Az NGC 5033-ról készült képem az eddigi pályafutásom leghosszabban exponált fotója. 45 óra alatt gyűlt össze elégséges fény, nehéz téma. A kép előhívásával még inkább megküzdöttem, közel 3 hét folyamatos munkát vett igénybe. A galaxismag könnyen bomlik, de a karok részleteinek és a HII régiók finom rajzolatának bemutatása nagyon nehéz feladat. Már értem, miért van ennyire kevés kép róla az asztrofotós társadalomban, megfelelően nagy felbontású meg gyakorlatilag elvétve. A fotón jelölöm a galaxis távcsőben érzékelhető kiterjedését a jobb alsó sarokban: összevethető a jól ismert Triangulum-galaxis méretével.
A galaxis a Canes Venatici csillagképben található. Gyakorlatilag a Cor Caroli irányáben kicsit átlósan meghosszabbítva a csillagkép egyenesét elnavigálhatunk ide. Az alábbi csillagtérképen jelölöm a pontos pozícióját.
Az NGC 5033 egy 10,8 magnitúdós Seyfert osztályú galaxis a Canes Venatici csillagképben. Látszólagos mérete 10,7 x 5 ívperc; szögmérete és felületi fényessége miatt amatőrcsillagászok által is megfigyelhető és leképezhető objektum. A galaxisnak egy nagyon fényes magja és egy viszonylag halvány korongja van – ez utóbbi okozott komolyabb kihívást számomra is. A korong déli felében jelentős görbület látható. Kiterjedt, vastag karokkal rendelkezik. Több vörös-magenta csillagkeletkezési H II régió látható benne. A becslések szerint 37 millió fényévre van tőlünk. Osztálya a már emlíett Seyfert, azon galaxisok csoportjába tartozik, melyek egészen kis méretű, de rendkívül fényes maggal rendelkeznek. Míg a hagyományosnak mondható csillagrendszerek színképében legfeljebb néhány emissziós vonal található, addig a Seyfert-galaxisok színképe rendkívül sok emissziós vonalat tartalmaz. Érdekes még, hogy egyes Seyfert-galaxisok fényessége néhány hónap alatt változhat – a mi témánk is ilyen – ami arra utal, hogy a sugárzásuk egy néhány fényhónap átmérőjű részükből eredhet. Igaz, a kisugárzott energia főként az infravörös tartományba esik, ami azt jelenti, hogy a színkép vörösön túli részében történik ez a kilengés, nem a látható tartományban. A Seyfert-galaxisok valójában átmenetet képeznek a normál galaxisok és a kvazárok között: a szerkezetük a normál spirálgalaxisokéhoz hasonló, a színképük és a sugárzásuk alapján viszont a kvazárokhoz hasonlítanak. A megfigyelhető világegyetem galaxisainak mindössze 1%-a tartozik ebbe a típusba. Sok más aktív galaktikus maghoz hasonlóan úgy gondolják, hogy ennek a galaxisnak a magja egy szupermasszív fekete lyukat tartalmaz . A látható fényben (valamint más hullámsávokban) megfigyelhető fényes emissziót részben a fekete lyuk körüli környezetben lévő forró anyag hozza létre. Az NGC 5033 középpontjának térspektroszkópiai megfigyelései azt mutatják, hogy a Seyfert-mag nem a galaxis kinematikai középpontjában található (a pontban, amely körül a galaxisokban lévő csillagok forognak). Ez alapján felételezik, hogy a galaxis korábban egyesülhetett egy másik objektummal.
A fényképet nagyon hosszan exponáltam: ahogy a bevezetőben is említettem, 45 munkaórán át. Ezt követően a feldolgozás volt még hosszabb: 3 héten keresztül próbálkoztam különböző technikákkal a kívánt eredmény elérése érdekében. Többször arra jutottam, a sok munkaóra ellenére nem fejezem be a képet, mert még az én nagy távcsövemmel is a felbontáshatáron egyensúlyoztam, főleg a külső karok halvány részein. De aztán valahogy sikerült átlendülni a holtpontokon. A képfeldolgozás ezért kifejezetten mérsékelt, nem túl görbézett, figyelve nem csak a galaxis részleteire, hanem a környezetére, a mélyűr élményre és a háttérgalaxis – mezőre is.
Update: volt érdeklődés az alkalmazott technológiáról. Az alábbi tábla jól bemutatja:
