Messier 102
A Messier 102 egyike a “hiányzó” Messier-objektumoknak, amelyeket nem sikerült egyértelműen azonosítani. Eredeti felfedezője, Pierre Mechain egy 1783-as, Bernoulli Bernoullinak írt levelében azt állította, hogy az M102 valójában a korábban M101 katalógusszámon rögzített Szélkerék-galaxis ismételt megfigyelése csupán. Azonban több érv szól ezellen. Owen Gingerich az NGC 5866-os katalógusszámú galaxist javasolta, mint méltó objektumot, amellyel a Messier-katalógusban lévő hiány kitölthető. Ez végül elfogadásra is került, tekintettel arra, hogy ez a galaxis nagymértékben megfelel mind a Messier-katalógus 1781-es nyomtatott változatában szereplő Mechain-féle objektumleírásnak, mind a Charles Messier által kézzel írt feljegyzéseiben szereplő objektum pozíciójának.
Az M102 valóban az M101 közelében helyezkedik el, azonban attól távolabb, a Draco csillagkép irányában.
Az NGC 5866 egy szép, ragyogó galaxis, bár nagyon kicsi. A fotóm teljes méretű (tehát nincs leméretezés), ugyanakkor erősen croppolt, még a nagy apo távcső és az ASI 533MM Pro szűk látómezejének is csak a középső kis részét foglalta el. Látszólagos fényessége 9,9 magnitúdó, mérete 5,2′ x 2,3′. Északnyugat-délkeleti irányban megnyúlt, és egy széles, fényes, 3,25′ x 1,25′ méretű magot tartalmaz. A galaxis jellegzetesen orsó alakú. A fénylő burok közepén kivehető a szembetűnő mag. A magot egy keskeny, markáns porsáv szeli át. Az NGC 5866 lencsés S0 osztályú csillagváros, körülbelül 40 millió fényévre van tőlünk. Egy galaxiscsoport része, amely tartalmazza az NGC 5907 és 5879 galaxisokat, valamint számos halványabb galaxist is. A csoportba tartozó galaxisok mozgása alapján az NGC 5866 tömegét 1 milliárd naptömegre becsülik.
A fénykép elkészítéséhez egy számomra újfajta megoldást próbáltam ki, mivel a galaxis mérete nem adott túl sok mozgásteret a részletek aprolékos megörökítéséhez. Tekintettel arra, hogy a központi porsáv nagyon kis felületet fed le, fontos volt, hogy a hullámzó légkör mögül a legjobb adatot vegyem ki az égből. Ehhez külün exponáltam a porsávra (1 mp-es expók sorozatát) és külön utána minden másra. A rövid expozíciósorozat jóval élesebb részleteket adott, mint a hosszú, ami viszont kifejezetten jót tett a kép mélységének. Így a két sorozat maszkolása adja a kész képet.