Ez a megkapóan színes csillagköd csupán egy részlete a Hattyúban található lenyűgöző szupernóva maradványnak. A megközelítőleg 5000 – 8000 évvel ezelőtti robbanást követő hullám 170km/mp sebességgel lökte a gázt a csillagközi térbe.
A hatalmas Fátyol-komplexum 6 teleholdnyi területet foglal el az égbolton. A korai észlelők külön-külön azonosították a fényesebb részeit, így kaphatott eltérő NGC katalógusszámokat több szegmense is – NGC6960, 6979, 6992 és 6995 számok alatt találjuk őket. A képen is látható, a Fátyol északi részén – középen található fényesebb, külső régió az észlelők számára sem elérhetetlen. Ennek a sajátos formájú területnek külön katalógusszáma ugyan nincsen, ám a köznyelvben Pickering háromszöge néven terjedt el. 2600 fényévre fekszik a Földünktől. Nem nehéz kiszámolni, hogy a fény valahol a Kr.e. 7. században indult el felénk – talán épp az első írott jogszabályok, a Drakón-törvények athéni megalkotása idején. Ezt követően a fotonok 2600 évet utaztak az űrben, mire Balatonalmádiba érve becsapódtak a csillagászati kamera érzékelőjébe.
Az objektum könnyen megtalálható, hiszen a nyári égbolt legismertebb csillagképe, a kereszt formájú Hattyú bal szárnya alatt, középtájon helyezkedik el.
A sikeres Andromeda-galaxis mozaik után ismét egy több paneles felvétel. Egyben az új Optolong dual-keskenysávú szűrő első bevetése is. A háromszög igen nagy kiterjedésű, ezért 3 panelbe foglalva tudtam megörökíteni. Mind az RGB (csillagok), mind a keskeny sáv (köd) így készült el, majd a feldolgozásnál külön-külön készítettem el a képeket és a két illesztett sorozatot a végső fázisban egyesítettem. Nem volt kis munka, több hónap ráment, de megérte.