A Theta Carinae halmaz (vagy hivatalos katalógusjelekkel IC 2602) a déli égbolt egyik legfényesebb nyílthalmaza. Bár az északi féltekéről sajnálatos módon nem látszik, a déli félteke csillagászai számára hasonlóan nagyszerű látvány, mint a Fiastyúk. Innen eredeztethető a nem hivatalos “Déli Plejádok” név is, ami már a planetárium programokban is megjelenik. A legtöbb asztrofotón csak a csillagok látszanak, pedig halvány, laza szerkezetű molekulafelhő és emissziós ködösség bújuk meg a környezetében. Annak ellenére, hogy nem egy megszokott , harsányabb ködöket felmutató asztrofotó, számomra emiatt kedves. Sok munkám volt vele.
A Déli Plejádok kiváló minőségű, fényszennyezéstől mentes égen szabad szemmel is tökéletesen látható, diffúz, csillagokkal teli foltként dereng. A Carina (Hajógerinc) csillagképben található. Ez a régió a Tejút egyik legsűrűbb, legfényesebb szakasza, így maga a környezet is lenyűgöző. Keresd meg a Dél Keresztjét (Crux): Ez a déli égbolt legkönnyebben azonosítható alakzata. Az égbolt második legfényesebb csillaga, a Canopus szintén a Carina csillagképben ragyog, kiváló tájékozódási pont. A Déli Plejádok közvetlenül a Hamis Kereszt aszterizmus mellett található. Ezt a csillagalakzatot a Vela (Vitorla) és a Carina csillagképek két-két csillaga alkotja, és gyakran összetévesztik az igazi Dél Keresztjével. Ha a Hamis Kereszt legdélebbi csillagától kicsit délkelet felé indulsz, azonnal belebotlasz ebbe a kékesen vibráló csillagcsoportba. Binokulárral vagy kis távcsővel nézve a halmaz szinte „felrobban” a látómezőben: legalább 30-40 fényes, kékesfehér csillag válik azonnal különválaszthatóvá.
Felfedezése és történelmi emlékei
Mivel a halmaz szabad szemmel is jól látható, a déli félteke őslakosai (például az ausztrál aboriginal népek vagy a maorik) évezredek óta ismerték és beleszőtték saját mitológiájukba, gyakran a tengeri navigáció vagy az évszakok változásának jelölésére használva.
A modern csillagászat általi felfedezése
A nyugati tudomány számára Nicolas-Louis de Lacaille apát, francia csillagász fedezte fel 1751. március 3-án, dél-afrikai (Jóreménység foka) megfigyelései során. Lacaille volt az, aki szisztematikusan feltérképezte a déli eget, és ő nevezte el a halmazt a saját katalógusában (Class II. No. 9).
Miért „Déli Plejádok”?
A név nem hivatalos tudományos elnevezés, hanem egyértelmű utalás az északi égbolt M45-ös halmazára (a Fiastyúkra). A hasonlóság oka:
- Mindkét halmazt domináns, forró, fiatal, kék csillagok alkotják.
- Mindkettő viszonylag közel van hozzánk, így szabad szemmel is szétbonthatóak a legfényesebb tagjai.
Csillagászati információk: Szerkezet, távolság és fizikai tulajdonságok
Az IC 2602 nemcsak szép, de az asztrofizikusok számára a csillagfejlődés és a nyílthalmazok dinamikájának egyik fontos laboratóriuma is.
| Tulajdonság | Érték / Adat |
| Katalógusszám | IC 2602, Melotte 102 |
| Távolság a Földtől | kb. 480 fényév (147 parszek) |
| Látszólagos fényesség | 1,9 mag (szabad szemmel rendkívül fényes) |
| Látszólagos kiterjedés | kb. 100 ívperc (a telihold átmérőjének több mint háromszorosa!) |
| Valódi fizikai méret | kb. 11-14 fényév átmérő |
| Becsült életkor | kb. 30 – 46 millió év (nagyon fiatal halmaz) |
Az IC 2602 egy fiatal, úgynevezett OB-asszociáció része. Ez azt jelenti, hogy a halmazt alkotó gázfelhőből hatalmas tömegű, rendkívül forró, O és B színképosztályú csillagok születtek. A halmaz szíve és legfényesebb tagja egy kék fősorozati törpe (színképtípusa B0Vp). Ez a csillag önmagában 3,4 magnitúdós, és rendkívül intenzív ultraibolya sugárzást bocsát ki. Érdekesség, hogy a Theta Carinae egy úgynevezett „blue straggler” (kék vándor) jelölt, ami azt jelenti, hogy kora alapján már öregebbnek/fejlettebbnek kellene lennie, vagy tömegét egy korábbi csillagközi anyagbefogásnak (esetleg csillagok összeolvadásának) köszönheti. A halmazhoz nagyjából 60-70 olyan csillag tartozik, amelyek bizonyítottan egy gravitációs közösséget alkotnak és egyszerre születtek. A fényes kék óriások mellett a mélyebb infravörös és optikai felmérések (például a Gaia űrtávcső adatai) rengeteg alacsony tömegű barna törpét is kimutattak a halmaz peremén. Mivel a halmaz nagyon fiatal, még nem volt ideje szétesni a Tejútrendszer árapályerőinek hatására.
Ahogy a bevezetőben említettem, a kép sok munkát kívánt az egyébként csendesebb, visszafogottab téma ellenére. A sűrű csillagmezőből mind a molekulafelhők, mind a halvány emissziós ködösségek előbújtatása időt és szakértelmet kívánt. Szívesen foglalkoztam vele.