobb alsó sarkánál.
Az M13 és az Aurora Borealis
A Herkules Nagy Gömbhalmaza és a sarki fény: egészen különleges párosítás, mégis megadatott a megörökítése.
Sziámi ikrek
A Sziámi Ikrek galaxispáros a Szűz csillagképben található. A roppant érdekes forma oka: ez a két galaxis egy hatalmas ütközésben és ebből következő összeolvadásban kapcsolódik egymáshoz.
Jetek az M106-ban
Az M106 galaxis önmagában is érdekes csillagváros, ám a vöröses jetekkel válik egészen látványos témává.
SN 2024gy szupernóva az NGC 4216-ban
A 2024 január elején felfedezett SN 2024gy szupernóva nagyszerűen látszik még márciusban is az NGC 4216 galaxisban.
IC 405
Emissziós és reflexiós ködösségek egyvelege. A fő téma az IC 405 emissziós köd (népszerű nevén Lángoló csillag-köd) egy forró, O típusú csillag, az AE Aurigae közelében helyezkedik el.
A ragyogó M78
A téli objektumok közül rendre a Messier 78 kék ragyogásában és az előtte húzódó markáns porsávban tudok leginkább elveszni.
NGC 2903 galaxis
A 20,5 millió fényév távolságban lévő NGC 2903 átmérője körülbelül 80 000 fényév – alig kisebb, mint a Tejútrendszer.
Melotte 15 (tesztkép)
A Melotte 15 a nagyszerű Szív-köd közepén elhelyezkedő laza szerkezetű halmaz. Nagyon apró, de az új távcső szépen kirajzolja.
Bok-globulák az NGC 281-ben
Az NGC 281 fényes H II szakasza a Cassiopeia csillagképnek. Beceneve Pacman-köd mivel kis fantáziával a jól ismert videójáték figurára emlékeztet minket. Az IC1590 nyílthalmazt is tartalmazza.
A Barnard 344 sötét köd
A képen egy forró gázban és sötét porban gazdag csillagkeletkezési régió látható a Hattyú csillagkép szívében (Cygnus), a Sadr csillag közelében.
Az Írisz-köd
Tágra nyílt kék ablak a csillagközi porfelhőkben.
Sarló-köd
A mintegy 4700 fényévnyire lévő NGC 6888-at a HD 192163 jelű, WR 136 néven is ismert Wolf-Rayet csillag áramló csillagszele alakítja ki.
Fátyol-köd
Az NGC 6960 szupernóva-maradvány: a Fátyol-köd az egyik legszebb objektum az északi nyári égbolton. A születése egy kozmikus kataklizma eredménye. Az elképesztően finom szálakban rendeződő filamentek vöröses és kékes színe megkapó.
Messier 102
A Messier 102 egyike a “hiányzó” Messier-objektumoknak, amelyeket nem sikerült egyértelműen azonosítani.
Bagoly-köd
Egy apró planetáris-köd a Nagymedve csillagképben – kis színfolt a téli-tavaszi galaxis szezon közepette.
Szupernóva a Szélkerékben
A Messier 101 igen nagy kiterjedésű, a Tejútrendszerhez viszonylag közel található, teljes arcát felénk mutató csillagváros a Nagymedve csillagképben. 2023 késő tavaszán nóva robbant benne.
Tigrisszem-galaxis NGC 2841
Az NGC 2841 egy nagyon finom szerkezetű, ferde spirálgalaxis, szorosan tekeredő karokkal.
A Nagy Orion-köd
M42 és M43: a népszerű és lenyűgöző köd az Orion csillagképből. Az Orion-köd mindössze kis része egy sokkal nagyobb intersztelláris molekulafelhőnek, melyet Orion-komplexumnak nevezünk. Hidrogénben gazdag, csillagközi gáz és por alkotta sűrű területekből áll.
Örvény-galaxis
A Messier 51 (M51) Örvény-galaxist ma a Földről észlelhető legfényesebb galaxispárként ismerjük. A két objektum – az NGC katalógusban külön számmal, 5194 és 5195 alatt szerepelnek – kölcsönhatásban áll egymással, anyaghíd kapcsolja őket egybe.
