Az Elefántormány-ködhöz fontos emlékem kötődik a korábbi asztrofotóim közül. Egy szép balatoni nyaraláson 2011-ben fotóztam le – azóta már itt az otthonom. Aztán ezzel a témával sikerült elnyerni első magyarként az Astronomy Photographer of the Year nemzetközi pályázat newcomer díját. Bár azóta már módosultak a súlyok bennem, de akkor kezdőként nagyon boldoggá tett. És azért ez még így is szép emlék. 14 évvel később újra lefotóztam ezt a remek objektumot, immáron a nagy távcsővel. Részletesebb a kép, de talán nem is ez a lényeg: az asztrofotográfiában eltöltött nagy utazásom mementója is. A szerkesztés (Mizser Attila ötlete) egyedi: így látszik a teljes elefánt fej.
Az Elefántormány-köd tulajdonképpen az IC 1396 csillaghalmaz körülötti hatalmas és viszonylag halvány ködösség egy markáns része. A formája sajátos, innen az elnevezés is. Maga a halmaz is igen nagy kiterjedésű (170′), fényes is. Szabálytalan és igen laza szerkezetű. A címadó ködkomplexum csillagközi gázokból és porból tevődik össze. A fényes, ragyogó perem IC 1396A néven ismert, míg a sötét rész a vdB 142 számot kapta. A fényes perem is a sötét felhő részer, azonban ezt a szakaszt a kéken ragyogó HD 206267 csillag ionizálja. A komplexum kiterjedése önmagában többszáz fényév, távolsága pedig nagyjából 3000 fényév. Számos igen fiatal csillagot tartalmaz. Már csillagléptékben értve a fiatalságot, hisz ezek kora is soktízezer évben mérhető.
A témánk a Cepeheus csillagkép közelében helyezkedik el, az extrém vörös Gránátcsillag közelében. Nagyon halvány, ezért nem szabadszemes észlelésre ajánlom, azonban a fotósoknak gyakorlatilag bármilyen átfogásban igen szerencsés téma. Még obejktíves fényképezésnél is ideális, annyira látványos a teljes terület. Keskenysávval pedig érdekes színekkel is dolgozhatunk, mert a terület markáns OIII sugárzással rendelkezik. Ez ezen a képen nem látható, mivel ez a természetes, valósnak mondható RGB színvilággal készült, épp úgy, ahogy a kamera megörökítette.
Ahogy a bevezetőben említettem, a kép egyfajta mementóként készült. Emiatt egyedi megoldást kerestem az újrázásra. Az Elefántormányt nagyon sokan fotózzák keskenysávban, de ebben az esetben a legszebb, legérdekesebb részletei elvesznek. Ugyanis a porködben számos kis kékes reflexiós részlet bújik meg, nem beszélve az ormányban tartott narancsról: a sárga reflexiós-ködről. Ezeket a keskenysáv nagyrészt levágja, ami kifejezetten nem volt cél. Ezért a fotó természetes színekkel dolgozik, a keskenysáv csak az emissziós sugárzás részleteinek és színének erősítésére szolgál. A fő témát az UV/IR RGB adja, az is speciális módon: nagy mennyiségű, de rövid expót készítettem, hogy a részleteket ne kenje el a seeing.
Az távcsöves utazás pedig így nézett ki 2011 és 2025 között. Nagy kaland volt eddig és az is vár még rám.
