A fényképen a Perseus csillagképben található nagyszerű alakzat csodálható meg. Az NGC 1333 és a két VdB objektum szép hárömszöget zár be, a képet pedig a rendkívül halvány, de a hosszú expozíció miatt kiexponált csillagközi por hálózza be.
A Perseus csillagkép kedvelt az amatőrcsillagászok körében, mert tartalmaz néhány nagyon szép mélyég objektumot. Nevét – ahogy számos környékbeli társáét – a görög mitológiából eredeztethetjük. A történet szerint Perszeusnak sikerült levágnia a három Gorgó közül az egyik fejét, majd egy láthatatlanná tévő sisak segítségével menekült el. Perszeusz királyfi a Gorgó fejének használatával mentette meg Andromédát a tengeri szörnytől. A Cet rögtön kővé változott a Gorgó fejének láttán. Az objektumot legkönnyebben a Plejádok és az Atik azonosítása után találhatjuk meg.
A fénykép főszereplője az impozáns NGC 1333, egy reflexiós-köd a Perseus OB2 ködkomplexum részeként. Aktív csillagkeletkezési régió, a képét elsősorban a kéklő ragyogása határozza meg – a központi csillaga festi meg így a környező port. Ám a hosszabb, IR felvételeken érzékelhető, hogy a csillagközi por önmaga is sugároz. A környezetében található rendkívül sűrű gáz és por számos emissziós és reflexiós objektumot tartalmaz, ezek átragyognak a sötét felhőn, egészen sajátos hangulatot kölcsönözve ennek a régiónak. A közelben fekvő Barnard 1 és Barnard 2 sötét ködök szintén erősen meghatározzák a kép hangulatát. Az NGC 1333 durván 1000 fényévre található a Földünktől. Bölcsője többszáz újonnan formálódó csillagnak, amik kevesebb, mint egymillió évesek. Ezek közül a protocsillagok közül számos erős aktivitást mutat, ami erős csillagközi szélben érhető tetten. 36 Herbig-Haro objektumot azonosítottak eddig a régióban.
A háromszög másik két ágán a VdB 12 és VdB 13 objektumok találhatóak. Ez utóbbi hasonlóan kéken ragyogó reflexiós köd (a HIP 15984 csillag biztosítja a színét), mint amit az NGC 1333-nál észlelhettünk. Alatta a Barnard 203 sötét köd hömpölyög, felső ívén érzékelhető a nagyon halvány, barnás RNO 14 reflexiós-köd is. A két kékes reflexiós köd mellett talán kevésbé látványos VdB 12 diffúz ködöt a 7.3 magnitúdójú HD 21110 adja.
A fénykép – csakúgy mint az egyel előtte megörökített Északi Trifid-köd – nem tervezett fotó. Decemberben sokkal több távcsőidő volt, mint eredetileg gondoltam az elmúlt évek tapasztalatai alapján, így végül hirtelen kellett témát találnom. Mivel a Perseusban dolgoztam amúgy is, az NGC 1333 hamar a látókörömbe került. Korábban már csodáltam ezt az objektumot, nagyon tetszett a sűrű porfelhőn áttörő ragyogás. Ám úgy ítéltem meg, ez Piliscsévről Budapest közeléből túl nehéz téma. A jelenleg használt távcsővel azonban nekivágtam.
Az időjárás egyébként valóban kegyes volt. Az óév utolsó három napjában hidegfront söpörte ki a Kárpát-medencéből a hetek óta ittragadt hidegpárnát. Országszerte nagy széllel, de kivételesen szerencsém volt: a Pilis teljesen lefogta az orkánt. Míg máshol az országban a kollégák többen panaszkodtak a távcsöveket is megrángató befújásokra, addig Piliscséven nem éreztem belőle tulajdonképpen semmit. Ellenben rendkívül hideg volt, -10 körül futottak az éjszakák. Bár ebben a nagy hidegben akár 40 fok alá is hűthettem volna a kamerát, a meglevő dark adatbázis miatt a CCD -30 fokon gyűjtötte a fotonokat.
A témát először az egyébként nagyon kedvelt IDAS szűrővel kezdtem lőni, ám meglehetősen sok expó után úgy tűnt, a porködök miatt nem biztos, hogy ez volt a legjobb döntés. Ezért végül ezeket a kockákat csak a fényesebb területeken használtam fel, egyébként pedig teljesen újra kezdtem a munkát – immáron szűrő nélkül. A rendkívül nagy fényerő miatt a 3 perces expók sem bizonyultak kevésnek, ám a porködök kiemeléséhez egy teljesen új, a feldolgozás közben felismert technikát használtam. Enélkül nem jönne ennyi ezekből a rendkívül halvány régiókból.
A kép színhelyes, RGB tónusú, a valóságot tükrözi.