legnagyobb felbontás / képernyőre méretezés

Óriás rádiógalaxis

Nem minden galaxis hasonlít a Tejútra. Annak ellenére, hogy a spirális csillagvárosok – mint a mi galaxis-otthonunk is – népes, a galaxisok több mint felét kitevő csoportot alkotnak a világegyetem belátható részében, nem az egyetlen jellegzetes galaxis-típust testesítik meg. A spirálgalaxisok, létük során rendkívül nagy valószínűséggel kerülnek egymással kölcsönhatásba, és ekkor szépséges szerkezetük lassú, de könyörtelen átalakulásnak esik áldozatul. A metamorfózis egyik szélsőséges, de nem ritka esete, amikor a két, vagy több csillagváros egy óriási, úgynevezett elliptikus galaxissá olvad össze. Ezek az elliptikus, azaz mindhárom irányban kiterjedt, tojásdad alakú galaxisok már nem tartalmaznak spirálkarokat, látszólagos felszínüket nem tagolják porfelhők, sőt egyáltalán nincs is „felszínük”, hiszen kiterjedt és teljesen homogén csillagmezőik egyre ritkulva vesznek bele a kozmikus térbe.

A déli félteke óriása azonban egy különc, ami mindkét galaxis típus jellegzetességeit magán viseli. A tér minden irányában kiterjedt, elliptikus, diffúz csillagmezőből áll, azonban a spirálgalaxisokra jellemző, ámde szokatlan alakú, markáns porsáv szeli át. Namíbiába készülve az első objektum, aminek megörökítésében egészen biztos voltam, az égbolt ötödik legfényesebb csillagvárosa. Ez az objektum nagyon különleges, hisz a legközelebbi óriási, aktív maggal rendelkező rádiógalaxis, távolsága 14 millió fényév körüli, és az M83 csoport legfényesebb galaxisa. A porösvény, amely a lentikukáris galaxis szívét kettészeli, egy spirálgalaxis utolsó maradványa. Az objektum centrumában lévő nagytömegű (55 millió naptömeg nagyságrendű) fekete lyukba rengeteg anyag (por, gáz) hullik be, olyan sok, hogy jelentős részét el sem tudja nyelni, hanem a forgástengely mentén kilöki magából, így keletkeztek az óriás lebenyek. A Centaurus A galaxis esetében ez a kiáramlás felelős a galaxis erős röntgen- és rádiósugárzásáért. Ezek halvány optikai megfelelői a galaxis két oldalán messzire nyúlnak. Az ütközés másik fontos eredménye a heves csillagkeletkezés, ami a porösvényben zajlik, figyeljük meg a fotón az apró, kék foltokat! Ezek voltaképpen fiatal csillaghalmazok.

A felvétel adatai

  • Objektumok
  • NGC 5128
  • Dátum
  • 2013.05.
  • Helyszín
  • Isabis, Namíbia
  • Expozíciós idő
  • 35 x 360 ISO 1600

A felszerelés

  • Távcső
  • 200/800 Newton távcső
  • Mechanika
  • SkyWatcher NEQ-6 PRO
  • Kamera
  • Canon EOS 600d (mod)
  • Korrektor
  • SkyWatcher Komakorr F/4
  • Vezetés
  • Lacerta MGEN