A Tű-galaxis keskeny sávja szinte pontosan a fősíkja felől látható, lenyűgöző csillagváros Egyszer – Piliscséven, 2017-ben – már megörökítettem: az akkori új felszerelésem tesztképe volt. Akkor pár órát szántam rá csupán, meglehetősen nagy szélben. Ennek ellenére a kép az APOD-ra (a NASA munkatársai által üzemetletett “nap asztrofotója” oldal) került. Azonban én mindig is éreztem némi hiányérzetet a végeredménnyel kapcsolatban, ezért gyakorlatilag eddig minden távcsővel újrafotóztam. Tulajdonképp ez a téma az, amivel kipróbálom időről időre, mennyit fejlődött a felszerelésem, mennyit a képfeldolgozásom. Most itt tartok.
A Tű-galaxist az Bereniké Haja csillagképben találhatjuk meg, a csillagkép által kirajzolt háromszög jobb alsó sarkánál, az Y com közelében. A Coma Berenices néhol az ókori katalógusokban is önálló csillagképként szerepel, megalkotójának mégis a 16. században élt Gerhardus Mercator németalföldi térképészt tekintjük. A V alakban szerteágazó Coma-csillaghalmaz (Melotte 111) a királyné fürtjeit jelképezi.
A Tű-galaxis az egyik legnevesebb példája a szélről látszódó spirálgalaxisoknak. Szinte pontosan a fősíkja felől látjuk. A neve is innen ered, hiszen vizuálisan egy igen keskeny fénysávként jelenik meg az égbolton. Nagyobb távcsövekben és az asztrofotókon a spirálkarokban található por is felfedezhető.
Az galaxis egyébként nagyon hasonlít a Földről látható saját galaxis központunkra, hiszen mi is “oldalról” szemlélhetjük a Tejút-vidéket… Mikor Namíbiában elámulva bámultuk az űrt, térben, valóban átéreztük, hogy egy hatalmas galaxisban élünk. A látvány hasonló volt, csak az ég egyik szélétől a másik széléig. Elmondhatatlan, látni kell. Ahogy a Tejútnál, az NGC 4565 esetében is porfelhők blokkolják a galaxisból érkező fény egy részét. Alább berakok egy képet, amit a namíbiai Khomas-fennsíkon készítettem – ezen a fotón a porfelhők jobban érzékelhetőek.
A Tű-galaxishoz hasonló csillagvárosok tanulmányozása ezért igen sokat segít egyre többet megtudni a saját otthonunkról. Mivel mindösszesen 40 millió fényév távolságra fekszik, csillagászati léptékben szólva viszonylag közel van. Az észlelhetőség különösen hasznos elem az összehasonlító tanulmányok számára. A galaxis átmérője kb 100 000 fényév és 1230 km/s sebességgel távolodik tőlünk.
Az NGC 4565 legalább két szatellit galaxissal rendelkezik, amik természetesen interakcióban állnak vele. Az NGC 4562 a legnagyobb kísérő, könnyen részleteket is fedezhetünk fel benne (de ez sajnos már pont nem látszik a szűk képkivágásban). A Tű emellett megközelítőleg 240 gömbhalmaz otthona, ami nagyobb szám, mint amit a Tejút fel tud mutatni. A fő téma körül a – csillagászati értelemben – nagy mélysége miatt számos apró objektum fedezhető fel. Kettőt azonosítottam is. Az IC3571 egy 17 magnitúdós irreguláris galaxis, 64 millió fényévnyire. Az IC 3579 pedig egy érdekes többes csillagrendszer, ami saját jelölést kapott. Az igazán izgalmasak a sárgás apróságok, például a kép jobb sarka felé. Ezek Földtől való távolsága nem egy esetben jóval meghaladja az 1 milliárd fényévet!
A fotó a tavaly év végén megépített főműszeremmel, a 400/1821 ANT-tal készült el. Érdekesség, hogy 2017-ben az akkor Márki-Zay Lajostól frissen kölcsönkapott 30-as távcsővel is ez az objektum volt a tesztkép. Az a kép akkor a NASA aloldalán a nap asztrofotója eredményt érte el. Érdemes megnézni, mennyit változott 7 év alatt a felszerelésem. 🙂
A nagy felbontás köszönhető a nagy átmérőnek – ez a távcső jelenleg mindenképp a legnagyobb magánkézben levő, célzottan asztrofotózásra készített Newton-asztrográfok között van idehaza. Élmény volt megtervezni, élmény volt elkészíteni (erről itt olvashattok bővebben) és most élmény használni is… A fényképet két hónapon át készítettem, mivel sajnos kevés volt a jó ég a rendkívül változékony időjárás miatt, csak a legjobb felvételeket használtam fel. Ez meg is látszik a kép részletein, érdemes volt kivárni a jobb kockákat. Összesen 13 órát exponáltam a témára, 58 x 6 perces sorozat felel a kép részleteiért, 52 x 8 perces sorozat pedig a kép színeiért.