A fénykép VNP ötlete alapján készült. Mikor a lefotózandó témákról diskuráltunk, az 50-es objektívet kölcsönadva ajánlottam számos ideális témát is mellé. A 200-as Canont pedig én kaptam meg, ehhez szintén “járt” számos javaslat. Mikor Pali említette a Kentaur párosát, egészen meglepődtem. Már fotóztam mindkettőt 2013-ban és valahogy nem esett le, mennyire közel vannak egymáshoz. Szeretem azokat a fotókat, ahol merőben eltérő, egymással kontrasztban álló objektumok komponálhatóak egy látómezőbe. Az északi égen az egyik kedvencem az M97 – M108 párosa, ahol a planetáris köd alkot nagyon érdekes kontrasztot a közelében úszó galaxissal. A Kentaur két objektumának megörökítése hasonló örömet okozott.
A két téma 200-as Newton távcsővel már szépen bomlik
Az NGC 5139 az égbolt legnagyobb és legfényesebb gömbhalmaza. A tőlünk mintegy 15 600 fényévre elhelyezkedő objektum átmérője durván 200 fényév, azonban ebben a tartományban több, mint 1 000 000 csillag tömörül. Annyira masszív, hogy feltételezhetően egy törpegalaxis maradványa, ami a régmúltban csatlakozott a Tejútrendszer körül keringő objektumok közé. Mivel szabad szemmel is könnyen észlelhető, már az ókor óta ismert: Ptolemaiosz le is jegyezte a csillagkatalógusában. Sok időnek kellett eltelnie, mire nem csillagként jegyezte fel valaki. 1677-ben Edmond Halley volt, aki először listázta, mint “fényes pont, vagy folt a Kentaurban”. 1830-ig kellett várni, mire John Herschel – helyesen – gömbhalmazként azonosította.
Az észleléséhez legalább a ráktérítőig kell mennünk, ám a kép ideális körülmények között, a baktérítőn készült. Szabad szemmel látható ködös folt, binokulárban már csodálatosan bomló hatalmas gömbhalmaz. Távcsőben pedig egyszerűen sokkoló, akár a fényképen: 20-as Newtonban néztük Kernya Jani kommentárjával. Örök élmény.
A témáról 2013-ban távcsöves fotó is készült.
A déli félteke óriása különc az égen található galaxisok között. A tér minden irányában kiterjedt, elliptikus, diffúz csillagmezőből áll, azonban a spirálgalaxisokra jellemző, ámde szokatlan alakú, markáns porsáv szeli át. Namíbiába készülve az első objektum, aminek megörökítésében egészen biztos voltam, az égbolt ötödik legfényesebb csillagvárosa. Ez az objektum nagyon különleges, hisz a legközelebbi óriási, aktív maggal rendelkező rádiógalaxis, távolsága 11 millió fényév körüli, és az M83 csoport legfényesebb galaxisa. A porösvény, amely a lentikukáris galaxis szívét kettészeli, egy spirálgalaxis utolsó maradványa. Az objektum centrumában lévő nagytömegű (55 millió naptömeg nagyságrendű) fekete lyukba rengeteg anyag (por, gáz) hullik be, olyan sok, hogy jelentős részét el sem tudja nyelni, hanem a forgástengely mentén kilöki magából, így keletkeztek az óriás lebenyek. A Centaurus A galaxis esetében ez a kiáramlás felelős a galaxis erős röntgen- és rádiósugárzásáért. Ezek halvány optikai megfelelői a galaxis két oldalán messzire nyúlnak. Az ütközés másik fontos eredménye a heves csillagkeletkezés, ami a porösvényben zajlik, figyeljük meg a fotón az apró, kék foltokat! Ezek voltaképpen fiatal csillaghalmazok.
A témáról 2013-ban távcsöves fotó is készült.
A fénykép két kockás mozaik, de nagyon nagy átfedéssel. Azért készítettem el így, mert a 3:2 aránynál nagyon a szélre került volna a két téma. Így viszont a 16:9-es formátum monitorokon is jól mutat és a súlyok is kellemesebbek. Mivel vezetés nélkül fotóztam ezt a témát, a biztonság kedvéért magasabb ISO-val és emiatt rövidebb záridővel készültek a képek. Mivel a rekeszt le tudtam vinni f/3.5-re, ez mégis elegendő a jó ég mellett a halvány régiók észleléséhez is.