Namíbia éjszakai égboltja a mélyég-asztrofotózás egyik legideálisabb terepe: a fényszennyezéstől mentes, kristálytiszta atmoszféra és a déli félteke kedvező rálátása páratlan betekintést enged a távoli galaxisok világába. A saját távvezérlésű obszervatóriumunkból, most a nagyobb, 200 mm-es apokromatikus refraktorral készített felvétel az NGC 253 jelű spirálgalaxist ábrázolja. A hosszú fókuszú, kiváló rajzolatú optika és a remek égbolt találkozása lehetővé tette, hogy a galaxis korongjának finom szerkezete, porsávjai és aktív csillagképződési régiói kivételes mikrorészletességgel táruljanak fel.
Magyarországról (Északi félteke, kb. 47° É): a galaxis -25°-os deklinációja miatt hazánkból nézve rendkívül alacsonyan vonul át az égbolton. Őszi estéken (szeptember és november között) éri el legmagasabb pontját, de ekkor is mindössze ~17,5 fokkal emelkedik a déli horizont fölé. Megfigyelését és fotózását erősen nehezíti az alacsony pozícióból adódó vastag légkör (fénylenyelés/extinkció) és a légköri turbulencia (seeing). Sikeres észleléséhez teljesen akadálytalan, fényszennyezéstől mentes déli horizontra és kiváló atmoszférikus átlátszóságra van szükség.
Namíbiából (Déli félteke, kb. 23° D): a déli szélességi körökről az NGC 253 szinte tökéletesen a zenit közelében (~88° magasságban) delel. A namíbiai sivatag fényszennyezés-mentes (Bortle 1-es) égboltján már egy kisebb binokulárral is könnyen felkereshető elnyújtott, derengő fénysávként. A 200-as apokromát nagy felbontású optikája pedig a legfinomabb struktúrákat is kihozza a háttérből.
A navigációhoz a Cet (Cetus) csillagkép béta csillagától, a Diphda-tól (β Ceti) érdemes elindulni déli irányba. A galaxis nagyjából félúton található a Diphda és a Déli Hal csillagkép legfényesebb csillaga, a Fomalhaut közötti képzeletbeli vonalon, a Szobrász (Sculptor) csillagkép szívében.
Felfedezése
A galaxist Caroline Herschel fedezte fel 1783. szeptember 27-én, miközben egy kis üstököskereső reflektorral véget nem érő égboltpásztázást végzett. Ez volt az egyik legelső mélyég-objektum, amelyet női csillagász fedezett fel és dokumentált. Bátyja, William Herschel 1784-ben vette fel saját katalógusába H V.1 jelöléssel. A galaxis jellegzetes, elnyújtott, fémesen derengő orsó alakja miatt kapta a vizuális megfigyelőktől a Silver Coin Galaxy (Ezüst érme) elnevezést.
Csillagászati anatómia és fizikai tulajdonságok
A tőlünk körülbelül 11,4 millió fényévre (3,5 megaparsec) fekvő galaxis a Tejútrendszerhez legközelebbi galaxiscsoport, a Szobrász-csoport (Sculptor Group) legfényesebb és legdominánsabb tagja. Valódi átmérője mintegy 90 000 fényév. 8,0 magnitúdós integrált fényességével és kb. 27,5′ × 6,8′-es látszólagos kiterjedésével az égbolt egyik legfényesebb galaxisa a Lokális Csoporton kívül. Az NGC 253 egy SAB(s)c típusú, átmeneti küllős spirálgalaxis, amelyet csillagontó galaxissként tartanak számon. A magvidéken lezajló gázösszeomlások hatására a csillagkeletkezés üteme nagyságrendekkel felülmúlja a Tejútrendszerben tapasztalható átlagot. A felvételen szembetűnő a galaxis lapos szög alatti rálátása (kb. 78°-os dőlésszög), ami kiemeli a korongon áthúzódó sötét, abszorpciós porsávok hálózatát. A magban zajló aktivitás és a fiatal csillaghalmazok csillagszelei egy úgynevezett galaktikus szelet (galactic wind) hajtanak, amely forró gázt és port fúj ki a galaktikus haló irányába. A képen jól elkülönülnek a mag idős csillagpopulációjának aranysárga fényei és a karokban lévő H-II régiók rózsaszínes emissziós felhői.
A kép utómunkája sok időt vett igénybe, mert egyszerre igyekeztem a fotorealisztikus, természetes ábrázolásra, a külső halo nem túl agresszív megjelenítésére és az emissziós területek finom illesztésére. Több, mint 100 fázisban készült el a végleges kép, két hét fokozott figyelmet igényelve.