A Buborék-köd visszatérő témám, az egyik első mélyég objektum volt, amit megörökítettem kezdőként, életem első APOD képe volt 2011-ben (hű mekkora szó volt akkor), majd még egyszer volt ugyanezen a felületen talán 2021-ben is. Most újra lefotóztam, ez is egy kerek szám: a 300-ik mélyég képem, amióta elkezdtem 15 éve ezt a nagyszerű kalandot. Egyébként pedig az Optolong duo szűrőpáros következő próbája.
Ezt a kozmikus buorékot a Cassiopeia és a Cepheus között találtjuk, a “W” forma jobb szélső csillagától indulva nagyjából fél úton a Cepheus irányában. A csillagtérképen megjelöltem a helyét, nem nehéz ráakadni:
A Buborék-köd 12 magnitúdós planetáris köd. Azaz az életciklusa utolsó szakaszában található csillag nagyon szabályos formában levetett gázköpenyét láthatjuk a fotón: a nyolc naptömegnél nehezebb csillagok élete jellemzően látványos szupernóva-robbanásként ér véget, de a Naphoz hasonló, kis- és közepes tömegű csillagokból planetáris ködök alakulnak ki.
A fotón szereplő objektumot Frederich Willhelm Herschel 1787-ben fedezte fel. Távolsága meghaladja a 11 ezer fényévet, teljes átmérője pedig a 10 fényévet. A forró, fiatal és masszív központi csillaga által gerjesztett sztelláris szél alkotja ezt az izgalmas formát, aminek szerkezete a környező molekulafelhő sűrűbb anyagával szemben formálódott ki.
A közelében levő Messier 52 nyílthalmaz ezen a fotón már nem látszik, de a korábbi nagylátószögű képemen igen: egy 7 magnitúdó fényességű, 12 ívperc átmérőjű csoportosulás. Meglehetősen gazdag szerkezetű, nagyjából kétszáz, 15 magnitúdósnál fényesebb tagja van. A szélén látható 8.2 magnitúdós, feltűnően sárgás csillag valóban nem tartozik a halmazhoz. Modern becslések szerint az M52 távolsága 7 000 fényév tőlünk. Távcsőben észlelve gyönyörű látvány.
2025 szeptemberében egy ideig anticiklon által vezérelt időjárás határozta meg az napjainkat a Kárpát-medence felett. Ez egészen tiszta, általában szélmentes, átlagos nyugodtságú éjszakákat eredményezett. A 20 órán át exponált fotó az új Optolong szűrőkkel készült, a Ha, az OIII és a SII tartományaiban.
Több kérdés is érkezett a feldolgozással kapcsolatban, elsősorban abban a tekintetben, ez milyen hamisszínes technika, HSO esetleg? A válasz: nem hamisszínes kép, hanem RGB tartományra regisztrált keskenysávú színes kép. Hogy érthetőbb legyen: az asztrofotográfiában a HSO és SHO paletták közötti különbség abban rejlik, hogy a szűksávú szűrőkkel (Hα, S-II, O-III) rögzített képeket mely színcsatornákhoz (vörös, zöld, kék) rendelik a végső kompozit kép létrehozásakor.
SHO paletta:
Vörös csatorna (SII) Zöld csatorna (Ha) Kék csatorna (OIII)
HSO paletta:
Vörös csatorna (Ha) Zöld csatorna (SII) Kék csatorna (OIII)
Tehát mindenképp csatornákra bontják a kapott adatokat és rendelik az RGB egy részéhez. Ezért nevezzük hamisszínes megoldásnak. Én nem ezt a megoldást használom a képeimnél. A kamera által átengedett klasszikus RGB tartományban dolgozom fel a képeket (nevezhetjük a valós színeknek). Ezt követően pedig az RGB-re vetítve a saját spektrumban érkező keskenysávú adatot regisztrálom a saját RGB értékéhez.
Tehát nem bontok szét semmit, nem csinálok hamisszínes csatornaszétválasztást, nincs ilyen beavatkozás. Ha az alábbi egyenesen látjuk a teljes RGB spektrumot és felül a görbéken a három szűrő áteresztési tartományát, akkor látható, melyik adat melyik részt erősíti, melyik színben jelenik meg. Ez színes kamerákkal azért nagyon jól használható megoldás, mert eleve már oda kerülnek a színek a kamera esetén, ahova szeretném. Az illesztett képek ugyanis így érkeznek:
