A Szivar-galaxis egy figyelemreméltó és különös csillagváros a Nagymedve csillagképben (azaz a jól ismert Göncölszekér környezetében). Johann Bode fedezte fel 1774-ben, a közelében található M81-el együtt. A kép rendhagyó módon egy évet átívelően készült – 2020 márciusában még a régi kamerával és a Newton távcsővel kezdtem el a fotózását. A színeket onnan használtam fel. Most 2020 február végén az új ASI-val és a nagy lencsés távcsővel fejeztem be a képet. A nagyfelbontású részletek és a Ha tartomány idei…
Az M82 az igen aktív csillagképződésről ismert, és a csillagontó-galaxisok osztályának a prototípusa. A galaxis magjához közel intenzív csillagkeletkezés zajlik, amit egy közeli galaxis gravitációs hatása okoz: rendhagyó szerkezete egy korábbi találkozás eredménye, a közelében található M81-el került kölcsönhatásba. Ennek köszönhetőek a szabálytalan porsávjai, illetve a sűrű csillagkeletkezési régiók is. A két galaxis periodikusan kerül közelebb egymáshoz, majd néhány millárd év múlva a mai számítások szerint összeolvadnak egy közös nagy galaxissá.
A Szivar igen fényes csillagváros. Annak ellenére, hogy a mi otthonunkhoz, a Tejútrendszerhez képest kis méretű – nagyjából harmada a miénknek – közel ötször nagyobb a fényessége. Látszó magnitúdója 8.4, ami elég ahhoz, hogy akár egy binokulárral is megpillantsuk fénylő foltját.
Az M81 csoport tagjaként 12 millió fényév távolságra található a napunktól. Az 81-től mért távolsága meghaladja a 130 000 fényévet. A már említett – több, mint 100 millió évvel ezelőtti találkozás eredményeképpen a gravitációs hullámok átformálták a központi régióját, ennek köszönhető a fantasztikus látvány. A Hubbe űrteleszkóp 197 különálló, átlagosan 200 000 fiatal napot tartalmazó halmazt azonosított benne.
Az M82-őt korábban szabálytalan galaxisként azonosították. Azonban 2005-ben két szimmetrikus spirális kart fedeztek fel az infraközeli képeken.
A galaxis a jól ismert Göncölszekértől “jobbra” található. Legegyszerűbb a Phecda és a Dubhe távolságát nagyjából megismételni az általuk kirajzolt egyenes irányától kissé balra, és már ott is vagyunk. Ez jól látható az Ursa Minor planetárium programból kinyomtatott térképen is:
Ahogy a bevezetőben is említettem, ez a fénykép azon kevés képeim egyike (gyakorlatilag a második ilyen, az első a Trifid-köd volt), aminek elkészülte több évet ölel át. A fotót első szakaszát 2020-ban készítettem a Bresesertől tesztelésre kapott Explore Scientific kamerával az első sorozatot. Innen érkeztek a színek. A második sorozat pedig idén készült, a mono ASI kamerával. Innen érkeztek a részletek. Így a végleges kép készítése nagy kihagyással több évet vett igénybe, a feldolgozás is számos munkaórát, de megérte…