A téli Tejút lenyugvásával elkezdődött az az “ínséges” időszak, mikor a kistávcsővel már nem tudok kiterjedt, látványos objektumokat, ködösségeket fényképezni. Ezért maradnak a galaxisok, amik ebben az átfogásban önállóan túl aprók, nagytávcső kellene egy-egy kifotózásához. Azonban a széles látószögű képek kiterjedt galaxismezővel szintén mély élményt képesek közvetíteni: a végtelen univerzumba való bepillantás lehetőségét nyújtják a szemlélőnek. A hatás egyáltalán nem kisebb, csak más. Az Oroszlán csillagképben készült fotón rendkívüli mennyiségű, halványan, vagy alig érzékelhető galaxis látható. Ám az öt legnagyobb kifejezetten dominál, saját csoport megnevezést is nyertek el. Érdemes egyenként is megvizsgálni ezeket a gyönyörű, hatalmas csillagvárosokat.
Messier 95
A 9 magintúdós Messier galaxisok triójának tagja, a Regulustól a Denebolához vezető út kb egyharmadánál találjuk. Horgas spirál, a küllő mindkét végéből kör alakú karok indulnak ki, amelyek a küllőnek majdnem a másik végéig csavarodnak körbe. A gyűrű átmérője 3 ívperc, a küllő 1.4 x 0.3 ívperc méretű. Távolsága mintegy 25 millió fényév, megközelítőleg 640 km/s sebességgel távolodik tőlünk. Átmérője 70000 fényév. Vizuális megjelenése sajátos, kör alakú, egyenletlen fényességű folt. A galaxis középponti sűrűsödése észlelhető, a küllő nem látható. Felfedezése Pierre Mechain nevéhez köthető, 1781-ből. Négy nappal később Charles Messier katalogizálta.
Messier 96
A csoport névadó csillagvárosa. Szintén Pierre Mechain a felfedezője, egyszerre a fentebb említett M95-el. Ez első 14 “spirálköd” listájába is bekerült, Lord Rosse válogatásában, 1850-ben. Ez a galaxis nagyobb spirál, mint az M95, amely nem egészen 1°-kal nyugatra helyezkedik el tőle. 6 x 4 ívperc kiterjedésű, távolsága hasonló, mint a szomszédjáé. Nagyon fényes, kissé megnyúlt objektum, közepe felé nagyon hirtelen fényesedik. Ősibb, sárga csillagpopuláció alkotja ezt a területet, amit kifele haladva kék csomók váltanak fel. Ezek nagy valószínűség szerint forró, fiatal csillagok halmazai. A galaxis érzékelhető mennyiségű csillagközi port tartalmaz, ami az oldalsó részen észlelhető inkább. A galaxis fényes részének átmérője 66000 fényév, azonban van egy alig látható, halvány felfénylés körülötte, ami legalább 100000 fényév kiterjedésűvé teszi a teljes objektumot.
Messier 105
Elliptikus rendszer, a Leo-csoport következő tagja. Szintén Mechain bukkant rá, néhány nappal a két korábban említett csillagváros megtalálása után. Azonban ismeretlen okból ez a felfedezés nem került be Messier eredeti katalógusába. 1947-ben Helen Hogg talált egy Messier levelet, ahol 105-ösként hivatkozik az objektumra, így utólag ez az elmaradás korrigálásra került. William Herschel 1784-ben szintén felfedezte. Mindössze 2 ívperces látszólagos átmérőjével a Messier-katalógus egyik legkisebb látszólagos méretű objektuma. Nagyon fényes, kerek objektum, közepe felé hirtelen fényesedik fel. Átmérője meghaladja a 35000 fényévet. A Hubble Űrteleszkóppal folytatott vizsgálatok után kiderült, hogy a középpontjában egy igen masszív, 50 millió naptömegű hatalmas fekete lyuk található. Felületi szerkezete nagyon határozatlan ezekben a kis távcsövekben, távcsőben szemlélve a vizuális hatása kicsit hasonlít az M87-hez, lassú felfényesedéssel a középpontja felé. Egyesek szerint nyugodt időben feloldatlan gömbhalmazra hasonlít.
Az NGC galaxisok
Felfedezésük az 1784-es évhez és William Herschel nevéhez köthető. A képen az M105-el látszólagos külön alcsoportot alkotnak. Azonban míg a 35 millió fényév távolságra található NGC3384 ugyanannak a Leo I csoportnak a tagja, mint a Messier galaxis, addig az NGC3389 egy háttérobjektum a csoportban. Jóval gyorsabban is távoloduk tőlünk, mint a Leo I csoport többi tagja. Míg ezen utóbbiak távolodó sebessége 450-760 km/mp, addig az NGC3389 1138 km/mp sebességgel száguld.
1998-ban rendkívül fényes szupernóvát észleltek, ami az SN 1998bu katalógusszámot kapta. Erről természetesen nincsen fotóm, de az M95-ben 2012-ben észlelt 2012aw nóváról van. Ezt a nóvát annakidején megpróbáltam megörökíteni, de az akkori felszerelésemmel nem sikerült részletes képet készítenem a galaxismezőről, ezért a képet nem használtam fel. Azonban a mostani kép már megfelelő részletességű, így a nóvát utólag feltűntettem a 2015-ös fotón, mintegy érdekességképpen.