LEO QUARTET

A Leoban található négyes csoport nagyon érdekes: eltérő típusú galaxisokat találhatunk igen szűk látómezőben. Két spirálgalaxis, egy küllős spirál, illetve egy elliptikus galaxis adja a változatos összképet. A spirálgalaxisok közepes és nagyméretű csillagrendszerek. Jellemző bennük az intenzív csillagkeletkezés. A csillagpopulácó nagyrészt a központi mag körül és a korongban helyezkedik el. A korong a hidrodinamikai stabilitás határán van, ezért dinamikai sűrűséghullámok épülnek föl benne, amelyeket spirálkarokként figyelünk meg. A karok csavarodása összefüggésben van a központi rész fényességével: a fényesebbek körül szorosabban tekeregnek a karok. Ez alapján Sa-Sb-Sc típusokba osztályozhatóak. A küllős spirálgalaxisok a spirálgalaxisok fajtái, melyeknél a mag egy egyenes, csillagokból és csillagközi anyagból álló struktúra, a küllő közepén van, a spirálkarok a küllő végeitől indulnak. A csillagokhoz hasonlóan, a spirálkarok is forognak a központ körül, de állandó szögsebességgel. A legtöbb elliptikus galaxis – így a fotón látható is – kevés csillagközi anyagot tartalmaz, a csillagpopuláció pedig öreg, ezekben a galaxisokban már lezajlott a csillagkeletkezés. Az elliptikus galaxisok alakja gömb vagy ellipszoid alakhoz közeli.

NGC 3190 (1-es jelölő)

Az NGC 3190 a csoport névadója, egyben leglátványosabb objektuma. 10 magnitűdós spirálgalaxis, 79 millió fényév távolságra a Naprendszertől. Fizikai átmérője a mérések szerint meglehetősen pontosan megadható: 83 800 fényév. Sa típusú spirál, 1319 km/s sebességgel távolodik tőlünk. Ez nem kis ütem, a fénysebesség 0.4%-a.

NGC 3193 (2-es jelölő)

11 magnitúdós elliptikus galaxis, 110 millió távolságra tőlünk. Átmérője 74 600 fényév. E tyípusú galaxis, 1370 km/s sebességgel távolodik, ami a fénysebesség nagyjából 0.5%-a.

NGC 3187 (3-as jelölő)

13 magnitúdós küllős spirálgalaxis, 81 millió fényév távolságra helyezkedik el. Átmérője 52 500 fényév, SBc típusú. Távolódási sebessége 1583 km/s.

NGC 3185 (4-es jelölő)

12 magnitúdós spirálgalaxis, 79  millió fényév távolságra. Átmérője 49 000 fényév, Sa típusú, 1237 km//s sebességgel, azaz a fénysebesség 0.4%-ával távolodik a Napunktól.

A hatalmas kiterjedésű Oroszlán csillagkép nagyon könnyen azonosítható a tavaszi égen jellegzetes formája miatt. A csoport pedig nagyon könnyen megtalálható, mivel a Leo nyakánál, az Adhafera és az Algieba között helyezkedik el félúton. Gyakorlatilag a két csillagot összekőtő egyenesen fekszik. Az Ursa Minorból kimenthető nyomtatható csillagtérképen ez jól látszik:

Egy ilyen apró látszó kiterjedésű galaxisok megörökítése nem egyszerű feladat. Jó nyugodság és jó átlászóság is kell hozzá. A nyugodtság azért, hogy a részletek megfelelően látszódjanak: apró objektumoknál nagyon sok múlik ezen, hisz gyakorlatilag pár pixelen jelenik meg minden. A jó átlátszóság pedig a halvány külső régiók megörökítéséhez kell. A készítés alatt sajnos ebből a két feltétlelből csak az utóbbi adatott meg: szép, tiszta éjszakákon fotózhattam. Azonban a légkör nem volt nyugodt egyik este sem, meglehetősen erősen táncoltak a csillagok. Azért így is sok minden látható!

A felvétel az új Explore Scientific kamerával készült, ami ismét nagyon meggyőzően dolgozott. Hihetetlen jó ennek a kamerának az érzékenysége, már egy-egy nyers képen is érezhető még a leghalványabb külső régió is az NGC 3190 esetén. Ráadásul – köszönet Butuza Tamásnak a sok segítségért – az MC3 vezérlőt sikerült lefrissítenem és a távcsövet már nem csak a kézivezérlővel, hanem a legújabb Ursa Minor planetárium programmal is tudom vezérelni. Ez nagyon kényelmessé teszi a munkát. Azt a beszélgetéseink alatt tudtam meg, hogy Tamás teljesen egyedül fejleszti ezt a projektet, ami azért nem semmi. Érdemes megnézni az oldalát: http://ursaminor.hu/