Szivar-galaxis
A Szivar-galaxis (M82) egy figyelemreméltó és különös csillagváros a Nagymedve csillagképben (azaz a jól ismert Göncölszekér környezetében). Johann Bode fedezte fel 1774-ben, a közelében található M81-el együtt. A kép rendhagyó módon egy évet átívelően készült.
ASIAIR + ASI533MM Pro élménybeszámoló
Megérkezett az új rendszer. Két tesztfotóval is debülál: az M43 közeli mellett az apró NGC 2403 galaxis képeivel.
2022 TABLÓ
2022 gazdag év volt: csillagászati felvételek és légi fotók is születtek. Bár teljesen más világ a kettő, igazán jól megférnek egymás mellett! Vagy a színekben, vagy a formákban és kompozíciókban, vagy egyszerűen a hangulatukban kerestem összeillő képeket. Remélem tetszeni fog. 2 perc “hosszú”, de nem éri meg kapkodni vele: mindenképp ajánlom teljes képernyőre kirakni, teljes felbontásra állítani és a zenét is felhangosítani hozzá.
IC 349: a Merope rejtőzködő köde
IC 349 és NGC 1435: a Fiastyúk halmaz Merope csillaga mellett megbújó apró ködösség. A nagy képet a Meropétől délre elterülő NGC 1435 katalógusszámú diffúz-köd uralja. A főszereplő azonban IC 349 katalógusszámú apróság.
Andromeda magvidék
Az M31 központi régiója: a több, mint 2 millió fényév távolságra található Androméda-galaxis a Tejútrendszert is tartalmazó galaxishalmaz, a Lokális csoport legnagyobb galaxisa.
Cygnus fal
A hattyú csillagkép kékes reflexiós ködössége vöröses gázfelhőbe ágyazva: az NGC 7000 komplexum legmarkánsabb része található meg ezen a csillagászati fényképen.
Csillag és galaxis: a Tania Australis és az NGC 3184
A Tania Australis és az NGC 3184 galaxisa szép kompozíciót ad ezen a nagylátószögű felvételen. A szép páros egyike sem túlságosan gyakran fotózott terület, pedig megérdemlik – főleg ebben a formában.
Kaptár-halmaz
500 fényévre található, ragyogó égi méhkas: Messier 44-es (M44) katalógusszámú nyílthalmaza. A Kaptár-halmazról Galilei is ír: “a Praesepe nevű köd nemcsak egy csillag, hanem több, mint negyven kis csillag halmaza.”
Explore Scientific 4K Astrocamera teszt
Explore Scientific 4K Deep Sky kamera tesztképek: Hold, Jupiter, Szaturnusz (ezekre való igazán) és… mélyég fotók. Nyilván a valódi mélyég kamerákkal nem veheti fel a versenyt, de egyáltalán nem kell lebecsülni.
Naspolya-köd
A CTB1 szupernóva-maradvány életem eddigi legnehezebb és leghosszabb ideig készül csillagászati felvétele. Több, mint 50 órát exponált a kamerám az ég megfelelő részére nézve, mire végeztem a munkával.
Ékszercsoportok az őszi égbolton
A Perszeusz- ikerhalmaz (NGC 884 és NGC 869) és a Vállfa-halmaz (Collinder 399) több szempontból is merőben eltérő, de mégis egyben nagyon szépen mutató objektum.
A Fiastyúk
A Fiastyúk nagyjából 115 millió éves nyílthalmaz, ~400 fényévre található Napunktól. Katalógusszáma a Messier féle besorolásban M45. Szabad szemmel általában 7-10 csillagot tudnak külön azonosítani a jó szemű megfigyelők.
Halvány porködök a Hattyúban
A nagylátószögű képen kifejezetten halvány régióját találhatjuk a Hattyú csillagképnek (Cygnusnak): Barnard 343 és 344, LDN 883-886 molekulafelhők, emellé pedig még nagyon sűrű csillagmezőt is kapunk.
Buborék-köd és M52 halmaz
NGC 7635 és M52 panoráma: a Buborék-köd 12 magnitúdós planetáris köd. Azaz az életciklusa utolsó szakaszában található csillag nagyon szabályos formában levetett gázköpenyét láthatjuk a fotón. A közelében levő Messier 52 nyílthalmaz pedig 12 ívperc átmérőjű csoportosulás.
