legnagyobb felbontás / képernyőre méretezés

HALDOKLÓ CSILLAG - ŰRLEPKE

AZ M27 Dumbbell-köd az első planetáris köd, amit valaha ember felfedezett, talán az egyik legszebb az egész égbolton. A képen látható gyönyörű forma egy csillag életciklusának végére utal, gyakorlatilag az elmúlás festőien szép lenyomata. Ugyanis a csillagok sem örök életűek. Erről a cikkben bővebben is olvashat minden kedves látogatóm.

A fénykép a Bay Zoltán Tehetséggondozó Alapítvány Csillagászati és Környezetvédelmi Oktatóközpontjának támogatásával készült el. Köszönet a műszerek rendelkezésre bocsátásáért!

Az objektumról

A ködösséget Charles Messier fedezte fel 1764-ben. Az akkori műszereknek szintjéhez igazodik a leírása is: ovális ködösség, csillagok nélkül. A “planetáris köd” kifejezést William Herschel vezette be 1784-ben, mivel úgy találta, hogy a távcsőben látszó formájuk nagyban hajaz az akkoriban felfedezett Uránusz képére.

A képen látható lepke alak egy csillag halálát jelzi. A nagy tömegűeknek igen látványos, hirtelen kozmikus végjáték adatik: ezek a híres-neves szupernóva robbanások. Ellenben a kisebbek elmúlása ehhez képest elnyújtott és jóval festőibb: mikor a hidrogén (ami a magfúzió üzemanyaga) elfogy ezekben a napokban a fennmaradó nehezebb anyagok felhasználása végett a mag felforrósodik. A csillag vörös óriás fázisában a forró csillagmag által gerjesztett csillagszél a csillag külső héjaiból anyaghullámokat fúj ki a kozmikus térbe. A végén visszamaradt csillagmag annyira forró, hogy ultraibolya fényével ragyogásba fordítja a kisugárzott gáz anyagát. A haldokló csillag – immáron fehér törpe –  utolsó életszakaszában így születik meg a planetáris köd. Ami egészen addig világít, míg a csillaga ki nem hűl.

Az M27 távolsága 1000 – 1200 fényév között van. A közepében a már fentebb említett fehér törpe O7 típusú. Az anyaghéjak tágulási sebességéből a köd korát 3500 évesre teszik.

Itt találjuk...

Tiszta égen már binokulárral is észlelhető halvány pacaként, a csillagászati távcsövekkel dolgozók számára pedig igen népszerű célpont. A fotografikus megfigyelése is gyakori. A Kis Róka csillagképben található, ám a Hattyú látványos keresztjéből indulva is könnyen ráakadunk.

A készítés körülményei

A fénykép 2019 nyarán készült. Július és augusztus hónapokat teljesen rá kellett szánjam, mivel a halvány területek kiexponálásához bizony sok idő kellett. Így lett az idei év leghosszabb ideig készült asztrofotója, meghaladva a 40 órás végeredményt. A kép lényegi részét szűrők nélkül készítettem el. Az anyaghéjak külső részeit azonban a halványságuk miatt Ha (vörös) és OIII (kék) szűrőkkel örökítettem meg. A feldolgozás menetéről már sok kérdés érkezett. Elmondani elég nehéz, megmutatni annál könnyebb. Pár másodpercben az alábbi videón látható, hogy az előhívás során hogy bújnak elő a különböző részei ennek a gyönyörű planetáris ködösségnek. Az alábbi videó 10 óra munkát ölel kb fel.

A felvétel adatai

  • Objektumok
  • M27
  • Dátum
  • 2019.07-08.
  • Helyszín
  • Balatonalmádi
  • Expozíciós idő
  • 43 óra
  • 37 x 360 RGB
  • 100 x 600 OIII
  • 50 x 600 Ha

A felszerelés

  • Távcső
  • 300/1200 Newton távcső
  • Mechanika
  • Fornax 52
  • Kamera
  • QHY 247C
  • Szűrő
  • IDAS LPS D1
  • Baader Highspeed Ha és OIII
  • Korrektor
  • TeleVue Paracorr Type-II
  • Vezetés
  • QHY5L-II