legnagyobb felbontás / képernyőre méretezés

A Pacman-köd

Az NGC 281 egy fényes H II tartománya a Cassiopeia csillagképnek. Beceneve Pacman-köd mivel kis fantáziával a jól ismert videójáték figurára emlékeztetheti a szemlélőt. 1883-ban fedezte fel E. E. Barnard, igen diffúz, nagy és fényes ködként írta le.

Amennyiben a kép nem nyílna meg, ide kattintva megtekinthető.

A fénykép a Bay Zoltán Tehetséggondozó Alapítvány Csillagászati és Környezetvédelmi Oktatóközpontjának támogatásával készült el. Köszönet a műszerek rendelkezésre bocsátásáért!

A címadó objektumról

A köd amatőr távcsövekkel is könnyen észlelhető, megfelelően sötét helyről. Néhány tucat fényes csillag koncentrálódik a központi régió körül. Sötét porköd vágja ketté az északi oldalát. A Pacman megközelítőleg 10 000 fényévre található a Földünktől, a galaxisunk Perseus karjában. Jellemző és igen látványos részei a ragyogó hidrogénfelhőkbe ágyazott sötét csomók, az un. Bok-globulák.

Az NGC 281 emellett magába foglalja még az IC 1590 nyílthalmazt is, melynek a HD 5005 kettős a legfényesebb tagja. Ez ionizálja a ködösséget.

A Bok-globulákról

A Bok-globulákat Bart Bok fedezte fel az 1940-es években. 1947-ben E. F. Reillyvel publikált cikkükben már feltételezték, hogy ezekben az objektumokban zajlik a csillagok keletkezése, de az elméletet bizonyítani nagyon nehéz volt, mert a látható fényben nem lehetett a globulákba belátni. Az 1990-es évektől azonban az infravörös sugárzásuk alapján ki tudták mutatni a bennük keletkező csillagokat, később a csillagkeletkezés egyéb jellegzetes kísérőjelenségeit is kimutatták, például a Herbig-Haro objektumokat.

A globulák a csillagközi anyag gravitációs összehúzódásával jönnek létre, amit gyakran segíthet más csillagok sugárnyomása vagy szupernóvák keltette lökéshullámfront. A Bok-globulák 10-50 naptömegűek, és egy fényévnél általában kisebb átmérőjűek. Amikor a globula belsejében születő csillag a magjában beinduló magfúzió miatt elkezd sugározni, a sugárnyomás a globula csillagba be nem épült maradékát elfújja a közelből, és a csillag láthatóvá válik.

Itt találjuk...

A Cassiopeia jellegzetes csillagkép az északi félgömbön. Öt legfényesebb csillaga könnyen felismerhető: elnyúlt W alakot formáz a Tejúton. A csillagképet vizsgálva sűrű csillagfelhőket és több nyílthalmazt fedezhetünk fel. A címadó objektum a W jobb alsó sarkát képező Shedir alatt található. Nyíllal jelöltem, merre kell keresni:

Pacman csillagtérkép

A készítés körülményei

A felvétel az év egyik legnyugodtabb egén készült. Tulajdonképpen nem is emlékszem ennyire jó feltételekre idehaza korábbról. Hogy követhető legyen a fogalom: a nyugodtság alatt egyszerűen szólva a csillagok “remegését” értjük. Egy átlagos égen pislákolnak, ugrálnak a csillagok, mert a légköri viszonyok torzítják a beérkező fény útját. Ilyenkor “nyugtalan” az ég. Ahogy javulnak a viszonyok, a távcsőben érzékelhető csillagkép is kisimul, egyre tisztább lesz. Ebből következően a felvétel felbontása is radikálisan javul. Ezt egy 1-10-ig tartó skálán szokták jelölni csillagász berkekben, az un. Pickering-skálán. Néhány példa az itthon előforduló égminőségből, hogy érthető legyen:

pickering5

Pickering 5

pickering6

Pickering 6

pickering7

Pickering 7

pickering8

Pickering 8

4-5 környékén én nem is szoktam fotózni, mert nem érdemes. A 6-os az általános idehaza, 7-es ritkán, 8-as évente párszor tapasztalható a tapasztalataim szerint. Ez a fotó több éjszakán át készült, de két éjszakán át 8-9 nyugodtság állt rendelkezésre. Ilyen nagyon ritkán van! Hogy érthető legyen, mennyire jó ég ez:

pickering9

Pickering 9

Mikor fókuszáltam a távcsövet egy fényes csillagra, majdnem namíbiai élményem volt: elsőre nem voltam biztos abban, nem fagyott le az élőkép. Ezt 2013-ban, az Isabison éltem meg, a Nagy Carina-köd fotózása közben. Hát most itthon is… 🙂

A kép több éjszakán át készült, természetesen volt, hogy ennél gyengébb nyugodtsággal, de összességében még így is mindenképpen átlag feletti felbontást kaptam. Az ég átlátszósága már nem volt ennyire kiváló, de nem is volt rossz – ami megint csak ritkaság ilyen nyugodtság mellett. Az új kamerát így most jól meg lehetett izzasztani, szépen is dolgozott a 168C.

QHY168C

A felvétel adatai

  • Objektumok
  • NGC 281
  • IC 1590
  • Dátum
  • 2017.10.
  • Helyszín
  • Badacsonytördemic
  • Expozíciós idő
  • 10 óra
  • 103 x 360

A felszerelés

  • Távcső
  • 300/1200 Newton távcső
  • Mechanika
  • Fornax 52
  • Kamera
  • QHY 168C
  • Korrektor
  • TeleVue Paracorr Type-II
  • Vezetés
  • QHY5L-II