Pickering háromszöge
A hatalmas Fátyol-komplexum 6 teleholdnyi területet foglal el az égbolton. NGC katalógusszámokat kapott több szegmense is – NGC6960, 6979, 6992 és 6995 számok alatt találjuk őket. Ezen a képen az NGC 6974 található.
Sombrero-galaxis
Régi vágyam és a galaxisok között a kedvenc témám: a csodálatos Sombrero-galaxis. A Mssier 104 (M104) katalógusszámú csillagvárost az a Szűz és a Holló csillagképek között találjuk, az előbbihez tartozik.
NGC 3718 és társai
Az NGC 3718 10 magnitudós spirálgalaxis az Ursa Majorban. Igen távol található tőlünk, megközelítőleg 124 millió fényévre helyezkedik el a Naprendszertől. Az NGC 3729 is észlelhető, 11 magnitudós csillagvárosként. Számos kisebb galaxist is találunk a fotón.
A Futó Ember-komplexum
Reflexiós ködök az Orion-köd árnyékában: igaz, hogy az M42 jóval ismertebb és valóban kissé elhomályosítja a közelében ragyogó NGC 1973, NGC 1975 és NGC 1977 katalógusszámot viselő ködösségeket, ám ezek önmaguk jogán is rendkívül érdekesek.
Androméda-galaxis
Az Androméda-galaxis (M31, vagy Messier 31) az egyik legtávolabbi objektum, ami még szabad szemmel is észlelhető: 2.25 millió fényév távolságra helyezkedik el tőlünk. a nagylátószögű fotó több kockából készült el.
Háromszög a porban
Az Messier 39 (M39) igen nagy kiterjedésű, ám kifejezetten laza szerkezetű halmaz, 30 db 7-10 magnitúdós csillagokkal. Charles Messier francia csillagász fedezte fel, majd 1764. október 24-én katalogizálta.
Nyári kavalkád
A Hattyú csillagképben elterülő, tőlünk 6000 fényévre található NGC 6914 komplexum (VdB 131 és VdB 132 is) drámai kontrasztok mentén mutatja be ködösségek számos fajtáját. A kéklő reflexiós területet vörös emissziós ködösség öleli körül, mely előtt a markáns porfelhő sziluettje húzódik.
Markarjan lánca
Markarjan Lánca egy sajátos formájú galaxiscsoport, a Virgo Halmaz része. A Földről nézve ezek a galaxisok láncba rendeződve látszódnak – innen az elnevezés. Tagok többek között: M84, M86, NGC 4438, NGC 4435, IC 3386, NGC 4461, NGC 4458, NGC 4473, NGC 4479, NGC 4477.
Napraforgó-galaxis
Az M63, vagy más néven NGC 5055 egy gyönyörű csillagváros a Canes Venatici csillagkép határában. Pierre Mechain első felfedezése, 1779-ből. Charles Messier is észlete, aki a 63-as számot adta ennek a objektumnak a híres katalógusában.
Leo Quartett
Apró galaxiscsoport az Oroszlán csillagképben. Az NGC 3190 a csoport névadója, egyben leglátványosabb objektuma. Az NGC 3193 11 magnitúdós elliptikus galaxis. Az NGC 3187 13 magnitúdós küllős spirálgalaxis, az NGC 3185 pedig 12 magnitúdós spirálgalaxis.
Csillagfa
Az M35 és a jóval távolabbi NGC 2158 közös portréja. Az M35 teljes átmrője eléri a 24 fényévet. A közelében levő NGC 2158 tejcseppként dereng halványan, délnyugatra a ragyogó Messier 35-től.
IC 1396
Az Elefántormány-köd tulajdonképpen az IC 1396 csillaghalmaz körülötti hatalmas és viszonylag halvány ködösség egy markáns része. A fényes, ragyogó perem IC 1396A néven ismert, míg a sötét rész a vdB 142 számot kapta.
Dumbbell-köd
Haldokló csillag körüli űrlepke: a ködösséget Charles Messier fedezte fel 1764-ben. Messier 27 katalógusszám alatt (M27) rögzítette. Az akkori műszereknek szintjéhez igazodik a leírása is: ovális ködösség, csillagok nélkül. A fotó már jóval többet mutat.
