legnagyobb felbontás / képernyőre méretezés

A Triangulum-galaxis

A Messier 33 (NGC 598) galaxis Triangulum-galaxis néven is ismert. Ez a közeli spirál a harmadik legnagyobb csillagváros a Lokális Csoportban, közvetlenül az Andromeda-galaxis és a Tejútrendszer (a saját otthonunk) után. Karjaiban számos vörösesen fénylő hidrogén régiót találunk, éppúgy, ahogy a kékes csillagfelhők is markánsan észlelhetőek: ezek fiatal csillagok csoportjai. Az új felszereléssel igen részletes fotó készült a központi régiójáról.

A címadó objektumról

A Triangulum-galaxist valószínűleg Giovanni Batista Hodierna fedezte fel 1654 előtt – ekkor még egy objektumba foglalva a közeli NGC 752-vel. Az önnálló “újrafelfedezése” Charles Messierhez köthető, aki 1764-ben a 33-as katalógusszámot adta az újonnan megtalált objektumnak a híres gyűjteményében. A pretávcsöves időkből viszont nincs nyoma az észlelésének, ami nem meglepő. Igen sötét égen – a legjobb szeműeknek is inkább csak elfordított látással – észrevehető halvány felfénylésként, tudni kell, merre keressük, hogy azonosítható legyen. Az M33 volt az első “spirális-ködként” definiált objektum, ami a híres arisztokrata csillagászhoz, William Parsonsonhoz, Rosse harmadik earljéhez köthető.

A galaxis karjaiban számos fényes ködösség azonosítható. A legfényesebb és legnagyobb ezek közül a jobb felső sarok irányában található NGC 604. Ám számos kisebb is kapott katalógusszámot: 588, 592. 595 az NGC gyűjteményben, míg 131, 132, 133, 134, 135, 136, 137, 138, 139, 140, 142 és 143 az IC katalógusban található meg. A galaxis gömbhalmazokat is tartalmaz, de ezek már elsősorban az asztrofotókon azonosíthatóak.

A galaxis távolságát már meglehetősen rég próbálják meghatározni, de az elmúlt 20 évben ez elég sokat változott. 2004-ben 2.3-2.4 millió fényévre tették, ám a távolságmérés fejlődésével ez azérték mára nagyjából 3 millió fényévnél tart. Fogadjuk most ezt el valós értéknek – míg nem jelentkezik pontosabb megoldás. 🙂 Az M33 átmérője igen nagy, meghaladja az 50 000 fényévet. Ez egyébként nagyjából a Tejútrendszer fele. 30-40 milliárd napot foglal magába, ami nem kevés. Persze a Tejútrendszerünk 200-400 milliárdjával szemben ez a hatalmas szám is kisebbnek tűnik. Nem beszélve az Andromeda-galaxis 1 billió csillagáról…

A fentebb már említett NGC 604 érdemel még külön említést: ez az általunk ismert egyik legnagyobb méretű hidrogén régió az ismert kozmoszban. Átmérője közel 1500 fényév, legalább 200 éppen formálódó forró csillagot tartalmaz. Az M33 182 km/s sebességgel közeledik hozzánk.

Itt találjuk...

Vizuális észlelők könnyen összezavarodhatnak, mikor a galaxist keresik: a közelben fekvő NGC 752 halmaz fényesebb, mint az M33. Sötét égen binokurállal már kifejezhetően élmény felkeresni, hiszen a kiterjedése igen nagy, 4 teleholdnyi. Amatőr távcsövekben pedig halványan felfedezhetőek a karok is. A galaxis az Andromeda-galaxis közelében található, Az Andromeda és a Halak csillagképek között. A Mirach és a Hamal csillagok között, kb félúton.

A készítés körülményei

A készítése alatt már nem volt olyan jó nyugodtságú egem, mint a Pacman-köd készítése alatt, ennek ellenére az új kamera kiemelkedően jó részletessége miatt, illetve természetresen Márki-Zay Lajos barátom remek tükre miatt egészen látványos eredmény született. Mindössze négy éjszaka alatt gyűlt össze 9 órányi kép (a felhősebb, vagy nagyon nyugtalan egű képeket kidobtam). A feldolgozás nem vett igénybe sok időt, mert nagyjából a nyers kép is tartalmazott mindent, csak a fényességet és a fehéregyensúlyt és a szaturációt kellett hangolni.

A felvétel adatai

  • Objektumok
  • M33
  • Dátum
  • 2019.10.
  • Helyszín
  • Balatonalmádi
  • Expozíciós idő
  • 9 óra
  • 92 x 360

A felszerelés

  • Távcső
  • 300/1200 Newton távcső
  • Mechanika
  • Fornax 52
  • Kamera
  • Explore Scientific 7.1
  • Szűrő
  • IDAS LPS D1
  • Korrektor
  • TeleVue Paracorr Type-II
  • Vezetés
  • QHY5L-II