Megmondom őszintén, mikor 2024 május 11-én – még a holdas időszak előtt – kigondoltam, hogy egy éjszakát exponálok az M13-ra nem gondoltam, hogy az egyik legemlékezetesebb észlelés áll előttem. No nem a téma miatt, a Herkules Nagy Gömbhalmazát sokan és sokat fotózzák – én is nem egyszer foglalkoztam vele. Hanem az utóbbi évek legerősebb Aurora Borealis (sarki fény) jelensége miatt, ami teljesen felbolygatta az országot is. Mikor az első fények megjelentek még éjfél előtt, azonnal elengedtem a távcsöves fotózást és indultam a Balaton partjára megörökíteni a csodálatos jelenséget. De a távcső ettől még nem hagyta abba a munkát és szorgalmasan gyűjtötte a fényt…
Az M13 az egyik legszebb gömbhalmaz az égen, nagy látványosságot kínál az északi félteke megfigyelőinek. A Herkules csillagképben található. Ez a nagy, de környezetéhez képest nem különösebben fényes csillagokból álló csillagkép Herkulesnek, a görög mitológia félistenének állít emléket. A csillagképben a hős egyik kezében egy botot másik kezében pedig Kerberosznak a fejét tartja. Lába alatt a Draco csillagképet találjuk – nem véletlenül. Utolsó próbája teljesítéséhez Herkulesnek le kellett győznie Ládónt, a sárkányt. A csillagképek így erről is megemlékeznek. Az M13 a hős testénél, a dereka felé található.
A Herules Nagy Gömbhalmaza
Az M13-at Halley fedezte fel 1714-ben, majd a híres Messier féle katalógusba 1764-ben került be. 25 100 fényéves távolságával az egyik legközelebbi gömbhalmaz. A számítások alapján a 23 ívperces szögátmérő kb 150-170 fényév lineáris átmérőnek felel meg. Ez a hatalmas halmaz a becslések szerint 250 000 csillagból áll. Egyébkétn szerintem vizuális észlelésként ejt rabul igazán. A 90-es években, az első saját keresetből vásárolt 70cm-es lencsés távcsövemben is megfogott. Gyönyörű. Nagy távcsövekben pedig egészen elképesztő. Nem marad el a fotók hatásától (szemben a galaxisokkal és csillagködökkel), hanem még talán meg is előzi azokat.
Mit tudhatunk ezekről az objektumokról?
A gömbhalmaz csillagok gömb alakú csoportja, a központ felé olyan erősen összesűrűsödnek, hogy nagy távcsövekkel sem lehet őket szétválasztani. A nagy sűrűségből eredő gravitáció az, ami összetartja ezeket a lenyűgöző csoportosulásokat. Az egy köbparszekre jutó csillagok száma tízszerese a nyílthalmazok csillagsűrűségének. A gömbhalmazok középpontja környékén, ahol az objektumok legjobban összezsúfolódna, egy-két csillag van egy köbfényévben. Ez ötszázszor akkora sűrűség, mint a Nap közelében. Legismertebb képviselőjük a fotón látható Messier 13. A Tejútrendszer mintegy 150 ismert gömbhalmazt tartalmaz, amelyek néhány kivételtől eltekintve kizárólag idős, ún. II. populációs, 10 milliárd évesnél idősebb csillagokból állnak, közöttük nagy számban vannak különféle változócsillagok; elsősorban RR Lyrae típusúak, valamint hosszú periódusú cefeidák. A legfényesebb gömbhalmaz az Omega Centauri, amely csak a déli égboltról figyelhető meg, szabad szemmel is látható objektum. A galériámban megtalálható róla a Namíbiában készült fotó.
Ahogy a bevezetőben is említettem, valami varázslatos éjszaka áll mögöttünk. Először a kertből fotóztam a sarki fényt, szabad szemes látvány volt, még az oszlopokat is láttam, illetve a halvány derengésben a színeket is érzékelni tudtam. Azonnal autóba vágtam magam, mert a déli partról, a Balaton feletti fényeket szerettem volna megörökíteni, ahogy a tó tükrében játszik az izzás. Ez végül sikerült is, alább láthatjátok a legszebb pillanatot, amit éjfél és hajnali négy között elkaptam (készítés ideje: 2024.05.11, 03:00 Canon EOS 6Da, Sigma 14mm f/1.8 DG HSM ART).
Lenyűgöző volt, szabad szemes. A képen bal oldalt a Göncölszekér, jobb oldalt a Cassiopeia… A kép feliratok nélkül itt található.
Mikor hazaértem, láttam, hogy a távcső gond nélkül exponált végig az M13-ra. Először nem is foglalkoztam a fotóval, de végül megnézve nagyon megtetszett a képen az M13 előtt áthömpölygő sarki fény. Ami egyébként egésen elképesztő, mivel az M13 a zeniten is túl helyezkedik el… Először csak egy gyors feldolgozást csináltam, amit megmutattam más asztrofotós kollégáknak – inkább csak a humor kedvéért. Azonban azt javasolták, készítsem el a képet megfelelő minőségben is. Ehhez segítségül hívtam a korábbi, kisebb távcsöves képem is, ahonnan mintaképp vettem a megfelelő adatokat, hogy a saki fény által szűrt és az M13 karakterisztikájára amúgy jellemző adatok egyaránt hitelesen visszaadhatóak legyenek.