Az éjszakai égbolt emblematikus objektuma a tengeri csikó fejére vagy a sakkjátékból jól ismert figurára emlékeztető sötét porköd az Orion csillagképben: a Lófej-köd. Nem terveztem fotózni, csak kapóra jött: kerestem valami témát, amire addig exponálhatok, míg a téli éjszakák vándorai, a távoli galaxisok megfelelő pozícióba kerültek. A napnyugta után már ideális pozícióban található Orion csillagkép erre idálisnak bizonyult. A kép croppolt, a közeli Alnitak fényszóródása miatt ezt a kivágást tudtam csak megtartani.
A CTB1 a Cassiopeia csillagképben található a Caph közelében, az NGC7788 és 7790 halmazok közvetlen szomszédságában.
Jellegzetes alakja először 1888-ban tűnt fel, egy skót származású csillagász, William Fleming felvételén. A fényképen látható objektumcsoport a hatalmas kiterjedésű Orion molekulafelhő komplexum része. A látványos objektum valójában egy rendkívül sűrű, hideg, sötét gáz- és porfelhő, amelynek sziluettje az IC 434 megnevezésű köd alkotta fényes háttér előtt jelenik meg. A teljes ködösség mintegy 16 fényév átmérőjű, a lófej alakja pedig közel 5 fényév kiterjedésű. (Összehasonlításként megemlítjük, hogy a Föld – Nap távolság mindössze 8 fényperc). Tömege, becslések szerint harmincszor akkora, mint a Napé. A ködösséget a forró, kozmikus értelemben fiatalnak mondható, szigma Orionis csillag alakítja ki a sűrű csillagközi anyagból. A fényes területen, látszólag a Lófej köd mögött húzódó sávok, a mágneses erővonalak hatására alakulnak ki. A fényesebb foltokat a ködösségen belül születő, egészen fiatal csillagok fénye okozza.
A Lófej-köd fénykép elkészítése mindig küzdelmes. Egyrészt halvány terület (ha ki akarjuk emelni a ködön belüli részleteket). Másrészt alacsonyan van, nekem nem is a legkedvezőbb helyen fekszik, a saját csillagdámból nézve.
Érdemes összevetni a képet életem egyik első Lófej-köd képével, ami a mostanihoz képest egy apró, 7cm-es kistávcsővel készült. Sokat változott a technika az elmúlt évtizedben nálam is…
