Az NGC katalógusban a 3372 besorolást kapó Nagy Carina köd-négyszer nagyobb, mint az itthonról is jól látszódó, jól ismert Orion-köd. Ez a lenyűgöző diffúz ködösség a Hajógerinc csillagkép (Carina) irányában látszik, -60 fokos deklinációja miatt a déli féltekéről figyelhető meg igazán, Magyarországról nem észlelhető. Néhány nyílthalmazt, valamint a Tejút két igen nagy tömegű csillagát, az Eta Carinae-t és a HD 93129A-t tartalmazza.
Maga a köd egy porból és gázból álló felhő. Központi átmérője is jóval több, mint 200 fényév, de a belőle kiinduló halvány szálak 300 fényév távolságig is elnyúlnak. Hatalmas kiterjedése miatt több egyedi területre is felosztják. Első csillagai mintegy 3 milliárd évesek, és egy hideg molekulafelhő összesűrűsödése révén jöttek létre. A csillagok között az ismert legnagyobb tömegű O3 színképtípusú csillagok néhány példánya is megtalálható. Érdekesség, hogy ezt a csillagtípust először éppen a Carina-ködben fedezték fel. A terület egyik legismertebb tagja a már említett Eta Carinae szuperóriás. Valójában kettőscsillag, nagyobbik csillaga 100 naptömegnél nehezebb, társa 30 naptömeg körüli. A kettős rendszert sűrű anyagfelhő veszi körül, mely az Eta Car kitörése során ledobott gázokból áll. A kitörés fénye 1840-ben érte el a Földet. A legújabb infravörös észlelések alapján tudjuk, hogy a Carina-köd egyes részei, a csillagszéltől hajtva, eltérő irányban mozognak. Sebességük a becslések alapján elérheti a 828 000 km/h-t. Az intersztelláris felhők ekkora sebességgel bekövetkező ütközése olyannyira felforrósítja az anyagot, hogy az nagyenergiájú röntgensugárzást bocsát ki.