legnagyobb felbontás / képernyőre méretezés

A Pacman-köd

Az NGC 281 fényes H II szakasza a Cassiopeia csillagképnek. Beceneve Pacman-köd mivel kis fantáziával a jól ismert videójáték figurára emlékeztet minket. Igaz ezen a közeli, a középső részre koncentráló felvételen ez kevéssé látszik. 1883-ban fedezte fel E. E. Barnard, igen diffúz, nagy és fényes ködként írta le.

A címadó objektumról

A köd amatőr távcsövekkel is könnyen észlelhető, megfelelően sötét helyről. Központjában néhány tucat fényes csillag koncentrálódik, sötét porköd vágja ketté az északi oldalát. A Pacman megközelítőleg 10 000 fényévre található a Földünktől, egészen pontosan a galaxisunk Perseus karjában helyezkedik el. Jellemző és igen látványos részei a ragyogó hidrogénfelhőkbe ágyazott sötét csomók, az un. Bok-globulák.

Az NGC 281 emellett magába foglalja még az IC 1590 nyílthalmazt is, melynek a HD 5005 kettős a legfényesebb tagja. Ez ionizálja a ködösséget.

A Bok-globulákról

A Bok-globulákat Bart Bok fedezte fel, még az 1940-es években. 1947-ben E. F. Reillyvel publikált cikkükben már feltételezték, hogy ezekben az objektumokban csillagok keletkezése zajlik, de az elméletet bizonyítani nagyon nehéz volt, mert lehetett a globulák mélyére tekinteni. Az 1990-es évektől azonban már nem a látható fényben vizsgálták az objektumokat: az infravörös sugárzásuk alapján ki tudták mutatni a bennük keletkező csillagokat, később a csillagkeletkezés egyéb jellegzetes kísérőjelenségeit is azonosították.

A globulák a csillagközi anyag gravitációs összehúzódásával jönnek létre, amit gyakran segíthet más csillagok sugárnyomása vagy szupernóvák keltette lökéshullámfront. A Bok-globulák 10-50 naptömegűek, és egy fényévnél általában kisebb átmérőjűek. Amikor a globula belsejében születő csillag a magjában beinduló magfúzió miatt elkezd sugározni, láthatóvá válik.

Itt találjuk...

A Cassiopeia jellegzetes csillagkép az északi félgömbön. Öt legfényesebb csillaga könnyen felismerhető: elnyúlt W alakot formáz a Tejúton. A csillagképet vizsgálva sűrű csillagfelhőket és több nyílthalmazt fedezhetünk fel. A címadó objektum a W jobb alsó sarkát képező Shedir alatt található. Nyíllal jelöltem, merre kell keresni:

Pacman csillagtérkép

A készítés körülményei

A felvétel az év egyik kellemesen nyugodt egén készült. Emiatt és a kifejezetten érzékeny kamera miatt meglehetősen részletes lett az eredmény. Hogy követhető legyen a fogalom: a nyugodtság alatt egyszerűen szólva a csillagok “remegését” értjük. Egy átlagos égen pislákolnak, ugrálnak a csillagok, mert a légköri viszonyok torzítják a beérkező fény útját. Ilyenkor “nyugtalan” az ég. Ahogy javulnak a viszonyok, a távcsőben érzékelhető csillagkép is kisimul, egyre tisztább lesz. Ebből következően a felvétel felbontása is radikálisan javul. Ezt egy 1-10-ig tartó skálán szokták jelölni csillagász berkekben, az un. Pickering-skálán. Néhány példa az itthon előforduló égminőségből, hogy érthető legyen:

pickering5

Pickering 5

pickering6

Pickering 6

pickering7

Pickering 7

4-5 környékén én nem is szoktam fotózni, mert nem érdemes. A 6-os az általános idehaza, 7-es ritkán, 8-as évente párszor tapasztalható a tapasztalataim szerint. Ez a fotó több éjszakán át készült, de két éjszakán át 7-8 nyugodtság állt rendelkezésre. Hogy érthető legyen:

pickering8

Pickering 8

A többi éjjelen ég átlátszósága már nem volt ennyire jó, de nem is volt rossz. Az új kamerát így most jól meg lehetett izzasztani, szépen is dolgozott az Explore Scientific 7.1.

A felvétel adatai

  • Objektumok
  • NGC 281
  • IC 1590
  • Dátum
  • 2019.10.
  • Helyszín
  • Balatonalmádi
  • Expozíciós idő
  • 14 óra
  • 144 x 360

A felszerelés

  • Távcső
  • 300/1200 Newton távcső
  • Mechanika
  • Fornax 52
  • Kamera
  • Explore Scientific 7.1
  • Szűrő
  • IDAS LPS D1
  • Korrektor
  • TeleVue Paracorr Type-II
  • Vezetés
  • QHY5L-II