Az NGC 4244 egy sajátos képet mutató spirálgalaxis a Canes Venatici csillagképben. Nagyobb távcsövekben ez a 10,4 magnitúdójú mint egy vékony, ezüstös szilánk dereng, áttvágva a sötét égabroszt. Az elsőre kevésbé látványos galaxisok közé tartozik, a belső szerkezete kifejezetten nehezen örökíthető meg, a róla publikált asztrofotókon ritkán bomlik részleteire. Az elsődleges célom ezért ezen részletek, illetve kifejezetten az emissziós ködösségeinek megmutatása volt.
A galaxis a Canes Venatici csillagképben található. egészen pontosan a szabad szemmel is jól észlelhet G osztályú béte CVn mellett. Az alábbi csillagtérképen jelölöm a pontos pozícióját.
A témánkat – amelyet nem szabad összetéveszteni a Tű-galaxissal (Caldwell 38) – Silver Needle, azat Ezüst Tű-galaxisnak. Valójában ez egy spirálgalaxis, megközelítőleg 65 000 fényév átmérőjű, és több mint 13 millió fényévre fekszik a Földtől. Az M94 katalógusszámú kisgalaxiscsoport tagja, ami pedig ugyanannak a galaktikus szuperhalmaznak a része, mint a Tejútrendszerünk. Bár egyike a világegyetem több százmilliárd galaxisának, megjelenése különlegessé teszi. A legtöbb spirálgalaxis sajátos alakú, egy gömb alakú központi régióval, amelyet egy viszonylag lapos korong vesz körül. Amint azonban ez a kép is mutatja, az NGC 4244 más formát mutat. Vékony és a a galaxis központi régiója sokkal kevésbé domináns, mint amit a legtöbb spirálgalaxisban látunk, a halo pedig nagyon halvány. A spirálkarjai nem láthatók, mivel a galaxist szemből látjuk, de a galaxis irányultsága és kicsiny központi magja megkönnyíti a galaxis halójának tanulmányozását. Felfedezője William Herschel. 1787-ben észlelte, NGC 4244 néven is katalogizálták.
A spirálgalaxisok a szabályos galaxisok egyik fő csoportja. A galaxismagot lapos korong veszi körül, amelyben spirálkarok helyezkednek el. A mi Tejútrendszerünk is spirálgalaxis. A központi, megközelítőleg gömb alakú mag öreg csillagokból áll, melynek középpontjában, a galaxisok nagy részében, több millió naptömegű nagyon nagy tömegű fekete lyuk van. Az ezt körülvevő korongban vannak a spirálkarok, ezek fiatal csillagokból állnak, és sok csillagközi anyagot tartalmaznak, bennük jelenleg is zajlik csillagkeletkezés. A csillagközi anyag az össztömegnek csupán néhány százalékát teszi ki, és a galaxis fősíkja mentén erősen koncentrált. A csillagokhoz hasonlóan, a spirálkarok is forognak a központ körül, de állandó szögsebességgel.
A fotót 2025 márciusában készítettem, több éjszakán átnyúlóan. Az alapkép gyönyörű részleteit természetes RGB fényben, míg a csillagkeletkezési régiókat és a hidrogénfelhőket az Altair duo szűrőjével örökítettem meg. A két tartomány ízléses és pontos illesztésére igen sok időt szántam, mert kifejezett célom volt, hogy ne csupán egy szín / színtelítettség rétegként kerüljenek fel ezek a nagyszerű részletek, hanem a galaxis szerkezetébe pontosan illeszkedve, az arányokat fel nem borítva adjanak hozzá a kész kép élvezetéhez.