A gömbhalmazok csodálatos objektumok… Sokszor átsiklunk felettük a sok fényes – színes ködösségek miatt, pedig nagy hatást tudnak gyakorolni. Számomra legalábbis ezek az égi gömbök adnak a legtöbbet a távcsöves (szemmel történő) észleléskor. Fotózni nem nagyon szoktam őket. Most is csak azért, mert maradt két kihasználatlan éjszakám és már nem volt idő valami nagyba belekezdeni. Ugyanakkor az ANT nagy felbontásával egészen új arcát kaptam ennek a nagyszerű égi tüneménynek. Közel 250 000 csillag ebben a sajátos gravitációs kapcsolatban: huh, hat az emberre.
Az M13 az egyik legszebb gömbhalmaz az égen, nagy látványosságot kínál az északi félteke megfigyelőinek. A Herkules csillagképben található. Ez a nagy, de környezetéhez képest nem különösebben fényes csillagokból álló csillagkép Herkulesnek, a görög mitológia félistenének állít emléket. A csillagképben a hős egyik kezében egy botot másik kezében pedig Kerberosznak a fejét tartja. Lába alatt a Draco csillagképet találjuk – nem véletlenül. Utolsó próbája teljesítéséhez Herkulesnek le kellett győznie Ládónt, a sárkányt. A csillagképek így erről is megemlékeznek. Az M13 a hős testénél, a dereka felé található.
A Herules Nagy Gömbhalmaza
Az M13-at Halley fedezte fel 1714-ben, majd a híres Messier féle katalógusba 1764-ben került be. 25 100 fényéves távolságával az egyik legközelebbi gömbhalmaz. A számítások alapján a 23 ívperces szögátmérő kb 150-170 fényév lineáris átmérőnek felel meg. Ez a hatalmas halmaz a becslések szerint 250 000 csillagból áll. Egyébkétn szerintem vizuális észlelésként ejt rabul igazán. A 90-es években, az első saját keresetből vásárolt 70cm-es lencsés távcsövemben is megfogott. Gyönyörű. Nagy távcsövekben pedig egészen elképesztő. Nem marad el a fotók hatásától (szemben a galaxisokkal és csillagködökkel), hanem még talán meg is előzi azokat.
Mit tudhatunk ezekről az objektumokról?
A gömbhalmaz csillagok gömb alakú csoportja, a központ felé olyan erősen összesűrűsödnek, hogy nagy távcsövekkel sem lehet őket szétválasztani. A nagy sűrűségből eredő gravitáció az, ami összetartja ezeket a lenyűgöző csoportosulásokat. Az egy köbparszekre jutó csillagok száma tízszerese a nyílthalmazok csillagsűrűségének. A gömbhalmazok középpontja környékén, ahol az objektumok legjobban összezsúfolódna, egy-két csillag van egy köbfényévben. Ez ötszázszor akkora sűrűség, mint a Nap közelében. Legismertebb képviselőjük a fotón látható Messier 13. A Tejútrendszer mintegy 150 ismert gömbhalmazt tartalmaz, amelyek néhány kivételtől eltekintve kizárólag idős, ún. II. populációs, 10 milliárd évesnél idősebb csillagokból állnak, közöttük nagy számban vannak különféle változócsillagok; elsősorban RR Lyrae típusúak, valamint hosszú periódusú cefeidák. A legfényesebb gömbhalmaz az Omega Centauri, amely csak a déli égboltról figyelhető meg, szabad szemmel is látható objektum. A galériámban megtalálható róla a Namíbiában készült fotó.
Ahogy a bevezetőben is említettem, a fotó egyfajta “nincs jobb dolgom, hát gyorsan fotózzunk valamit” kép. Normális, nyugodt két éjszaka volt, szélmentes, 8 órát dolgozott a kamera.