Csillagok, akár a por
Az M92 gömbhalmaz csodás ékszer a Herkules csillagképben. A jóval ismertebb M13 nagy gömbhalmaz elhomályosítja a rá vetülő figyelmet – helytelenül. A formája, a szerkezete számomra sokkal tetszetősebb, mint a nagy testvéré.
NGC 2683
Az NGC 2683 galaxist William Herschel a képem készítése előtt kereken 231 évvel, 1788 februárjában fedezte fel. Ez a spirálgalaxis közel éléről látszik a Föld bolygóról, a megjelenése miatt az UFO-galaxis nevet ragasztották rá.
IC342
A porba rejtett galaxis a Zsiráf csillagképben. Az IC342 jelű galaxist 1895-ben fedezte fl W.F Denning. Edwin Hubble a Lokális Csoport tagjai közé sorolta, ám a későbbi bebizonyították, hogy a távolsága legalább 6, legfeljebb 10 millió fényév.
Állatkert a Rozettában
A nagyszerű Rozetta-köd (Caldwell 49) egy hatalmas kiterjedésű emissziós ködösség a Monoceros csillagképben. Az NGC 2244 néven ismert forró, fiatal csillagokból álló csoportot, a Rozetta-halmazt öleli körbe.
NGC 1333
A fényképen a Perseus csillagképben található nagyszerű alakzat csodálható meg. Az NGC 1333 és a VdB 12 és VdB 13 szép hárömszöget zár be, a képet pedig a rendkívül halvány, de a hosszú expozíció miatt kiexponált csillagközi por hálózza be.
Az Északi Trifid-köd
A híres-neves Messier 20-as halvány északi párja nagyon érdekes reflexiós ködösség. Az NGC 1579 számot kapta a katalógusban. Az Északi Trifid-köd ugyan valóban kicsi, de a környezete gazdag, érdemes böngészni.
Cederblad 214
A Cederblad 214 egy hatalmas kiterjedésű emissziós ködösség a Cepheus csillagképben, pontosabban a Cepheus és a Cassiopeia határvidékén. A kép magában foglalja a Sharpless 2-171 katalógusszámú területet és a Berkeley 59 nyílthalmazt is.
A Cepheus oroszlánja
Halvány égi ragadozó: a Cepheus csillagkép egyik kevéssé ismert objektuma keskenysávú felvételen. A Sharpless 2-132 katalógusszámú objektum egy rendkívül alacsony felületi fényességű emissziós ködösség a Cepheus és Lacerta csillagképek határán.
A Dél Keresztje
A Crux a déli égbolt számomra legmegkapóbb csillagképe. Nagy látómezős kép. Szerepel rajta a Nagy Carina-köd, a Szeneszsák, a Déli Plejádok, az IC 2944 és még számos szép déli objektum.
A Kentaur párosa
Nagyszerű páros a Kentaur csillagképben. Gömbhalmaz és galaxis egy látómezőben. Az NGC 5139 Omega Centauri az égbolt legnagyobb és legfényesebb gömbhalmaza. Az NGC 5128 Centaurus A pedig igen különleges csillagváros.
Tejút – bolygókkal
A 2016-os namíbiai expedíció első képe a saját galaxisunk központjáról: a Tejút, két bolygó látogatóval. A képen megszámlálhatatlan mélyég objektum azonosítható, aminek egy részét meg is tettem a cikkben.
M101 és Catalina
A C/2013 US10 (Catalina) – üstököst 2013 október 31-én fedezték fel a Catalina Sky Survey projekt keretében. Az M101 galaxis és a ragyogó Catalina-üstökös találkozása emlékezetes pillanat volt.
Üstökös a Göncölszekérben
Az egyetlen égi objektum, amit biztosan mindenki felismer idehaza. Vándor járt arra. A C/2013 US10 (Catalina) – üstököst 2013 október 31-én fedezték fel a Catalina Sky Survey projekt keretében. A képen a Göncölszekér előtt vonul el.
