Az éjszakai égbolt emblematikus objektuma a tengeri csikó fejére vagy a sakkjátékból jól ismert figurára emlékeztető sötét porköd az Orion csillagképben: a Lófej-köd. A szeles évkezdetben igen küzdelmes téma: nagyon meggyűlt vele a bajom.
A CTB1 a Cassiopeia csillagképben található a Caph közelében, az NGC7788 és 7790 halmazok közvetlen szomszédságában.
Jellegzetes alakja először 1888-ban tűnt fel, egy skót származású csillagász hölgy, William Fleming felvételén. A fényképen látható objektumcsoport a hatalmas kiterjedésű Orion molekulafelhő komplexum része. A látványos objektum valójában egy rendkívül sűrű, hideg, sötét gáz- és porfelhő, amelynek sziluettje az IC 434 megnevezésű köd alkotta fényes háttér előtt jelenik meg. A teljes ködösség mintegy 16 fényév átmérőjű, a lófej alakja pedig közel 5 fényév kiterjedésű. (Összehasonlításként megemlítjük, hogy a Föld – Nap távolság mindössze 8 fényperc). Tömege, becslések szerint harmincszor akkora, mint a Napé. A ködösséget a forró, kozmikus értelemben fiatalnak mondható, szigma Orionis csillag alakítja ki a sűrű csillagközi anyagból. A fényes területen, látszólag a Lófej köd mögött húzódó sávok, a mágneses erővonalak hatására alakulnak ki. A fényesebb foltokat a ködösségen belül születő, egészen fiatal csillagok fénye okozza.
A kép bal alsó részén a kéken ragyogó NGC 2023 ködösség található. Ezt a reflexiós ködöt William Herschel német származású csillagász fedezte fel 1785. január 6-án. Igen nagy kiterjedésű, mérete 10 × 10 ívperc. A csillagsűrűség szempontjából a felhőkomplexumba ágyazott négy halmaz közül a legszegényebb, mindössze 21 beágyazott infravörös forrással. A reflexiós ködöt a HD 37903 jelű Herbig Ae/Be csillag világítja be. A központi csillag körüli régió fluoreszcens molekuláris hidrogén emissziót sugároz a közeli infravörös tartományban.
A fénykép elkészítése igen küzdelmes volt. Egyrészt alacsonyan van, nekem nem is a legkedvezőbb helyen fekszik, a saját csillagdámból nézve. Másrészt sajnos az egész 2022 év eleji időszak roppant nyugtalan és szeles időt hozott, ezért a kép elkészítésében némi kompromisszumot be kellett vállaljak. A sok szeles nap miatt igen sok expó készült, de sajnos emiatt sokat ki is kellett dobni. A maradék sem a legnyugodtabb képeket adta, de már némi kompromisszummal feldolgozhatóak voltak a kockák. Majd egyszer azért lefotózom a jövőben nyugodt téli égen is.
Érdemes összevetni a képet életem egyik első Lófej-köd képével, ami a mostanihoz képest egy apró, 7cm-es kistávcsővel készült. Sokat változott a technika az elmúlt évtizedben nálam is…
