legnagyobb felbontás / képernyőre méretezés

Több tucat galaxis egy nagylátószögű fényképen

Ha lenyűgözőnek tartod, hogy távolba nézve csillagezreket láthatsz egy tiszta éjszakán és csodálattal tölt el a hatalmas távolság, belegondolva, hogy minden csillag egy-egy ragyogó nap, akkor mit szólsz, ha galaxis léptékekben tesszük meg ugyanezt? Mindegyik galaxisban sok milliárd csillaggal… Elképzelhetetlenül hatalmas a kozmosz.

A fotó igen “mély” lett, köszönhetően a végre újra üzembe állított f/2.2 fényerejű, 28 cm átmérűjű, ám mindössze 630 mm fókuszú asztrográfnak.

Az objektumról

Markarjan Lánca egy sajátos formájú galaxiscsoport, a Virgo Halmaz része. A Földről nézve ezek a galaxisok láncba rendeződve látszódnak – innen az elnevezés. A legfényesebb tagjait Charles Messier fedezte fel 1781-ben. Ezek 84, illetve 86 számokon kerültek be neves katalógusába. A többi nagyobb méretű csillagvárost William Herschelhez köthetjük, John Louis Emil Dreyer New General Catalogue gyűjteményébe tagozódtak 1888-ban. A lánc a neves örmény csillagász, Benjamin Markarjan nevét viseli, 1960-ban írta le 7 galaxis általános közös, egyirányú mozgását.

A fényképen egészen elképesztően sok galaxis számlálható meg – köszönhetően a RASA igen nagy fényerejének. A 13 nagyobb galaxis formálja a névadó láncot, ezek közül is kiemelkedik az elliptikus M86 és M84. Előbbi 9.2 magitúdós csillaggal azonos fényességű óriás. Kis távcsőben lenyűgöző látvány. Középpontjától 1.5 ívperccel északkeletre megfigyelhető nagyon halvány kísérő rendszere. Az M84 inkább kerek, mint ovális, közel 900 km/s sebességgel távolodik tőlünk. Kistávcsőben szintén nagyon hatásos képet ad, még feltűnőbb is, mint a vele akár egy látómezőben található M86, mivel igen fényes magja van. A két elliptikuson felül még érdekes, hogy az NGC 4438 galaxis szerkezete a láncolatban mellette található 4435 gravitációs hatása végett  szabálytalan, sajátos “kitüremkedéseket” vehetünk érszre rajta.

Itt találjuk...

A csoport a Szűz és az Oroszlán csillagképek között félúton található. Tulajdonképpen a Szűz felső csillaga – a Vindemiatrix – és az Oroszlán utolsó csillaga – a Denebola – között meghúzott egyenesen.

A készítés körülményei

A fotó az év eddigi legjobb periódusában készült, mikor egyszerre volt igen jó nyugodtság és megfelelően jó átlátszóság is. Ez ritka együttállás. Emellett számomra fontos dolgok történtek ebben az időszakban, amik kicsit, vagy nagyon kötődnek a képhez:

1) Egyrészt visszatért a tavalyi kis csillagász társam! 🙂 Ugyanoda, az ajtó fölé rakott fészket. A fotón látható, hogy csináltam neki egy kis odút, hogy biztonságosabban lehessen, amíg én dolgozom, így kevésbé zavarjuk egymást. Hamarosan 5 kis fióka rozsdafarkú lesz a csillagdában, a tojások alapján.

2) A koronavírus szabályok miatt bevezetett home office időszak alatt átalakítottam a csillagvizsgálót, ami nagyon izgalmas és szép munka volt. Megemeltem mindkét távcsövet (adapter + zsaluzás), így az alacsonyan levő objektumokat is tudom rögzíteni. Átalakítottam az elmozgó tető csigaszerkezetét, így teljesen ki tudom nyitni és minden irányban jól látok. Így több év után újra dolgozik a RASA távcső! A newton mellett most először készült vele kép (mivel az Explore Scientific kamera itt maradhatott a teszt után), így egyszerre két exponálás mehet párhuzamosan. Így a Markarjan-lánc mellett a Newton az M51-et fotózta. Hamarosan publikálom. Csak figyelni egyszerre mindkettőre jóval több meló, de nem baj.

A felvétel adatai

  • Objektumok
  • M84
  • M86
  • NGC 4438
  • NGC 4435
  • IC 3386
  • NGC 4461
  • NGC 4458
  • NGC 4473
  • NGC 4479
  • NGC 4477
  • Dátum
  • 2020.04.
  • Helyszín
  • Balatonalmádi
  • Expozíciós idő
  • 14 óra
  • 140 x 360

A felszerelés

  • Távcső
  • Celestron 11″ RASA
  • Mechanika
  • SkyWatcher EQ6
  • Kamera
  • QHY 247C
  • Szűrő
  • IDAS LPS-D1
  • Vezetés
  • QHY5L-II