NGC 1499
A nagyszerű Kalifornia-köd 1000 fényév távolságban fekszik, a galaxisunk külső Orion-karjában. A mélyűr ezen területe csillagközi gázzal telített, melyből számos masszív és fényes csillag alakul ki. Az NGC 1499-et E.E Barnard fedezte fel 1884-ben.
A Lélek-köd
Az IC1848 egy csillaghalmaz, ami a fejekben már teljesen egybeforrt a Cassiopeia hatalmas kiterjedésű emissziós ködössége, az LBN 667, illetve Sharpless 2-199 katalógusszámokon nyilvántartott Lélek-köd nevével. Embrió-köd néven is ismerjük.
Coma-halmaz
Hatalmas a világegyetem: többszáz galaxis csak ezen az egy fényképen. A Coma-halmaz katalógusszáma Abell 1656. George Abell hivatásos csillagászként végezte el a galaxishalmazok első átfogó és nagy hatású vizsgálatát.
Leo I galaxiscsoport
A széles látószögű képek kiterjedt galaxismezővel: bepillantás a végtelen univerzumba… Akikkel találkozhatunk: Messier 95 (M95), Messier 96 (M96), Messier 105 (M105), NGC 3371 és nem utolsósorban az NGC 3373.
Majomfej-köd
Az Sh2-252 és Sh2-247 ködösségek érdekes párosa keskenysávú szűrők felhasználásával. Az NGC 2175 számot időnként a teljes ködösségre, időnként a legfényesebb középső részére értik.
Rozetta-köd
Jeges rózsa a mélyűrből: hatalmas kiterjedésű emissziós ködösség a Monoceros csillagképben. A nagyszerű Rozetta-köd egy hatalmas kiterjedésű emissziós ködösség a Monoceros csillagképben. Az NGC2244 néven ismert forró, fiatal csillagokból álló csoportot, a Rozetta-halmazt öleli körbe.
Szív-köd
A jól ismert IC 1805 ködösség egészen új arcát mutatja meg nekünk a HST színpaletta segítségével. A köd otthonul szolgáló Cassiopeia a jellegzetes W alakja miatt jól ismert égi alakzat, ott bújik meg. Bővebben a cikkben olvasható.
Trifid-köd
A Namíbiában fotózott Trifid-köd az egyik legszebb és egyben legfiatalabb ködösség a Tejútban. Messier 20 (M20) katalógusszám alatt található, a közelében ragyogó Messier 21 (M21) halmaz pedig teljessé teszi az élményt.
Csillaghalmaz, csillaglánc
Aszterizmus, csillaghalmaz, rejtett planetáris köd is található ezen a déli égen készült képen. Égi ékszerdobozként ragyog az NGC 2547 és még egy csillaglánc is felfedezhető mellette.
Galaxispáros
A fotón a Virgo csillagképben található rengeteg galaxis közül az M88 és az M91 párosa látható. Az előbbi, mintha az Androméda-köd kicsinyített mása lenne, utóbbi pedig az egyik “elveszett” Messier objektum.
Kis Magellán
A Kis Magellán-felhő törpegalaxis, amely Tejútrendszerünk körül kering. Több százmillió csillagot tartalmaz. A Nagy Magellán-felhővel alkotnak párost, amitől nyugati irányban 20 foknyira található.
A Skorpió szíve
A Tejút legszínesebb régiója. A terület legismertebb szereplői a csillagot körbeölelő sárgás színű Antares-köd, a fotón csillagtól balra elhelyezkedő M4 és NGC 6144 gömbhalmazok, illetve az IC 4604, IC 4604, IC 4605 és IC 4606 kékes ködök.
Centaurus A
A déli félteke óriása: Namíbiába készülve az első objektum, aminek megörökítésében biztos voltam. A tér minden irányában kiterjedt, elliptikus, diffúz csillagmezőből áll, azonban a spirálgalaxisokra jellemző, ámde szokatlan alakú, markáns porsáv szeli át.
Galaxistestvérek
A Triangulum csillagképben látható szomszédunk, az M33 és déli megfelelője, az NGC 300. Ez utóbbi felvétele a rendkívül jó adottságokkal rendelkező namíbiai Khomas-felföld kristálytiszta ege alatt készült, 2013 júniusában.
