Fátyol-köd

Az NGC 6960 szupernóva-maradvány: a Fátyol-köd az egyik legszebb objektum az északi nyári égbolton. A születése egy kozmikus kataklizma eredménye. Az elképesztően finom szálakban rendeződő filamentek vöröses és kékes színe megkapó.

A Nagy Orion-köd

M42 és M43: a népszerű és lenyűgöző köd az Orion csillagképből. Az Orion-köd mindössze kis része egy sokkal nagyobb intersztelláris molekulafelhőnek, melyet Orion-komplexumnak nevezünk. Hidrogénben gazdag, csillagközi gáz és por alkotta sűrű területekből áll.

A Fiastyúk

A Fiastyúk nagyjából 115 millió éves nyílthalmaz, ~400 fényévre található Napunktól. Katalógusszáma a Messier féle besorolásban M45. Szabad szemmel általában 7-10 csillagot tudnak külön azonosítani a jó szemű megfigyelők.

A Futó Ember-komplexum

Reflexiós ködök az Orion-köd árnyékában: igaz, hogy az M42 jóval ismertebb és valóban kissé elhomályosítja a közelében ragyogó NGC 1973, NGC 1975 és NGC 1977 katalógusszámot viselő ködösségeket, ám ezek önmaguk jogán is rendkívül érdekesek.

Androméda-galaxis

Az Androméda-galaxis (M31, vagy Messier 31) az egyik legtávolabbi objektum, ami még szabad szemmel is észlelhető: 2.25 millió fényév távolságra helyezkedik el tőlünk. a nagylátószögű fotó több kockából készült el.

Nyári kavalkád

A Hattyú csillagképben elterülő, tőlünk 6000 fényévre található NGC 6914 komplexum (VdB 131 és VdB 132 is) drámai kontrasztok mentén mutatja be ködösségek számos fajtáját. A kéklő reflexiós területet vörös emissziós ködösség öleli körül, mely előtt a markáns porfelhő sziluettje húzódik.

IC 1396

Az Elefántormány-köd tulajdonképpen az IC 1396 csillaghalmaz körülötti hatalmas és viszonylag halvány ködösség egy markáns része. A fényes, ragyogó perem IC 1396A néven ismert, míg a sötét rész a vdB 142 számot kapta.

IC342

A porba rejtett galaxis a Zsiráf csillagképben. Az IC342 jelű galaxist 1895-ben fedezte fl W.F Denning. Edwin Hubble a Lokális Csoport tagjai közé sorolta, ám a későbbi bebizonyították, hogy a távolsága legalább 6, legfeljebb 10 millió fényév.

M106

A Vadászebekben található Messier 106 galaxis Seyfert 2 típusú csillagváros, masszív fekete lyukkal. Az M106 mintegy 25 millió fényév távolságban található tőlünk, megközelítőleg 480 km/s sebességgel távolodik.

NGC 1333

A fényképen a Perseus csillagképben található nagyszerű alakzat csodálható meg. Az NGC 1333 és a VdB 12 és VdB 13 szép hárömszöget zár be, a képet pedig a rendkívül halvány, de a hosszú expozíció miatt kiexponált csillagközi por hálózza be.

Cederblad 214

A Cederblad 214 egy hatalmas kiterjedésű emissziós ködösség a Cepheus csillagképben, pontosabban a Cepheus és a Cassiopeia határvidékén. A kép magában foglalja a Sharpless 2-171 katalógusszámú területet és a Berkeley 59 nyílthalmazt is.

Rozetta-köd

Jeges rózsa a mélyűrből: hatalmas kiterjedésű emissziós ködösség a Monoceros csillagképben. A nagyszerű Rozetta-köd egy hatalmas kiterjedésű emissziós ködösség a Monoceros csillagképben. Az NGC2244 néven ismert forró, fiatal csillagokból álló csoportot, a Rozetta-halmazt öleli körbe.

Szív-köd

A jól ismert IC 1805 ködösség egészen új arcát mutatja meg nekünk a HST színpaletta segítségével. A köd otthonul szolgáló Cassiopeia a jellegzetes W alakja miatt jól ismert égi alakzat, ott bújik meg. Bővebben a cikkben olvasható.

Trifid-köd

A Namíbiában fotózott Trifid-köd az egyik legszebb és egyben legfiatalabb ködösség a Tejútban. Messier 20 (M20) katalógusszám alatt található, a közelében ragyogó Messier 21 (M21) halmaz pedig teljessé teszi az élményt.

A Skorpió szíve

A Tejút legszínesebb régiója. A terület legismertebb szereplői a csillagot körbeölelő sárgás színű Antares-köd, a fotón csillagtól balra elhelyezkedő M4 és NGC 6144 gömbhalmazok, illetve az IC 4604, IC 4604, IC 4605 és IC 4606 kékes ködök.

Ékkő-halmaz

A déli égbolt tele van olyan ékkövekkel, amelyek után csak sóvároghat az északon élő fotós. Az NGC 3293 egy kis méretű, ám kifejezetten ragyogó nyílthalmaz, 1,6 fokkal ÉK-re fekszik a híres Nagy Carina-ködtől, a környező vörös ködösségek még ennek a területnek a részei.

Nagy Carina-köd

Az NGC 3372 nagyobb, mint a jól ismert Orion-köd. Ez a lenyűgöző diffúz ködösség a Hajógerinc csillagkép (Carina) irányában látszik. Néhány nyílthalmazt, valamint a Tejút két igen nagy tömegű csillagát, az Eta Carinae-t és a HD 93129A-t tartalmazza.

Integető majom-köd

A ködkomplexum képen látható részlete egy kezét magasba emelő pávián fejére és kezére emlékeztet, ezért adtam neki az Integető majom-köd nevet. Cederblad 110, Cederblad katalógusban 111-es számmal szerepel a katalógusban, IC 2631 pedig a kis kék köd.

A Hamis Üstökös

Szabad szemmel üstökösnek látszó halmazok régiója a déli égen, a Skorpió csillagképben. Halmazok és ködösségek alkotják ezt a nagyon érdekes objektumot. A két képből az egyik feliratozott, hogy el lehessen képzelni, mit láthatunk ott így. Tagjai: IC 4628, NGC 6231, NGC 6242.

Ádám teremtése

A déli égbolt alá érkező asztrofotósoknak mindenképp érdemes megörökíteni a Sixtusi kápolna híres freskójára emlékeztető emissziós ködöt, az NGC 6188-at. A Michelangelo mesterművét felidéző objektum egyfajta csillagkeletkezési régió.

Hangyász-köd

A Hangyász-köd középső régiója a Corona Australisban található, igen gazdag terület. Ez az összetett képződmény főként reflexiós és sötét ködökből áll, tőlünk mintegy 420 fényév távolságban. Objektumok: NGC 6726, NGC 6727, NGC 6729.