A Triangulum csillagképben látható galaxisszomszédunk, az M33 déli megfelelője, az NGC 300. Most egy képen hasonlítható össze a két csillagváros, 1:1 méretezésben. Mindkét galaxisra jellemzőek a fényes csillagkeletkezési régiók és az emissziós vörös ködök is jól látszanak.
Az M33 galaxis a lokális-halmaz harmadik legnagyobb tagja. Csupán 30-40 milliárd csillag otthona, így nem sorolható az óriásgalaxisok közé. Felületi fényessége kicsi, de viszonylagos közelsége – 3 millió fényév – miatt mégis megpillanthatjuk szabad szemmel. Az M33 galaxisban – annak kiterjedéséhez képest – jelentős csillagkeletkezési területek jöttek létre. Ezek a területek rózsaszínesek, vörösebbek környezetüknél a nagymennyiségű gerjesztett állapotú hidrogéngáz jelenléte miatt. A legismertebb “csillagbölcsője” a galaxison belül az NGC 604 jelű csillagköd. A ködösség 1300 fényév átmérőjű, így 100-szor akkora kiterjedésű, mint a Tejútban található Orion-köd.
Az NGC300 felvétele a rendkívül jó adottságokkal rendelkező namíbiai Khomas-felföld kristálytiszta ege alatt készült, 2013 júniusában. A 12 éjszakán át húzódó asztro-expedíciónk utolsó napján éjfélkor már a végkimerülés küszöbén Sánta Gábor javaslatára a korábbi tervekkel ellentétben nem objektíves fotózást választottam, hanem fennhagytam az előző napokban már precízen beállított 200/800-as Newton-tubust az EQ6 mechanikán. Gábor a megelőző napokban folyamatosan nyaggatott, hogy az NGC 300-at semmiképp ne hagyjam ki. Én inkább a látványosabb, nagy kiterjedésű ködösségeket fotóztam, de ezen az utolsó éjszakán az ágyba dőlés előtt egy pontos beállítást követően ezzel az objektummal búcsúztam Namíbiától. Utólag visszanézve nagyon jó döntés volt hallgatni a rutinos amatőrtársra. A Földünktől megközelítőleg 6 millió fényévre található NGC 300 a Sculptor-csoport legfényesebb spirálgalaxisa, ami a fotón is hálás témát eredményezett: a szerkezete az összegzett képen nagyon finoman rajzolódik ki az űr sötétje előtt. A feldolgozás közben egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy az M33-asunkhoz valóban igen hasonló karakterisztikájú égi objektumról beszélünk. Ugyan látszó kiterjedése nem akkora, mint az északi nővéréé, ám a kiemelkedően jó égnek köszönhetően nagyon sok részlete látható. A részletek gazdag megjelenítésében nagy segítségemre volt a gyakorlatilag tökéletes (10-es) seeing is. A fényképezőgép a már jól bevált, átalakított Canon EOS600D volt: 35 db 4 perces expozíció készült, ISO 1600 érzékenységen.