Na jó a cím csak tréfa, de nem hagyhattam ki. Egyszerűen ahányszor ránézek a fotóra, nem jut más eszembe :). A képen valójában az IC 405 emissziós köd (népszerű nevén Lángoló csillag-köd) központi részét, a vörös ködön belüli reflexiós ködösséget látjuk, ami a forró O típusú csillag, az AE Aurigae közelében helyezkedik el.
Ahogy a bevezetőben is említettem, a ködösség az AE Aurigae környezetében található. Sokáig tényként kezeltük, hogy a ködösség konkrétan ezen csillag által ragyogásra keltett objektum. Ugyanakkor a frisebb kutatások ezt az elképzelést legalábbis árnyalják… Míg az AE Aurigae 65 km/s sebességgel, addig az IC 405 23 km/s sebességgel távolodik tőlünk. A különböző hullámhosszokon vizsgált fotók, az AE Aurigae mozgásának összevetése alapján a két objektum kölcsönhatása csillagászati értelemben a közelmúltban kezdődött el, így a köd nem lehet az AE Aurigae műve. Egyébként érdekesség, hogy az AE Aurigae története szorosan összefonódik a mű Columbae csillagéval. Nagyjából 2,7 millió évvel ezelőtt ez a két csillag az Orion-ködben került kölcsönhatásba egymással, majd ennek hatására kilökődtek. Mára 66 fokos távolságban találhatók egymástól az éjszakai égbolton. Az AE Aurigae áthaladva a csillagközi teret kitöltő gáz és porfelhőkön, ezeket beragyogva valóban igazi lángoló csillagként mutatja magát. Mindenesetre a csillagot jelenleg körülölelő emissziós (vörös) és reflexiós (kékes) ködösség meghatározza a teljes látómezőt. A komplexum 1500 fényév távolságban van tőlünk, a teljes mérete (ami egyébként ezen a fotón nem látszik) meghaladja az 5 fényévet.
Az IC 405 a téli égi vándor, a Szekeres csillagkép közepében található, aminek a legfényesebb csillaga – a Capella – lyenkor fennen ragyog. Könnyű is rátalálni és onnan azonosítani az egész csillagképet. Ha a Capellát és az Elnathot összekötjük, akkor kicsit több, mint egyharmad úton találjuk meg a Lángoló Csillag-köd vidékét.
A címadó objektum lefotózása nem volt kiemelt célom, valójában csak az időt akartam eltölteni addig, míg a fő téli témáim – a galaxisok – elég magasra emelkednek ahhoz, hogy elkezdhessem a fényképezésüket. Erre jellemzően este 9 óra utántól volt lehetőségem, ezért kerestem témát napnyugta és 9 közé. Mivel ilyen rövid etapokban fotóztam, eléggé elhúzódott a témával való munka, január vége és február fele is ráment az adatgyűjtésre. Főleg azért, mert először azt gondoltam, 40 6 perces kép talán elegendő lesz a téma kibontásához. Ám az első feldolgozásnál kiderült, ez korántsincs így, a kép túl zajos maradt. Ezért sztoikus nyugalommal folytattam a gyűjtögetést, mígnem elég kép nem gyűlt össze. A kép még az ANT beállításai alatt készült, ezért a csillagokon van egy egészen kis torzulás. Ezt közben sikerült korrigálni (backfocus állítással).