Az Eta Carinae-köd (vagy NGC 3372) az éjszakai égbolt egyik leglenyűgözőbb és legmozgalmasabb csillagkeletkezési régiója. Négyszer nagyobb és jóval fényesebb, mint a híres Orion-köd, mégis kevésbé ismert az északi féltekén élők számára, mivel mélyen a déli égbolton helyezkedik el. Mi délen járva szabad szemmel gyönyörködtünk benne, kirobbánó látvány távcső nélkül is. Távcsőben pedig egészen elképesztő. A namíbiai nagy projekt nyitóképe (helyesebben kép párja). A nagy felbontású mozaik kép természetes RGB színben mutatja be a hatalmas objektumot. Érdemes elböngészni rajta. A nagy távcsővel készült (szintén természetes RGB) képet csillagok nélkül készítettem el, ott a fotó csak a ködösségre koncentrál.
Az Eta Carinae-köd a déli égbolt Carina (Hajógerinc) csillagképében található. Ez egyike azon kevés ködöknek, amelyek sötét, fényszennyezéstől mentes égen szabad szemmel is kivehetőek: ragyogó, részleteket mutató foltként jelenik meg a Tejút sűrűjében. Azt kérdezed, hogy hogyan navigáljunk oda? Nem nehéz: keresd a Dél Keresztjét! Ez a legfontosabb tájékozódási pont. Onnan haladj nyugat felé: a Crux indulva a Tejút mentén nyugati irányba haladva találjuk meg a Carina csillagképet. Megjegyzem gyakran összetévesztik a valódi Dél Keresztjével a közelben lévő, nagyobb “Hamis Keresztet”. A köd pontosan a két alakzat között, a Hajógerinc sűrű csillagmezőiben fekszik. A távcsöves megfigyelők számára a köd központi, legfényesebb csillaga, az Eta Carinae szolgál fix pontként.
Felfedezés és történelmi emlékek
A ködöt európai szemmel először Nicolas-Louis de Lacaille dokumentálta 1751–52-ben, a Jóreménység fokáról végzett megfigyelései során. Azonban a köd hírnevét nem pusztán a gázfelhők, hanem a benne lakozó “szörnyeteg”, az Eta Carinae csillag alapozta meg.
1843-ban az Eta Carinae hirtelen kifényesedett, és rövid időre az égbolt második legfényesebb csillagává vált (a Szíriusz után), annak ellenére, hogy 7500 fényévre van tőlünk. Ezt az eseményt “Nagy Kitörésnek” nevezik. Ekkor jött létre a csillagot körülvevő két hatalmas por- és gázfelhő, amely ma is tágul, és egy aprócska “embert” (latinul homunculus) formáz a teleszkópokban. Ez a Homunculus-köd.
Egyéb érdekességek és részletek
Kulcslyuk-köd: az Eta Carinae-köd nem egyetlen homogén felhő, hanem egy komplex struktúra, amely több kisebb ködből és csillaghalmazból áll. A nagy köd központjában található egy sötét, hideg porból és molekuláris gázból álló alakzat, amelyet John Herschel nevezett el a 19. században. Formája akkoriban egy régi típusú kulcslyukra emlékeztetett, bár a központi csillag sugárzása miatt azóta folyamatosan változik az alakja.
A Gabriela Mistral-köd (IC 2599): a ködkomplexum szélén (a képeken általában a jobb oldalon) található egy emissziós köd, amelynek formája egy emberi arcra emlékeztet profilból. Nevét a Nobel-díjas chilei költőnőről, Gabriela Mistralról kapta. Ez a régió aktív csillagbölcső, ahol a forró, fiatal csillagok folyamatosan marják ki a környező gázfalat.
Periférikus csillaghalmazok: a köd területén több látványos nyílthalmaz osztozik: a Trumpler 14 és Trumpler 16 a köd legfiatalabb és legforróbb halmazai. A Trumpler 16 tartalmazza magát az Eta Carinae csillagot is. Ezek a halmazok felelősek a ködöt gerjesztő ultraibolya sugárzás nagy részéért. A Collinder 228 egy kiterjedt csillagcsoport a köd déli részén, amely vizuálisan lezárja a komplexumot.
A fotópár a 2026 nagy projektünk, a namíbiai távirányítású csillagvizsgáló első termése. Korábban háromszor jártam Namíbiában, 2013, 2014 és 2016 években. Az első csodálatos emlék, a második egy nagy tanulság és újragondolása mindennek, a harmadik pedig egy érettebb út. És 2026-ban, kerek tíz évvel a legutolsó utam után megadatott, hogy újra visszatértem. Az Isabison épült fel az a távirányítású csillagvizsgáló, ahova néhány barátom is meghívtam és ahova – ennek elkészültével – együtt telepítettük ki azokat a mélyeges eszközeink, amikkel a déli ég csodáit onnantól kezdve akár az év minden napján megörökíthetjük.
A munka meg kell mondjam, nagyon nagy élmény nekem. Én mindig észlelőcsillagász és asztrofotós voltam, azaz fizikailag is saját távcső mellől dolgoztam. Aki követte a korábbi posztokat, olvashatta, most először telepítettem ki távcsövet teljes távvezérléssel távol az otthonomtól. Ebben az esetben itthonról, Magyarországról indíthatom el a rendszert. Ez is fantasztikus dolog, mintha ott ülnék a távcső mellett. A fenti képen láthatjátok a monitorom (VPN-en keresztüli távoli asztal eléréssel, hogy pici legyen az adatcsomag, nem képernyő megosztásal). A kameraképekből az allsky kamera és a hőkamera látszik (infrát nem használunk a képalkotás zavarása miatt). Itt alább pedig maga a csillagvizsgáló:
Az út szuper volt, Laci, Bálint és Imi mind becsült társaim. Később még ketten érkeznek közénk, júliusban. Az Isabis farm és a terület tulajdonosa Joachim. Rendkívül segítőkész volt az egész út során, éppúgy mint 10 éve. Bár megállapította, neki a haja tűnt el, nekem meg a szakállam lett fehérebb. De az attitüd nem változott. 🙂 JC, az általa felkért szakember pedig rengeteg támogatást adott a szerelésben. Egy csoportképünk, Joachimmal kiegészítve:
Átgondolt felszerelésekkel érkeztünk. Mi Csősz Lacival külön alkotunk egy párost a csapaton belül, vele egyébként is szoros, baráti a viszonyom, a skála két végét fedjük le az távcsöveinkkel. Az egyik oldalon az ébn remek széleslátószögű mélyegezős Esprit szettem, a másik oldalon pedig az ő hatalmas 200-as japán lencsés apokromátja dolgozik az ég alatt.
Szóval egy év előkészítést követően 2026 májusában 4-en befejeztük a teljesen automatizált namíbiai csillagvizsgálónk telepítését az Isabis farmon. Csősz László barátom küldte ezt a rövid videót az elmúlt napok munkáiról, hangulatátadásként…