Az NGC 2683 galaxist William Herschel a képem készítése előtt kereken 231 évvel, 1788 februárjában fedezte fel. Ez a spirálgalaxis közel éléről látszik a Föld bolygóról, a megjelenése miatt az UFO-galaxis nevet ragasztották rá. Hogy ez mennyire szerencsés elnevezés, azt döntse el a kedves olvasó… Ám maga az objektum gyönyörű. A felvétel a szokásosnál részletesebb lett. Egyrészt új előhívási technikát fejlesztettem ki, másrészt az ég is kegyes volt velem februárban.
A galaxis részletei nagyon szépen jönnek a képen. A kis méretű magvidék sárgásan ragyog, ami a központban található ősi csillagok miatt ilyen. Az objektum magtól kifelé észlelhető részleteit a spirál struktúra adja: a fényes részek előtt kavargó csillagközi por és ködösség határozza meg az összképet. Érdeke megfigyelni a kisebb, kékesen fénylő ködösséget a jobb szélen. A galaxis 375 km/mp sebességgel távolodik tőlünk. A számítások szerint a távolsága 16 millió fényév. Ez azt jelenti, hogy a kép már 16 millió éve elindult felénk, fénysebességgel utazott a végtelen űrön át, majd megérkezett ide a Földre 2019 februárjában.
A galaxis a Rák csillagkép felett található. Ennek nincsenek túl fényes csillagai, ezért az Ikrek Pollux – Castor párosától indulva könnyebb rátalálni a tavaszi égbolton. A kép felső szakaszában, négyzettel jelöltem az objektumot.
A fénykép 2019 februárjában készült. Tulajdonképpen a múlt hónapban publikált M78 képem melléktermékeként. Mivel az Orion hamar lebukott már az éjszaka közepén, hirtelen kerestem egy még nem fotózott galaxist, amit a felszerelés átállítása nélkül tovább tudok fotózni. A címadó objektum ideálisnak tűnt, mert az M78 legnyugtakor – helyesebben mikor beereszkedik a balatonalmádi Öreg-hegy csúcsának takarásába – pont a zenit közelében járt. Így a hirtelen vészmegoldásból végül teljes értékű kép lett. Az időjárás kegyes volt, szép eredmény született.