Ékkő-halmaz
A déli égbolt tele van olyan ékkövekkel, amelyek után csak sóvároghat az északon élő fotós. Az NGC 3293 egy kis méretű, ám kifejezetten ragyogó nyílthalmaz, 1,6 fokkal ÉK-re fekszik a híres Nagy Carina-ködtől, a környező vörös ködösségek még ennek a területnek a részei.
Gyémántok a csillagtengerben
A Messier 7-es (M7) sorszámát viselő nyílthalmaz csupán egyike lenne a számos szép csoportosulásnak, ha nem tenné egészen különlegessé a környezete. A drágakőként ragyogó tagjai ugyanis elképesztően sűrű csillagmezőbe ágyazódtak.
Barlang-köd
A Cepheus csillagkép rerületén számtalan nyílthalmaz és kozmikus por- és gázfelhő helyezkedik el, köztük a Sh2-155, amely egy ásító, hatalmas égi barlangnyílásra emlékeztető sötét területet ölel körül.
Nagy Carina-köd
Az NGC 3372 nagyobb, mint a jól ismert Orion-köd. Ez a lenyűgöző diffúz ködösség a Hajógerinc csillagkép (Carina) irányában látszik. Néhány nyílthalmazt, valamint a Tejút két igen nagy tömegű csillagát, az Eta Carinae-t és a HD 93129A-t tartalmazza.
NGC 55
Az NGC 55 (Caldwell 72) egy szabálytalan galaxis a Szobrász csillagképben. James Dunlop fedezte fel 1826. augusztus 4-én. A galaxis 129 km/s sebességgel távolodik tőlünk. Átmérője körülbelül 55 000 fényév.
Integető majom-köd
A ködkomplexum képen látható részlete egy kezét magasba emelő pávián fejére és kezére emlékeztet, ezért adtam neki az Integető majom-köd nevet. Cederblad 110, Cederblad katalógusban 111-es számmal szerepel a katalógusban, IC 2631 pedig a kis kék köd.
Vadászó bagoly
Az NGC 457 egy nyílthalmaz a Cassiopeia csillagképben. A Messier-katalógusban nem szerepel, ellentétben a hozzá közeli, kevésbé látványos M103 nyílthalmazzal. William Herschel fedezte fel 1787. október 18-án.
A Hamis Üstökös
Szabad szemmel üstökösnek látszó halmazok régiója a déli égen, a Skorpió csillagképben. Halmazok és ködösségek alkotják ezt a nagyon érdekes objektumot. A két képből az egyik feliratozott, hogy el lehessen képzelni, mit láthatunk ott így. Tagjai: IC 4628, NGC 6231, NGC 6242.
Omega Centauri
A látható égbolt legnagyobb és legfényesebb, 1 millió napot tartalmazó gömbhalmaza. Az NGC 5139 Omega Centauri tőlünk mintegy 17 000 fényévre található, átmérője durván 200 fényév. Távcsőben közel hasonló látvány, mint a fényképen.
Ádám teremtése
A déli égbolt alá érkező asztrofotósoknak mindenképp érdemes megörökíteni a Sixtusi kápolna híres freskójára emlékeztető emissziós ködöt, az NGC 6188-at. A Michelangelo mesterművét felidéző objektum egyfajta csillagkeletkezési régió.
Fátyol-köd
A csodálatos égi sárkányfej (NGC 6992) egy szupernóvaként felrobbant csillag látványos emléke. A tőlünk 1470 fényévre található ködösség látható tartományban megfigyelhető részeit Fátyol ködként ismerjük. Maga az objektumcsoport hatalmas területet birtokol el az égen; megközelítőleg a telihold átmérőjének hétszeresét.
Hangyász-köd
A Hangyász-köd középső régiója a Corona Australisban található, igen gazdag terület. Ez az összetett képződmény főként reflexiós és sötét ködökből áll, tőlünk mintegy 420 fényév távolságban. Objektumok: NGC 6726, NGC 6727, NGC 6729.
Bagoly-köd és az M108
Mennyire eltérő morfológiájú égi objektumok, mégis nagyszerű kettős. A két objektum közül talán az M97 besorolású Bagoly-köd esztétikailag többet. Az M108 nagyjából pedig az éléről látszódó, elnyúlt alakú spirál.