Az M106 galaxis önmagában is roppant érdekesen színes csillagváros, már publikáltam róla fotót néhány évvel ezelőtt. Ugyanakkor a vöröses jeteket korábban nem sikerült megörökítenem. Ezt az elmaradásom pótoltam ezzel a friss tavaszi képpel.
A Messier 106-ot Pierre Mechain fedezte fel 1781-ben. Ugyanakkor sokkal később, csak 1947-ben lett a jól ismert Messier katalógus tagja. Feltételezhető, hogy Mechain egy későbbi kiadásba kívánta felvenni az M 105-tel és az M 107-gyel együtt. William Herschel 1788-ban az M 106-ot H V.43 néven katalogizálta.
Észlelése
Amatőr távcsövekben a Messier 106 egy szép, fényes, 8,4 magnitúdójú galaxis. Nagy kiterjedésű, koncentrált, 5′ x 3′ méretű központi régiója egy 1′ átmérőjű, fényes magot tartalmaz. A külső halo sokkal halványabb, diffúz, 19′ x 8′ méretű. A spirális szerkezetre utaló jelek a központi régióból a halóba nyúló két fényesebb nyúlvány formájában érzékelhetőek, az északi nyúlvány a feltűnőbb. Mindkét nyúlványban homályos, sötét sáv észlelhető. A külső karokba mindkét oldalon több csillag is beágyazódni látszik.
A galaxisról általában
A Messier 106 masszív Sb típusú spirálrendszer, 25°-kal a látóirányunk felé dől. A spirálkarok fényes kék csomókban végződnek, amelyek fiatal csillaghalmazok, amelyeket nagyon forró, fényes, nagy tömegű csillagok uralnak, amelyek élettartama mindössze néhány millió év. Feltűnő egy régebbi spirálkar maradványa, amelyben a benne lévő nagyobb tömegű csillagok már régen megszűntek világítani. Itt a galaxis színe is más, ennek visszaadására külön figyeltem. A Messier 106 körülbelül 22-25 millió fényévre található a Napunktól, és 537 km/sec sebességgel távolodik tőlünk. Az Ursa Major-felhő tagja lehet, amely galaxisok laza csoportosulása, és amelyhez az M 108 és az M 109 is tartozik. Az 1950-es évek óta ismert az M 106, mint rádiósugárzás forrása, ebben a tartományban sokkal nagyobbnak tűnik, mint a látható fényben. Emellett Seyfert-galaxis is: a spektrumában található szokatlan emissziós vonalakat Carl Seyfert fedezete fel 1943-ban. Az Messier 106 lehetséges kísérőgalaxisa az NGC 4217, amely 13′ távolságra található.
A Ha jet
Az M106 egyik legérdekesebb jelensége a H-alfa (Ha) sugár jelenléte. A Ha a látható vörös fény egy meghatározott hullámhosszúságú tartománya, amelyet a hidrogénatomok bocsátanak ki. Az M106-ban a Ha sugárzás különösen érdekes, mert a galaxis középpontjától a fő korongra merőlegesen, több ezer fényévnyire húzódiva terül el. Ezt a sugárnyalábot feltehetően egy 40 millió naptömegű szupermasszív fekete lyuk erős gravitációs hatásának kölcsönhatása okozza a környező gázzal és porral, amely egy forgó akkréciós korongot alkot. Ahogy a korongban lévő anyag spirálisan befelé fordul, felmelegszik, ionizálódik, majd jet formájában kilökődik.
Az M106 a Vadászebek csillagkép része, ám valójában tlaán könnyebben megtaláljuk a jól ismert Nagy Göncölhöz tájolva. Az alábbi ábrán feltűntettem a pontos elhelyezkedését.
A fénykép elkészítése hasonlóan küzdelmes volt, mint a korábbi 2024-es képeké. Az idei időjárás jóval nagyobb kihívást ad, mint a korábbi éveké. Kevés a tiszta éjszaka és az Afrikából érkező, lassan menetrendszerű szaharai por sem teszi könnyűvé az észlelést. Az Optolong fényszennyezés szűrője nagy segítségemre volt a nehézségek kompenzálásában. Ugyanakkor a nyugodtság kifejezetten jó volt többször is, így bár ritkán és kis etapokban, de részletes képeket sikerült készítenem a galaxisról. Az M106 H-alfa (Ha) jetjének megörökítéséhez hosszú expozíciós időre volt szükség, mivel a jet a galaxis teljes fényességéhez képst halvány. Ezért a Ha tartományra külön expozíció sorozatot alkalmaztam. A végeredmény elérése végül harmadik nekifutásra sikerült (háromszor dolgoztam fel a képet az elejétől a végéig), annyira nehéz volt számomra a színek beállítása.