Az éjszakai égbolt emblematikus objektuma a tengeri csikó fejére vagy a sakkjátékból jól ismert figurára emlékeztető sötét porköd az Orion csillagképben: a Lófej-köd. A szeles évkezdetben igen küzdelmes téma volt: nagyon meggyűlt vele a bajom. Egyes részletei nagyon tetszenek már így is, más nehezebben megörökíthető részletekre még szívesen exponáltam volna, de már nem jutott rá idő. Jó lett volna még folytatni vele a munkát, de február végétől tőlem már nem észlelhető megfelelően, ezért átálltam a most fotózott (azóta már publikált) galaxisokra. Azonban az elkészült képeket már sajnáltam volna nem félrerakni, most volt időm feldolgozni..
A CTB1 a Cassiopeia csillagképben található a Caph közelében, az NGC7788 és 7790 halmazok közvetlen szomszédságában.
Jellegzetes alakja először 1888-ban tűnt fel, egy skót származású csillagász hölgy, William Fleming felvételén. A fényképen látható objektumcsoport a hatalmas kiterjedésű Orion molekulafelhő komplexum része. A látványos objektum valójában egy rendkívül sűrű, hideg, sötét gáz- és porfelhő, amelynek sziluettje az IC 434 megnevezésű köd alkotta fényes háttér előtt jelenik meg. A teljes ködösség mintegy 16 fényév átmérőjű, a lófej alakja pedig közel 5 fényév kiterjedésű. (Összehasonlításként megemlítjük, hogy a Föld – Nap távolság mindössze 8 fényperc). Tömege, becslések szerint harmincszor akkora, mint a Napé. A ködösséget a forró, kozmikus értelemben fiatalnak mondható, szigma Orionis csillag alakítja ki a sűrű csillagközi anyagból. A fényes területen, látszólag a Lófej köd mögött húzódó sávok, a mágneses erővonalak hatására alakulnak ki. A fényesebb foltokat a ködösségen belül születő, egészen fiatal csillagok fénye okozza.
A kép bal alsó részén a kéken ragyogó NGC 2023 ködösség található. Ezt a reflexiós ködöt William Herschel német származású csillagász fedezte fel 1785. január 6-án. Igen nagy kiterjedésű, mérete 10 × 10 ívperc. A csillagsűrűség szempontjából a felhőkomplexumba ágyazott négy halmaz közül a legszegényebb, mindössze 21 beágyazott infravörös forrással. A reflexiós ködöt a HD 37903 jelű Herbig Ae/Be csillag világítja be. A központi csillag körüli régió fluoreszcens molekuláris hidrogén emissziót sugároz a közeli infravörös tartományban.
A fénykép elkészítése igen küzdelmes volt. Egyrészt alacsonyan van, nekem nem is a legkedvezőbb helyen fekszik, a saját csillagdámból nézve. Másrészt sajnos az egész 2023 év eleji időszak roppant nyugtalan és szeles időt hozott. Végül nem is készült annyi kép, amennyit szerettem volna, így egy kis kompromisszummal fejeztem be a munkát.
Érdemes összevetni a képet életem egyik első Lófej-köd képével, ami a mostanihoz képest egy apró, 7cm-es kistávcsővel készült. Sokat változott a technika az elmúlt évtizedben nálam is…
