MCSE HÉT KÉPE: TEJÚT BOLYGÓKKAL
Varázslatos égi kulissza előtt láthatjuk a Marsot és a Szaturnuszt: a Skorpió csillagképben. A látvány még varázslatosabb messze délről: Namíbiából.
Itthonról nézve a Tejút az éjszakai égbolton végigfutó, csillagokból és gázokból álló, halványan fénylő sávnak látszik. De nem úgy Namíbiában! Az észlelés netovábbja ez: a saját galaxisunk központjába nézhetünk bele. Mint egy távcsöves fotó egy oldalról vizsgált galaxisról, azonban mindez szabad szemmel, a teljes látómezőnkben! A Tejutat alkotó csillagok milliárdjai nagy, spirális szerkezetű korongba rendeződnek, ám ezt mi belülről és éléről, a közepe és a széle között félútról látjuk.
A Naprendszerünk ennek a csillagokból, csillagközi gázból és porból álló hatalmas képződménynek, a Tejútrendszer nevű galaxisnak a része. Az emberiség évezredeken keresztül töprengett, mi lehet az égbolton végigfutó fénylő ösvény. A Tejútrendszerben a teremtés és fejlődés legkülönbözőbb állapotaiban levő csillagait találjuk, a csillagok születéséhez alapanyagot szolgáltató hatalmas csillagközi felhőktől a fekete lyukakig. A látható tömegének a legnagyobb része csillagokból áll, ám a teljes tömegének mintegy 90%-át a láthatatlan “sötét anyag” teszi ki. A fénykép több napon át készült. Egyébként is nagyon vágytam egy ilyen nagylátószögű Tejút-fotóra, ám a Mars és a Szaturnusz közös látogatása külön élménnyel gazdagította az észlelést. A kép nagy átfedéses 6 paneles mozaik, mindegyik 50 mm-en készült. A teljes kép több, mint 280 megapixel (természetesen ide nem azt töltöttem fel, de a nyomdába pl. az megy). Az időjárás hibátlan volt, még namíbiai viszonylatban is egészen kiváló eget kaptunk a látogatásunk két hete alatt. A kis Star Adventurer mechanika megküzdött a több mint 1 kg-os ART objektívvel, ám az eredményből látszik: derekasan helytállt.