Az IC 405 emissziós köd (népszerű nevén Lángoló csillag-köd) egy forró, O típusú csillag, az AE Aurigae közelében helyezkedik el. Népszerű témája az asztrofotósoknak és a vizuális észlelőknek egyaránt.
A fotón látható legfényesebb csillag, az AE Aurigae története szorosan összefonódik a mű Columbae csillagéval. Nagyjából 2,7 millió évvel ezelőtt ez a két csillag az Orion-ködben került kölcsönhatásba egymással, majd ennek hatására kilökődtek. Mára 66 fokos távolságban találhatók egymástól az éjszakai égbolton. Az AE Aurigae áthaladva a csillagközi teret kitöltő gáz és porfelhőkön, ezeket beragyogva valóban igazi lángoló csillagként mutatja magát. A csillagot körülölelő emissziós (vörös) és reflexiós (kékes) ködösség meghatározza a teljes látómezőt. A komplexum 1500 fényév távolságban van tőlünk, a teljes mérete (ami egyébként ezen a fotón nem látszik) meghaladja az 5 fényévet.
Az IC 405 a téli égi vándor, a Szekeres csillagkép közepében található, aminek a legdényesebb csillaga – a Capella – lyenkor fennen ragyog. Könnyű is rátalálni és onnan azonosítani az egész csillagképet. Ha a Capellát és az Elnathot összekötjük, akkor kicsit több, mint egyharmad úton találjuk meg a Lángoló Csillag-köd vidékét.
A címadó objektum lefotózása élményszámba ment. Megfelelően magasan található az égbolton, ezért nem kellett küzdenem a fényszennyezéssel, háttérgradienssel. Az éjszakák szélmentesek voltak, igen nyugodt légkörrel. A távcső vezetése (pontos járása) ezért nagyon jó volt, a kép részletei magukért beszélnek. Egyedül a rendkívül erős fagy és a távcsőre rendre jégként kicsapódó nedvesség okozott némi kihívást, de ezen sikerült felülkerekedni. Az éjszakára nagyon erősen csökkenő hőmérséklet miatt többször utána kellett állítanom a fókuszt, de megérte fenn maradni a megszerzett képekért. A feldolgozás menete alább követhető.