A híres Trifid-köd nagyon halvány és jóval kevésbé impozáns testvére az 1579-es számot kapta az NGC katalógusban. Ugyan ad-hoc, egyáltalán nem tervezett, még csak nem is komponált (lásd alább, a fénykép készítéséről megjegyzésnél) fotó ez, végül két nagyobb projekt között ujjgyakorlatként feldolgoztam. Ami egyébként végül egyáltalán nem volt könnyű feladat, nagyon halvány, kifejezetten rejtőzködő objektumról beszélünk.
A Perseus az északi égbolt egyik grandiózus csillagképe, számos szép formációt rejt. Ilyen a címadó objektum is. Bár az a hármas tagolódás nem vehető ki a ködösségben, mint az eredeti Trifidben, karaterében valóban hasonlít: kék és piros színek jellemzik, hasonló sötét porsávokkal, csakúgy, mint a nagy testvérnél. A keleti oldala ovális mag forma, a nyugati részben filamentek észlelhetőek. Néhány fényes csillag nyílthalmazba rendeződve, ragyogva díszíti az objektumot.
A 3 fényév kiterjedésű Északi-Trifid hiába halványabb, mégis közelebb fekszik planétánkhoz, mint a Messier 20-as: nagyjából 2100 fényévnyire. Azonban szemben a híres társával, itt a vörös szín máshogy képződik. A csoport központi csillaga, a reflexiós-köd vöröses megjelenéséért felelős fiatal LkHa(alfa) 101 nem is látszik, pont a központi porsáv rejti el előlünk. A csillag HAeBe típusú: H-alfa emitter B csillag emissziós sávokkal, azaz az emisszió a megszokottól eltérően a csillag színképében van, nem a ködben. Ez utóbbi csak reflexiót mutat: a vörös színt a por okozza.
Nagyon érdekes objektum még a képen balra fellelhető hullámzó porsáv, aminek a végén szintén egy kék reflexiós köd található. Mivel a képet nem terveztem, nem is tudtam róla. Látványos a porköd végén kialakult lófej, vagy talán csikóhal-fej forma.
Ahogy a bevezetőben írtam, ezt az objektumot nem terveztem lefotózni. A novemberi égen még megfelelő pozícióban levő Androméda-galaxist fényképeztem hosszú napokon át. Azonban ez a téma hajnal 1 óra körül a kertem fái mögé süllyedt, így hirtelen kellett valamit keresnem, hogy az értékes távcsőidőt ne pazaroljam el a műszer pihentetésével hajnal egytől pirkadatig. Gyorsan ránéztem a csillagtérképre és láttam, hogy az általam eddig mélyebben nem ismert, nem fotózott NGC 1579 megfelelő helyen vándorol az égen. Mivel a kamera fixen be volt állítva az Androméda kompozíciójára, meg is felelt ez az objektum, lévén kis kiterjedésű. Gondoltam, mivel a kamerát nem forgathatom amúgy sem a másik munka miatt, középre komponálva nem lesz gond, biztos megfelelően fog mutatni a kész képen, ha előbújnak a részletek. Végül majdnem így lett, mert az Északi Trifid-köd ugyan valóban kicsi, de a környezete gazdag, így forgatnom és vágnom is kellett a végeredményhez.
A feldolgozás témaköréhez kapcsolódóan még megemlítendő, hogy a kép flat nélkül készült el. Helyesebben rosszul sikerült a flat. Ez irdatlan nagy baj elvileg is és gyakorlatilag is, hiszen a vignettáció teljesen tönkreteszi a képet. 3 munkanapig tartott, mire megfelelő sikerrel kidolgoztam egy eljárást, amivel le tudtam képezni a távcső flat képét az adott light képből. Így készítettem egy teljesen helyes szintetikus flatet és elő tudtam hívni a képet. Majdnem feladtam közben, de végül sikerült 🙂
A kép az első RGB (valós színű) RASA fotó, eddig keskenysávban dolgoztam vele.