Egy roppant látványos, korábban a korábbi kisebb távcsövekkel általam még nem fotózott területet mutanék meg a mai nap, mint az idei tél első asztrofotóját. Forró csillagok, ragyogó halmaz, vöröslő ködösségek és különös, ebihal alakú formációk mutatják meg magukat a képen. Ez utóbbiak olyanok, mint két kíváncsi szonda, amik reflektorral kutatják a területet. A kép címe tulajdonképpen lehetne akár megtermékenyülés is, de maradjunk a földön (űrben) és hagyjuk az ilyen gondolatokat a hanyatló nyugat ópiumának. 😉
Az IC 410 az NGC 1893 nyílt csillaghalmazt körülvevő halvány ködös régió. Az Auriga csillagképben található, 1,5°-kal keletre a fényesebb és ismertebb Lángoló Csillag-ködtől (IC 405). A közepes méretű műszerekben észlelve halvány, É-D-i irányban elnyújtott formaként mutatkozik, amelyet valójában háromszög alakban elhelyezkedő 9 magnitúdós csillagok alkotnak. A halmaz igen gazdag csillagmezőben helyezkedik el, az IC 410 ködösségébe is beágyazódik. Az IC 410 körülbelül 12 000 fényévre van tőlünk, és több mint 100 fényév átmérőjű. A csillagszél és az NGC 1893-ból származó sugárzás formálja. A csillagközi felhőben 4 millió évvel ezelőtt keletkezett ez az érdekes terület. Az itt található forró csillagok sugárzása interakcióba kerül a csillagközi anyaggal és gázzal, létrehozva azokat a különös ebihalra hajazó formációkat, amelyek a köd központi régióiból indulnak ki. Ezek a sűrűbb gázból álló ködösségek ellenállnak a forró csillagok eróziós sugárzásának. A csóvák közel 10 fényév hosszúságúra nőttek, potenciálisan folyamatban lévő csillagkeletkezés régiók.
Az IC410 a Szekeres csillagkép objektuma. A nagy hatszögön belül belül helyezkedik el, az Elnath és a Hassaleh közelében.
A fotó 2024 első téli képe. Hideg, nyirkos, párás idővel kellett megküzdenem, ugyanakkor szél nem volt. Viszonylag nyugodt ég alatt dolgozhattam. A kép gerincét a DUO szűrő adja, az UV/IR csak a csillagok miatt kellett…