Nem akarok nagy szavakat használni, de szerelmese vagyok a gömbhalmazoknak. Egészen elképesztőnek tartom magát a tényt: hogy napok százezrei ennyire szabályos látszó formában, csillagászati léptékben ennyire közel egymáshoz, ilyen gyönyörű formációt alkotnak. Mind fotografikus, mind vizuális észlelésük élményszámba megy.
Az M92 gömbhalmaz csodás ékszer a Herkules csillagképben. A jóval ismertebb M13 nagy gömbhalmaz elhomályosítja a rá vetülő figyelmet – helytelenül. A formája, a szerkezete számomra sokkal tetszetősebb, mint a nagy testvéré. Az alábbi fotón kifejezetten mélyen fotóztam bele, 4K felbontásban élvezhető, ha van fotó, amit érdemes nagyítva nézni, ez az.
Az M92 az egyik legfényesebb gömbhalmaza az északi égboltnak. Johann Elert Bode 1777 fedezte fel, Charles Messier tőle függetlenül szintén azonosította és a katalógusába illesztette 1781-ben. William Herschel volt, aki először csillagjaira tudta bontani, 1783-ban.
A halmaz megközelítőleg 26 000 fényévnyire található Földünktől. Valós átmérője eléri a 100 fényévet, 330 000 csillagot tartalmaz. Közeledik felénk, 112 km / mp sebességgel. Kora a számítások alapján tetemes: 12 milliárd éves lehet. 16 változócsillagot sikerült azonosítani a halmazban, 14 ebből RR Lyrae típusú, egy W Ursae Majoris típusú, egy pedig kifejezetten ritakság gömbhalmazban: változó fedési kettős.
Az M92 a Herkules csillagképben található, annak északi oldalán. Nagyon fényes, binokulárral is könnyen észlelhető, közel a híres M13-hoz. Vizuális magnitúdója 6.3, ami azt jelenti, hogy nagyon sötét égen jó szeműek szabad szemmel is észrevehetik.
Az M92 a 2019-es nyár első fotója. Júnis első napjaiban szép tiszta éjszakák, kiváló átlátszóságú ég és ehhez társított meglepően kellemes nyugodtság fogadta a csillagászokat. Sajnos a sötét órák rövidsége miatt az egy éjszakár jutó hasznos idő kevés volt, de egy gömbhalmaz kifotózására így is elegendő. 7 és fél óra alatt össze is gyűlt az elégséges adat a kép feldolgozásához.