Bode Galaxisa, a Messier katalógusban a 81-es számot kapó csodálatos spirál annak ellenére, hogy remek téma, valahogy kimaradt eddig az általam megörökített nagyszerű csillagvárosok sorából. De nem bánom, mert a közel 3 méteres fókuszon dolgozó távcsövem így igazán megmutathatta, mire képes. És valamennyire én is, a hiteles utómunka talán ennél a galaxisnál volt a legkomolyabb feladat az utóbbi éveimben.
A galaxis a jól ismert Göncölszekértől “jobbra” található. Legegyszerűbb a Phecda és a Dubhe távolságát nagyjából megismételni az általuk kirajzolt egyenes irányától kissé balra, és már ott is vagyunk. Ez jól látható az Ursa Minor planetárium programból kinyomtatott térképen is:
A Messier 81 (NGC 3031) az égbolt egyik legszembetűnőbb spirálgalaxisa. Johann Elert Bode fedezte fel, aki az M 82-vel együtt 1774-ben találta meg. Bode „ködös foltként” írta le, amely „többnyire kereknek tűnik, és közepén sűrű maggal rendelkezik”. Pierre Méchain tőle függetlenül újra észlelte 1779-ben. Charles Messier 1781-ben felvette katalógusába. A 6,8 magnitúdó fényességű M81 könnyen megtalálható akár kisebb távcsövekkel is. Kivételes látási körülmények között tapasztalt megfigyelők még szabad szemmel is észlelhetik. A távcsövekben hosszúkás, diffúz, 20′ x 10′ méretű ovális foltként jelenik meg, amelynek perifériája meglehetősen kis felületi fényességű. Elfordított látással a széles, diffúz, homályos spirálkarok is megpillanthatók.
Az M 81 körülbelül 12 millió évnyire van, ahogyan azt a Hubble űrteleszkóp megfigyelései alapján a benne lévő Cepheid-változókról megállapították. Átmérője legalább 70 000 fényév; tömegét 250 milliárd naptömegre becsülték. Ezzel valamivel sűrűbb, mint a mi Tejútrendszerünk. Az M81 tag a legfényesebb a róla elnevezett galaxiscsoportban, ami 34 galaxisból áll. A halmaz középpontjától való távolsága körülbelül 12 millió fényév. Ez a második legközelebbi galaxiscsoport a mi Lokális halmazunkhoz nézve.
Néhány százmillió évvel ezelőtt az M 81 és kisebb szomszédja, az általam korábban már fotózott M82 között csillagközi randevú történt. Ennek során az utóbbi drámaian deformálódott, de a találkozás nyomokat hagyott az M 81 spirálmintázatán is. A galaxisok még mindig közel vannak egymáshoz – középpontjaikat mindössze 150 000 fényév választja el egymástól: továbbra is gravitációs kölcsönhatásban vannak.
A spirálgalaxisok a szabályos galaxisok egyik fő csoportja. A galaxismagot lapos korong veszi körül, amelyben spirálkarok helyezkednek el. A mi Tejútrendszerünk is spirálgalaxis. A központi, megközelítőleg gömb alakú mag öreg csillagokból áll, melynek középpontjában, a galaxisok nagy részében, több millió naptömegű nagyon nagy tömegű fekete lyuk van. Az ezt körülvevő korongban vannak a spirálkarok, ezek fiatal csillagokból állnak, és sok csillagközi anyagot tartalmaznak, bennük jelenleg is zajlik csillagkeletkezés. A csillagközi anyag az össztömegnek csupán néhány százalékát teszi ki, és a galaxis fősíkja mentén erősen koncentrált. A csillagokhoz hasonlóan, a spirálkarok is forognak a központ körül, de állandó szögsebességgel.
A fotót 2025 februárjában készítettem, több éjszakán átnyúlóan. Az alapkép gyönyörű részleteit természetes RGB fényben, míg a csillagkeletkezési régiókat és a hidrogénfelhőket az Altair duo szűrőjével örökítettem meg. A két tartomány ízléses és pontos illesztésére igen sok időt szántam, mert kifejezett célom volt, hogy ne csupán egy szín / színtelítettség rétegként kerüljenek fel ezek a nagyszerű részletek, hanem a galaxis szerkezetébe pontosan illeszkedve, az arányokat fel nem borítva adjanak hozzá a kész kép élvezetéhez. Külön gondot fordítottam arra, hogy ahol a keskeny tartomány a csillagok színét megbolondította, ott ezek a színek ne kerüljenek át a kész képre.