Bár az égen a pár évvel ezelőtt már megörökített Virgo halmaz közelében fekszik, a Coma-halmaz sokkal távolabb – mintegy 300 millió fényévre – található tőlünk. Azaz a galaxisok által kibocsátott fotonok 300 millió évet utaztak a csillagközi térben, mire ideérve becsapódott a CCD kamera érzékelőjébe. Elképesztő távolság, egyben elképesztő időutazás: visszatekintés a teremtés felé.
A halmaz a nevét a Coma Berenices (Bereniké haja) csillagképről kapta, amiben közepes méretű távcsövekkel amatőrcsillagászok is felkereshetik legfényesebb tagjait: a Tejútrendszer északi pólusához közeli irányban messzire ellátunk az Univerzumban, mivel errefelé minimális mennyiségű por és gáz található.
Először William Herschel ismerte fel 1785-ben a “szép ködök” koncentrációját. Ez az egyik legközelebbi, előrehaladott fejlődési állapotban levő, rendeződött galaxishalmaz. Nagyon sűrű, több mint 3000 csillagvárost tartalmaz, az elliptikus és a lentikuláris galaxisok dominálnak benne. A halmaz közepén lévő galaxisok legtöbbje elliptikus. Ezek a jellegtelen csillagvárosok a képen aranybarna színűek és túlnyomó részt öreg csillagokat tartalmaznak. Mind a törpe, mind az óriás elliptikus galaxisok nagy számban fordulnak elő a Coma-halmazban.
A halmaz közepétől kifelé számos spirálgalaxis található, melyek nagy mennyiségű hideg gázt tartalmaznak, benne folyamatosan születő új csillagokkal. A képeken kékesfehér színű galaxisok jellegzetes spirálkarokat, porsávokat és egyedi korongszerkezetet mutatnak.
Fritz Zwicky svájci-amerikai csillagász a Coma-halmazon mérte meg a galaxisok halmazon belüli mozgását. Megállapította, hogy a halmaz sokkal nagyobb tömegű, mint amekkorának feltételezték. A halmaz egésze 25 millió km/h sebességgel távolodik tőlünk. Középpontjában az NGC 4889 óriás cD és az NGC 4874 lentikuláris galaxis fekszik. A legtöbb spirál és irreguláris galaxis a halmaz külsőbb részein helyezkedik el. A röntgenképek szerint két nagyobb gázfelhő található benne, ami arra utal, hogy valamikor elnyelhetett egy kisebb galaxishalmazt. Saját szuperhalmazának magját alkotja.
A Coma-halmaz katalógusszáma Abell 1656. George Abell (1927-1983) hivatásos csillagász és tudománynépszerűsítő volt, ő végezte el a galaxishalmazok első átfogó és nagy hatású vizsgálatát. Miután az 1940-es és 50-es években a világ akkori legnagyobb távcsövével a Palomar Sky Survey munkálataiban működött közre, érdeklődése az eredmények kiértékelése felé fordult. Módszert dolgozott ki a galaxishalmazok és az elszigetelt mezőgalaxisok megkülönböztetésére, valamint a halmazok osztályozására.
A galaxisok magától értetődően csoportokba tömörülnek. Roppant erős gravitációjuk tartja őket össze, néha szorosan csoportosulnak, gyakran egymás körül keringenek és sokszor ütköznek össze. Ahogy a galaxisok a halmazon kerül lassan mozognak, megváltozik a halmaz szerkezete. A halmazokat “kozmikus nagyítólencseként” használva bepillanthatunk a korai Világegyetem eseményeibe. Egyes galaxishalmazok ritkák, a galaxisok laza együttállásai. A legkisebb halmazokat általában csoportoknak nevezzük. Ilyen a Lokális csoport is, aminek a saját galaxisunk, a Tejútrendszer is tagja. Más halmazok, mint például a fent már említett Virgo-halmaz sűrűbbek, kaotikus eloszlásban sok száz galaxist tartalmaznak. A legsűrűbb halmazok, mint a fotón szereplő Coma-halmaz gömbszimmetrikus elrendezésűek, a rendszert általában a középen található óriás elliptikus galaxisok uralják. Bár a halmazok sűrűsége különböző, az általuk elfoglalt térrész általában azonos: néhány millió fényév átmérőjű. Természetesen nem minden galaxis tartozik valamilyen halmazhoz, számos elszigetelt, úgynevezett mezőgalaxis létezik. Egyes galaxistípusok azonban soha nem fordulnak elő halmazokon kívül. Az óriás elliptikusak például mindig halmazok közepe felé találhatóak, akárcsak a hatalmas, diffúz cD csillagvárosok. Ez utóbbiak az óriás elliptikusakra hasonlítanak, ám kiterjedtebb, csillagokkal ritkásabban benépesített halójuk van. Néha többszörös mag jeleit mutatják, ami arra utalhat, hogy több kisebb galaxis egyesülésével jöttek létre. A fotón láthaó NGC4889 cD galaxis. A halmazok legtöbb tagja az optikai tartományban láthatatlan, elsősorban a halvány, törpe elliptikus galaxisok és a feltételezett sötét galaxisok végett.
A fotó a terveim szerint az áprilisi időszakban elkészült volna. Ég is volt, dolgoztam is vele, de egyszerűen az elsőre fotózott 20 órából használható (elég tiszta) kb 10 órányi expó nem volt elég CCD ida, vagy oda. A fényesebb galaxisok látszódtak csak megfelelően, a halványabbak már zajosodtak és a háttérben megbújó nyüzsgés pedig még ennyi időt rászánva is a zajba fulladt. Így – bár volt kísértés, hogy abbahagyjam az egészet, mert nem nagyon látszott a folyamat vége – még egy hónapot csak ezzel foglalkoztam. Összesen valahol 30 óra körül fotózhattam a témát és abból csak a legjobb kockákat használtam fel végül. Így lett közel 20 órányi expó a képben. A nagy látómező miatt kistávcsöves megoldás mellett döntöttem. Az alkalmazott apokromát átfogása ideális munkát tett lehetővé. A nemrég érkezett, hűtött csillagászati kamera zajtalan képei pedig sokat segítettek a halvány objektumok előbújtatásában.
